3 alapvető kizáró ok, amiért nem vesz föl a HR-es

Ezer és egy oka lehet annak, hogy nem sikerül megkapni egy állást, emiatt kár is görcsölni. De a három alapvető kizáró tényezőt mindenképpen érdemes megismerni, hogy legalább ezekre tudjunk ügyelni.

A LinkedInen Tim Huff, a Macy’s áruházlánc egyik igazgatója osztotta meg toborzási tapasztalatait. Pályafutása során számos kiváló jelöltet vett fel a céghez, de még többet kellett sajnálattal elküldenie. Három dolgot tart fontosnak kiemelni, ami az ő praxisában biztosan az álláskereső elkutasításához vezet. 

1. A motiváció teljes hiánya
Minden munka rendes elvégzéséhez kell bizonyos fokú lelkesedés. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan ezer százalékon kell pörögni, de ha valaki majdnem elalszik az állásinterjún, a jelöltnek nehéz meggyőznie a HR-est arról, hogy egyáltalán érdekli-e a munka, és megbízhatóan fog teljesíteni, ha fölveszik.

Hogyan lehet bizonyítani, hogy motiváltak vagyunk? A testbeszéddel, a hangszínnel, a csillogó szemekkel, a szenvedélyesen előadott történettel, amelyből megtudható, hogyan tornásztuk fel az előző munkahelyünk eladási mutatóit vagy faragtuk le jelentősen a költségeket. A HR-es olvasni tud a spontán és a szándékos gesztusainkból, mert erre is kiképezték, ezért csak akkor tudunk lehengerlő hatást gyakorolni rá, ha a motiváció valóban belülről fakad. Színjátékkal lehet próbálkozni – a hazugságvizsgálót is be tudja csapni az, aki eleget gyakorolta –, az emberek többsége azonban rossz színész, és azonnal lebukik.
Hogyan lehet motivációra szert tenni? Olyan állásra kell jelentkezni, amelyik valóban érdekel, és biztosak vagyunk abban, hogy hozzá tudunk járulni a cég sikeréhez. Csak úgy érdemes elmenni az állásinterjúra, ha megvan a megfelelő késztetés, különben borítékolható a kudarc.

2. A jelöltnek fogalma sincs arról, mi lenne a dolga
Nagyon sokan úgy mennek el az állásinterjúra, hogy átfutották a hirdetést, és azt hiszik, ennyiből már tudják, mit vár el tőle a potenciális munkaadó. Pedig az álláshirdetések általában csak nagyjából írják körül a feladatot. A releváns információknak minden esetben utána kellene nézni a jelöltnek, hogy pontosan tudja, az adott cégnél a meghirdetett poszt esetében milyen képességeket és tapasztalatokat várnak el, és mik a teendők a napi munkavégzés során. Tim Huff szerint nem baj, ha valaki nem felel meg egészen pontosan az elvárásoknak, az a lényeg, hogy megpróbáljon azonosulni a feladattal és a cég céljaival, a finomhangolás majd elvégezhető a betanítási időszakban.         

3. Az álláskeresőnek nincs kérdése
Az interjú akkor működik, ha valódi interakció alakul ki, tehát nem csak a HR-es kérdez, hanem az álláskereső is. Ugyanis van miről érdeklődni: hogyan épül fel a cég szervezete, miként működnek az egyes csapatok, mik a legnagyobb kihívások a feladatok teljesítése során, hogyan próbálják kivédeni a válság hatásait, milyen lépéseket terveznek a piac zsugorodása és az élesedő verseny miatt, és így tovább. Tim Huff egy tökéletes jelöltet említ, aki kiváló szakmai tapasztalatokkal és nagyszerű vezetői képességekkel bírt, de nem volt egyetlen árva kérdése sem a céggel kapcsolatban. Teljes érdektelenséget mutatott, pedig az interjú végén a szakember nyomatékosan rákérdezett, kíváncsi-e valamire. Az oly ígéretesnek mutatkozó jelölt nem nyert felvételt.

Huff szerint a felkészült álláskereső már otthon jóelőre összeírja magának, mit szeretne kérdezni. Az az ideális, ha a kérdések a beszélgetés közben maguktól előjönnek, de nem tragédia, ha a jelölt menet közben bele-belepillant a jegyzeteibe, ez is azt mutatja, hogy energiát fektetett a felkészülésbe, mert nagyon szeretné megkapni az állást.

Kövessen minket a Facebookon!

Regisztráljon a Jobline-on, hogy megtalálja álmai állását és első kézből értesülhessen a legújabb munkaerőpiaci trendekről!

Érdekli a HR világa? Olvassa rendszeresen a HVG HR Center szakmai cikkeit!