Félelemalapú munkahelyen dolgozol? 9 jele is lehet, hogy igen

Rettegés a zsarnoki, inkompetens főnöktől, szorongás a beharangozott kirúgási hullám miatt, egymást feljelentgető kollégák – így fest az a munkahely, amelyet fortélyos félelem igazgat.

A meglehetősen rosszul csengő munkaalapú társadalom szóösszetétel gyorsan átment a köztudatba. A félelemalapú munkahely még nem futott be ekkora karriert, de nem kell okleveles jósnak lenni annak megtippeléséhez, hogy szintén van jövője. A Bloomberg Businessweek összefoglalta, hogyan fest az a munkahely, ahová szinte mindenki összerándult gyomorral lopózik be reggelente.

1. Nem a munka minősége, hanem a jelenlét a fontos
Ha a dolgozók igyekeznek előbb beérni az irodába, mint a főnök, és később távozni, mint ő, akkor a munkahelyen félelem uralkodik. Egy rendes cégnél ugyanis az a fontos, hogy a feladatokat időben és magas színvonalon elvégezzék, és nem az, mit gondol a főnök a beosztottakról a magatartásuk alapján.

2. Állandóan az a téma, kit rúgnak ki és kit léptetnek elő
Amikor egy munkahelyen folyton azt mérlegelik, kinek csökken vagy nő a képzeletbeli árfolyama, senki nem lehet biztos a pozíciójában. A szervezet nem tart össze, mindenki a saját érdekeivel van elfoglalva, az arra hajlamosak pedig a főnökök kegyét keresik, hogy szorongásukat csökkenthessék, illetve előnyösebb pozíciót vívhassanak ki maguknak.

3. Tapintható a bizalmatlanság
Úgy nem lehet rendesen dolgozni, ha attól kell tartani, hogy valaki kést állít a hátunkba egy óvatlan pillanatban, mert a helyünkre ácsingózik. Az sem egészséges dolog, ha a kollégák nem mernek őszintén kommunikálni egymással, nehogy valami eltorzítva jusson a főnök fülébe vagy mert valószínű, hogy az asztalszomszédunk ellopja az ötletünket. Ilyen légkörben mindenki nagyon vigyáz, nehogy olyat mondjon vagy tegyen, ami rossz fényt vethet rá, illetve azt lesi, a többiek mikor árulják el magukat. Sosincs win-win szituáció, az egyik munkatárs akkor érzi nyertesnek magát, ha a másik veszít. Ez a félelem kultúrája.

4. A számok uralkodnak
Minden dolgozó teljesítménye komplex egész, benne van a kreativitása, a motivációja, a személyisége. A teljesítmény egy része számokban is mérhető, de ha csak ezt veszik figyelembe, ráadásul hónapokra, hetekre, napokra, órákra lebontva, ott az ember maga nem számít. Ha a vezetés a munkatársat csupán olyan termelőegységnek tekinti, amely matematikailag pontosan meghatározható, a dolgozó egy képlet részének fogja érezni magát, amelynek egyes elemei szabadon cserélhetők, és ennek megfelelő lelkesedéssel végzi majd a munkáját.

5. Merev szabályokat kell betartani, és sokat
Amikor egy cégnél még a gemkapocs-rendelésnek is külön hivatalos protokollja van, és ennél kicsit bonyolultabb lépések megtételéhez már több ember aláírása kell, ott félnek a dolgozók független kezdeményezésétől, ami megfojtja a kreativitást. Érdekes módon éppen az ilyen vállalatoknál értekeznek sokat a főnökök a kölcsönös bizalomról, szólamokkal töltve be a bizalomhiány keltette űrt.

6. A menedzsment fél a dolgozók kommunikációjától
Hétköznapi eset. Az egyik csapat új projektbe fog, és tudomást szerez arról, hogy a másik osztályon már foglalkoztak hasonlóval. Sebtében megbeszélést hívnak össze, hogy kicseréljék a tapasztalatokat. Egyszercsak beront a menedzser a tárgyalóba, és magából kikelve felelősségre vonja őket, hogy mertek felhatalmazás nélkül értekezletet összehívni. A dolgozók spontán tapasztalatcseréje hasznos a szervezetnek, ám ha ez ranghoz és fizetési osztályhoz kötött kiváltság, abban a menedzsment homályos félelme mutatkozik meg, hogy az alkalmazottak túl nagy önállóságra tesznek szert.

7. Visszatartják az információt
Az információ hatalom, és amikor a munkahelyi vezető szűk marokkal adagolja a szükséges ismereteket, a félelem és a bizalmatlanság áll a háttérben. Az információ visszatartásának óriási a rombolóereje a szervezetben, mert ha a dolgozók folyosói pletykák alapján kénytelenek tájékozódni, vagy a sajtóból tudják meg, hogy nagy leépítés várható, elvész a motiváció, minimálisra csökken az elkötelezettség és elenyészik a munkamorál.

8. A talpnyalóké a pálya
A sikeres emberek nem győzik mondogatni, hogy náluk okosabb munkatársakkal szeretnek együtt dolgozni, mert tanulnak tőlük és inspirációt merítenek belőlük, az íróasztalát féltő főnök viszont tehetségtelen talpnyalókkal veszi körül magát. A bizonyos hatalmat biztosító pozícióba jutott talpnyalók aztán elkezdik irtani az ambíciózus és tehetséges kollégákat, mert félnek tőlük. A versenyszférában az ilyen cégek nem sokáig húzzák, ellenben nap mint nap tanulságos történetekbe botlunk arról, mi folyik az államigazgatásban.

9. A vezetés terrorizálja a dolgozókat
„Örüljön, hogy van munkája, tízen is sorban állnak az állásért.” Ha egy főnök ezzel a nem is burkolt fenyegetéssel fojtja bele a szót az alkalmazottba, elzárkózva az elől, hogy tudomásul vegye az észrevételeit, az megöli a motivációt és a kreativitást. A dolgozók a terror légkörében leszoknak arról, hogy kérdezzenek vagy új ötletekkel álljanak elő, engedelmes birkaként végzik a dolgukat – és az álláshirdetéseket böngészik.

Kövess minket a Facebookon!

Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!