A kemény munka tényleg meghozza gyümölcsét?
A munkáltatók szeretik azokat, akik keményen dolgoznak – legalábbis ezt mondják. Egy kutatás azonban bebizonyította, hogy valójában a veleszületett tehetségeket kedvelik, ez pedig kényelmetlen következményekkel járhat, amikor a kiválasztásra kerül sor.
A kemény munka érték – valamennyien osztozunk ebben a nézetben, és nagyra becsüljük, támogatjuk azokat, akik hosszú évek fogcsikorgató és kitartó munkájával feljebb másztak a társadalmi ranglétrán. Csakhogy létezik ezenkívül egy olyan plusz adottság is, amiért képesek vagyunk elárulni a keményen dolgozókat, és inkább azokat a jelentkezőket részesítjük előnyben velük szemben, akik veleszületett tehetségek.
Protestáns etika vs. ösztön
Valószínűleg még mindig hatnak ránk bizonyos elavult koncepciók, mint például a protestáns munkaetika, miszerint „azért vagyunk, hogy dolgozzunk”, a teljesítményelvű rendszer ideái, vagy az nézet, hogy a társadalmi mobilitás csak rengeteg munkával és motivációval érhető el. „Jóváhagytuk ezeket az ideákat, de úgy tűnik, valójában sokkal jobban el vagyunk ragadtatva a természetes adottságoktól, és ez még mindig felülírja a választásainkat” – mondja Chia-Jung Tsay, a londoni University College vezető ösztöndíjasa.
Tsay kutatásai dokumentálták ezt a tendenciát, amire egy új kifejezést is találtak: „természetes elfogultság”. Néhány évvel ezelőtt Tsay és a harvardi pszichológus Mahzarin Banaji 103 hivatásos zenészt kért meg, hogy minősítsenek két előadót egy írott önéletrajz, majd egy klip alapján, melyben a zenész Sztravinszkij egyik darabját játszotta. A két előadó valójában ugyanaz az ember volt, de az önéletrajzban a munkaetikáját hangsúlyozták, a felvétel esetében pedig a természetes tehetségét. A kérdőíveken a kísérletben résztvevők azt állították, hogy az erőfeszítést és a gyakorlást tartják értékesebbnek, mintsem a veleszületett tehetséget, de amikor eljött az idő, hogy összehasonlítsák a „két” előadót, sokkal magasabb pontokat adtak a tehetségesnek. A következőkben a kutatók úgy találták, hogy a tapasztalt szakértők jobban kedvelik a tehetségeket, mint az újdonsült zenészek
A szakértelem elfogulttá tesz
A tehetség vitathatatlanul nagy szerepet játszik a zenei képességben. Ezért Tsay kiterjesztette kutatását a munka világára is, ahol az igyekezet és a tapasztalat egyértelműen a hatékonyság kulcsa. A tanulmány hasonló következtetésre jutott, mint a zenészek esetében. A résztvevők megnéztek két vállalkozói önéletrajzot, amik úgy voltak manipulálva, mintha az egyik egy tehetségé emberé lett volna, a másik pedig egy szorgalmas egyéné. Ezek után a résztvevők hallottak „mindkettőtől” egy egyperces bemutatkozást, amelyben ugyanazt mondták el. A két példa alapján a tehetség magasabb osztályzatot kapott, mint a szorgalmas.
„Azok a résztvevők, akik több üzleti tapasztalattal rendelkeztek, különösen előnyben részesítették a természetes tehetséget, ami annak a jele, hogy nemcsak hogy a szakértelem nem véd meg az elfogultságtól, de még jobban hajlamosít arra, hogy kivételezzünk a tehetségekkel” – írja Tsay.
Egy másik kísérletben Tsay számszerűen meghatározta, hogy mennyit érhet egy természetes tehetség egy potenciális üzletfélnek vagy munkáltatónak. A résztvevőknek különféle, a tehetség és a szorgalom által hangsúlyozott objektív mutatókkal (mint pl. a munkaévek száma, IQ, fizetés) és háttérrel rendelkező vállalkozó párokat mutatott. Azok a résztvevők, akik üzleti szakértelemmel rendelkeztek, akkor is inkább a tehetségeket választották, ha azok munkatapasztalata, IQ-ja és fizetése alacsonyabb volt a keményen dolgozókénál.
A képességeket kell hangsúlyozni az interjún
„Megkockáztatjuk a feltevést, hogy a tehetséges, de gyengébben teljesítő dolgozók kedvéért elkerülik a figyelmünket azok a magasan kvalifikált jelentkezők, akik számos értékes eredményt értek el – mondja Tsay. – Ha felismerjük, hogy tudat alatt előnybe részesítjük a tehetségeket, akkor felkészülhetünk arra, hogy valóban azokat a jelentkezőket válasszuk ki, akik elért eredményeik alapján biztosan alkalmasak a munkára, hiszen valószínűbb, hogy ők hosszú távon tudnak segíteni nekünk az előrejutásban.”
Tisztázatlan egyelőre, hogy a természetes elfogultság függ-e az értékelő személyiségjegyeitől, de tudván, hogy a tapasztalt szakértők jobban vonzódnak a született tehetségekhez, sokkal fontosabbá válik, hogy a jelentkező inkább a képességeit hangsúlyozza egy állásinterjú során, mintsem az ajánlásaira, elért eredményeire fókuszáljon.
A jövőbeli kutatások során Tsay reméli, több magyarázatot kap arra, hogy miért az elfogultság szerepel az első helyen a kiválasztásnál. Az egyik lehetőség szerinte az, hogy az emberek akaratlanul sokkal szilárdabb jellegzetességeket tulajdonítanak a természetes tehetségeknek, és az állandóság, a hagyomány értékeivel kötik össze őket, ami biztos út a sikerhez. Egy út, ami a keményen dolgozók szemszögéből nézve bizony borzalmasan rövid.
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!