Megdöbbentő okok, amiért nem kapsz reakciót a jelentkezésedre
Sokszor hallunk olyan esetekről, amikor valaki órákon át szerkeszti az önéletrajzát és a motivációs levelét, azonban még egy egyszavas választ sem kap a jelentkezéskor. Ilyen helyzetben nagyon nehéz nem személyes problémának venni a szituációt, gyakran a saját képességeinket hibáztatjuk. Kevesen tudják azonban, hogy az esetek nagy részében nem azért marad el a válasz, mert a képességek és a tapasztalatok nem megfelelőek. Az egyik ilyen, amikor a döntéshozónak túl sok jelentkező közül kell kiválasztania egy embert.
Összegyűjtöttünk néhány lehetőséget, melyek potenciális okai lehetnek annak, hogy elmarad a válasz.
– Ha nem követjük az utasításokat
Az önéletrajz nem az a felület, ahol be kell bizonyítanunk a kreativitásunkat. Ha teletűzdeljük versikékkel, képekkel, linkekkel és hivatkozásokkal a jelentkezési lapunkat, akkor az komolytalannak hat - ami közel sincs a professzionálishoz. Legyünk biztosak benne, hogy az álláshirdetésben elvártak szerint állítottuk össze a CV-t és a motivációs levelet is!
– Ha vakfoltok vannak a jelentkezésben
A HR-esek órákat töltenek azzal, hogy minden egyes jelentkezést és önéletrajzot áttanulmányozzanak, így megilleti őket a jog, hogy mindent megértsenek, és ne maradjon ki semmilyen információ. Ha félinformációkat adunk vagy kihagyunk néhány részletet, nem a kíváncsiságot keltjük fel, hanem épp ellenkezőleg: a kukában landol az önéletrajzunk. Gyakran úgy is tekintik, hogy nem figyelünk a részletekre.
– Ha a rossz embernek küldjük a jelentkezést
Sokan gondolják, hogy ha megkerülik a HR-osztályt, és egyből arra a területre küldik az önéletrajzukat, ahol dolgozni szeretnének, övék lesz a vágyott pozíció. Egyrészt semmi sem garantálja, hogy az adott osztály vezetője elküldi a HR-osztálynak a jelentkezést. Másrészt ezzel a lépéssel azt bizonyítjuk, hogy nem vagyunk hajlandóak követni a szabályokat. Jobb, ha betartjuk a hirdetésben meghatározott utasításokat.
– Ha a profitól távol áll az e-mail címünk
Lehet, hogy ma már megdöbbentően hangzik, de sokan jelentkeznek „[email protected]" e-mail címmel. Ez az elérhetőség rossz benyomást kelt a HR-esben, és gyakran ez alapján ítélnek meg minket. Pedig egy professzionális e-mail címet néhány kattintással létre lehet hozni.
– Ha nem magyarázzuk meg a hosszú szüneteket
Mindenkinek előfordulhat az életében, hogy akár egy-két éven keresztül nincs munkája – legyen legális vagy illegális az ok. Azonban ha valaki nem számít arra, hogy a kimaradás nem tűnik fel a HR-esnek, az nagy hiba. Ha nem magyarázzuk meg az okot, azzal egyenesen megkapjuk a piros zászlót. Egy mondattal ki kell fejtenünk, ha például azért hagytuk el a munkánkat, mert azt követően egy éven át nagyszüleinket ápoltuk.
– Ha nem figyelünk az elütésekre és nyelvtani hibákra
Napjainkban, amikor már a számítógép elvégez helyettünk mindent, óriási és elfogadhatatlan hiba, ha valaki nyelvtani hibát vagy elütést hagy az önéletrajzában. Gyakran ebből is az az információ jön le, hogy a jelentkező nem figyel a részletekre. Ha esetleg nem vagyunk abban biztosak, hogyan kell leírni egy-egy szót, akkor használjuk a másolás-beillesztés funkciót!
– Ha „csatoljuk” a további információkat
Egy-egy állásra számos jelentkezés érkezik, amiket a HR-esnek egyesével kell átnéznie. Nem csoda, ha nincs ideje arra, hogy a további csatolt információkat is megkeresse és végig böngéssze. Törekedjünk arra, hogy az összes szükséges információ benne legyen az önéletrajzunkban, így mindenki dolgát megkönnyítjük.
Összességében alaposan olvassuk el az álláshirdetést, és az ott elvártak szerint cselekedjünk. Ne akarjunk kilógni a sorból, hiszen az sokszor többet árt, mint használ. Ha pedig elkészültünk, és minden apró részletre elég figyelmet szenteltünk, akkor onnantól az ügy már nem a mi kezeink között van.
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!
Hozzászólások (14) , melyek közül a legfrissebbek:
Úgy gondolom minden pályázó megérdemel egy értesítést, arról, hogy milyen elbírálásban részesült.
A digitális korszakban nem nagy áldozat elküldeni egy udvarias visszautasítást. (CtrlC-CtrlV)
Sok pályáztató azonban ezt is megerőltetőnek tartja, tisztelet a kivételnek.
"...Én 1, 5 évig írogattam és küldözgettem az önéletrajzomat, a motivációs levelemet meg a portfóliómat, nem volt benne sem elütés, sem helyesírási hiba, ... Én ugyan úgy tudom, hogy egyenlőre Magyarorszàg hivatalos nyelve a magyar, ennek ellenére szinte minden álláshirdetésben elvárásként jelenik meg az angol nyelv ismerete. Nekem az a tapasztalatom, hogy ismerettség, összeköttetés nélkül szinte reménytelen normális munkát találni."
Azt máris kétlem, hogy nem volt benne elütés. Az egyelőre szó így helyes (nem kell az "n" betű), Magyarországot nem francia ékezettel írjuk és az ismeretség szó is egy "t" csak, nem kettő, alá is húzza a helyesírás-ellenőrző. ;-)
Engem szinte tökéletes magyar helyesírással sem vesznek fel korrektúrázónak. Két nyelven beszélek erős középfokon (vagyis majdnem felsőfokon), értek az internethez, MS Office programokhoz, kreatív problémamegoldó vagyok, aki önállóan képes dolgozni, és egy vicc, amit ezért cserébe kínálnak. Teljesen megértem, aki külföldre menekül kis hazánkból a jobb megélhetés reményében.
Kedves Zsuna!
"no, azért én vettem a fáradtságot"
Ez is egy nyelvhelyességi hiba. Különbséget kell tennünk fáradtság mint létrejött állapot, vagy fáradság, ami inkább fáradozást takar. Az Ön kommentjében ez lett volna a helyes formula. 169 jelentkezés még nem is sok. Én jelentkeztem már állásokra, ahol 500-nál is több önéletrajz érkezett be. Van, aki összevissza dobálja mindenhová a pályázati anyagát, de tulajdonképpen önmagával szúr ki, mert ahány elutasítás vagy néma csend, azzal arányos frusztráció keletkezik ezáltal. Éppen ezért én csak oda küldök, ahol minden kiírt feltételnek megfelelek, ahonnan pozitív visszacsatolást is remélhetek, mert megvan a képzettségem és a tapasztalatom is.
A tisztel magasan kvalifikált munkaadó bármennyire is bunkónak és alkalmatlannak tart a munkára, azért megtiszteltelhetne egy mondattal, hogy kösz, nem kellesz, ugyanis nem csak neki kell szegénynek 169 jelentkezést elolvasnia (mellesleg ez a munkája, pénzt kap érte), hanem a mindenre alkalmatlan, reménytelen munkavállalónak is legalább 169 helyre kell elküldenie az önéletrajzát, hogy aztán jót mosolyogjanak rajta és válaszra se méltassák.
Szerintem egyszerűen el sem olvassák a jelentkezéseket.
Kedves "zsuna"!
"Az volt az érzésem, hogy a jelentkezők el sem olvasták, kit keresünk, és hová, egyszerűen feltöltötték önéletrajzaikat az állásportálra, és kész. Jelentkezett fitnessedző, erősáramú villanyszerelő, bolti pénztáros..., jelentkeztek Somogyból, Szabolcsból - nem tudom, hogy képzelték el a napi munkábajárást Veszprémbe!" - Én például hajlandó vagyok költözni egy munkáért. Ez probléma?
Tökéletesen egyet értek! A munkaadók azért sok mindent elfelejtenek leírni a pályázati anyagban.
Pl. Budapest, de melyik része azt már nem.
Az irreális követelmények közül az Ibiden az egyik legdurvább.
Karbantartó technikusi állás. Követelmény 8 osztály, de újabban szakmunkás. Érts a PLC-hez (felsőfok) pneumatikához (külön szakma) több műszak, és angol középfok. és ezt 600 Ft bruttó órabérért. Havonta cserélődik a műszaki állomány. Mert a japánnak nem jut el az agyáig, hogy ennyi pénzért ezt kapja. Illetve a hála az égnek, hogy a jelenlegi rabszolgatartó társadalmunkban a rabszolga szabadon választhat, hogy melyik rabszolgatartónál sínylődik.
Nekem az a tapasztalatom, hogy az állásajánlatokban extra profi szintű elvárásokat fogalmaznak meg a munkáltatók. Ők aztán arra sem méltatnak, hogy készítsenek egy általános elutasító levelet, amit szétküldenek azoknak, akik jelentkeztek. Pár hét múlva pedig megint itt látható ugyanaz az ajánlat. Én eddig minimum 50 helyre küldtem el az anyagomat, ebből 1 helyről kaptam elutasító választ. Elmúltam 50, nem beszélem anyanyelvi szinten az angolt, még diplomám sincs. Ráadásul nincsenek kapcsolataim "felsőbb körökben". Egyszerűen elvégzem a rám bízott feladatot tisztességgel. becsülettel. 4 éve keresek munkahelyet.
Tapasztalatból meg tudom erősíteni mindazt, hogy miért nem reagálnak a cégek az egyes pályázatokra. Nemrégiben Veszprém megyei munkahelyre írtunk ki környezetvédelmi szakembernek álláspályázatot. 169 páylázat érkezett 1 pozícióra! Az volt az érzésem, hogy a jelentkezők el sem olvasták, kit keresünk, és hová, egyszerűen feltöltötték önéletrajzaikat az állásportálra, és kész. Jelentkezett fitnessedző, erősáramú villanyszerelő, bolti pénztáros..., jelentkeztek Somogyból, Szabolcsból - nem tudom, hogy képzelték el a napi munkábajárást Veszprémbe! Az önéletrajzok is rendkívül változatosak voltak, extrém módon szegényesek és igénytelenek, de volt, akinél látszott, mekkora energiát fektetett be az elkészítésébe, de semmiért, mert a sok káprázat mellett elveszett a lényeg. Olyan is akadt, akinél lényeges volt kiemelni, hogy jelenleg milyen exkluzív irodaházban dolgozik, csak éppen ennek taglalása kissé zavarosra sikerült, nem volt tisztában a kedves jelentkező az általa leírt fogalmak értelmével. Nem feltétlenül kértünk idegen nyelvtudást, de a helyes magyar nyelvtudás elvárás! No, azért én vettem a fáradtságot, és mind a 169 pályázónak reagáltam a jelentkezésére - akit felvettünk, 59 éves, remek szakember.
És még valami : semmit nem bántan meg csak azt ,hogy nem maradtam kinn végleg.
Német cégnél dolgoztam 8 évig - egyszer azt mondta az ügyvezető igazgató - a jó lovat a jó takarmány hajtja nem az ostor ( biztos hogy nem a magyar minimál bérre gondolt.........)
Egyetértek az előttem szólókkal és annyival egészíteném ki, hogy Magyarországon a magyar állampolgár ugyanúgy dolgozhat külföldi cégnél mintha kimenne külföldre, csak jóval kevesebb bérért. 1000 ember tanuljon meg idegen nyelvet, amiatt az egy-két ember miatt, akik a tőkét idehozták, de a haszon nagy részét kiviszik. A magyar állam is érdekes, mert szajkózzák nyelvtudásunk elmaradottságát, de soha nem hallottam még olyant, hogy munkanélkülieknek ingyen nyelvtanfolyam lenne. (Ez hasonló a magyar fogászati helyzethez, ahol "rossz a lakosság fogazata", de az ellátás nem támogatott vagy netán ingyenes volna)
A nyelvtudás másik aspektusból: 50 évig úgy élhettünk ebben az országban, hogy idegen nyelv tudás nélkül is volt munkánk.
És még egy: nem mindenkinek van tehetsége az idegen nyelvű beszédhez. Én pl. három évtizede használom az angolt, olvasok, levelezek angolul, de beszélni nem tudok. Röhögnöm kell azonban amikor a rádióban angolul mondják a híreket vagy angol nyelvleckét hallgatok, mert olyan idióta a kiejtésük, hogy nem érteni miről beszélnek. Amikor élőben a TV-ben megkérdeznek Angliában vagy Amerikában egy járókelőt az sokkal érthetőbben beszél.
Teljesen egyetértek "regabor" hozzászólásával, és megértem az elkeseredését. Ha az állásajánlatokat végignézzük, megállapíthatjuk, hogy valamennyi olyan profi szintű elvárásokat támasztanak, hogy akik ezeket teljesítik, azoknak már bottal üthetjük a nyomát, valahol tőlünk nyugatabbra mentek jóval magasabb fizetésért. Valószínűleg a nyelvtudás meg azért szükséges, mert a vállalatok tulajdonosai nem magyarok :-) és anyanyelvi szinten szeretnének a dolgozóikkal beszélni :D Kíváncsi lennék rá, hogy mondjuk Angliában is megkövetelnék-e más nyelv használatát mondjuk a szakácstól? :-) Sajnos egy rendkívül lúzer országban élünk, itt egyre több dolog anomáliát szenved, miért maradna ki belőle az állásbörze is? Véletlenül a kezembe akadt a '70-es évekből egy újság, ott sokkal emberibb, barátságosabbak voltak az álláshirdetések! Ott az iskolai végzettség volt az alap és ha valaminek nem felelt meg az illető, akkor vállalták a betanítás! Olyan érzésem van, mintha manapság nem is nagyon szeretnének munkaerőt felvenni, csak úgy meghirdetik a látszat kedvéért falból. Valami nagyon nincs itt rendben! Az 50. felettiek meg le vannak írva.
Az a véleményem, hogy így, ebben a formában nagyon rossz a cím. Én 1, 5 évig írogattam és küldözgettem az önéletrajzomat, a motivációs levelemet meg a portfóliómat, nem volt benne sem elütés, sem helyesírási hiba, a cikkben leírt összes kritériumnak megfeleltem, mégsem kaptam a levelek 98%-ára választ. Méghozzá azért nem, mert elmúltam 50 éves, diplomám van, és "csak" franciául beszélek. Magyarországon teljesen érthetetlen módon lassan az utcasepréshez is anyanyelvi szintű angoltudást várnak el. Én ugyan úgy tudom, hogy egyenlőre Magyarorszàg hivatalos nyelve a magyar, ennek ellenére szinte minden álláshirdetésben elvárásként jelenik meg az angol nyelv ismerete. Nekem az a tapasztalatom, hogy ismerettség, összeköttetés nélkül szinte reménytelen normális munkát találni. Szerintem jó, ha egy százalék talál így munkát az álláskeresők közül.
A környeken csak felsőfokú végzettséggel 30 alatti életkorral,anyanyelvi szintű angol nyelvtudással lehet elhet 1 cégnél álláshirdetést találni, írhatok én bármilyen önéletrajzot középfokú végzettséggel. Takarítónőnek sem vettek fel 2 év alatt.Ezt olvassa el bármilyen HR szakember.