Hogyan születik a jó szakember? A tapasztalat vagy a gének számítanak?

Avagy miért nem elég a szorgalom és a rengeteg gyakorlás ahhoz, hogy szaktekintélyekké váljunk a munkánkban.

A 10 000 órás szabály szerint 10 000 óra gyakorlás kell ahhoz, hogy bármiben szakértővé váljunk. A gondolat 2008-ban vált híressé, amikor Malcolm Gladwell a neves pszichológus, Ander Ericsson munkájára alapozva kiadta a Kívülállók (Outliers) című könyvét. Egy új könyvben (Csúcspont: Titkok a szakértelem új tudományából - Peak: Secrets from the New Science of Expertise) Ericsson és a tudományos író, Robert Pool továbbgondolta ezt a fogalmat, és amellett érvelt, hogy amit mi tehetségnek nevezünk, olyasmi, amit bárki el tud érni. Az agyunk annyira rugalmas, hogy elég gyakorlással szinte bármit el tudunk sajátítani. Majdnem minden – kivéve a test mérete, hossza – módosítható tudatos edzés által, különösen akkor, ha fiatalkorunkban látunk hozzá a megfelelő képzésnek, amikor még agyunk is formálható.

Ez mind nagyon szépen hangzik, ám David Z. Hambrick, Fredrik Ullén és Miriam Mosing amerikai tudósok szerint nem igaz. „Egyik pszichológusnak sem volt olyan hatása a szakértelemmel kapcsolatos közvélekedésre, mint Ericssonnak” – írják a Tanulás és a motiváció pszichológiája című szaklapban. Épp ezért nem akarják lebecsülni a gyakorlás és a képzés fontosságát, de szerintük egy bizonyos fokú szakértelemhez ez már korántsem elég.

Mit mond a bizonyíték?
Ericsson és Pool érve az, hogy a tudatos gyakorlás elég a szakértelemhez. Ezt a gyakorlást Scott Barry Kaufman pszichológus úgy határozza meg, mint egy sor technika hatékony és célirányos kivitelezését, amely magában foglalja a célmeghatározást, a komplex feladatok darabokra bontását, a lehetséges forgatókönyvek magas bonyolultságú és kifinomult ábrázolását, a komfort zónából való kilépést és a folyamatos visszajelzések fogadását. Azonban az amerikai írótrió által használt tanulmányok alátámasztják, hogy a tudatos gyakorlás elmélete nem feltétlen megalapozott. Könyvük bevezetőjében egy olyan kísérletet idéznek, amelyben 24 japán iskolást arra képeztek, hogy hallás után legyenek képesek felismerni az adott zenei hangszínt. Szerintük azonban ez még nem bizonyíték arra, hogy a ritka tehetség tanulható, és semmi köze nincs a veleszületett tehetséghez. A tanulmányban szereplő tanulók ugyanis már fiatal korukban felvételt nyertek egy magán zeneakadémiára, ami annyit jelent, hogy természetes zenei hajlammal és érdeklődéssel rendelkeztek, ezért teljesen más eredmény jött ki, mintha a mintavétel során véletlenszerűen választották volna ki a tanulókat. És ahogy Hambrick és mások korábban kifejtették, rengeteg bizonyíték szól az ellen, hogy a tudatos gyakorlás mellett ne volna szükség tehetségre vagy genetikai hajlamra.

Más vélemények és tanulmányok a sakk, a tenisz vagy az úszás területéről is arra a következtetésre jutottak, hogy bizonyos idejű gyakorlás ugyan segít, de nem ez az egyetlen dolog, amely megkülönbözteti a versenyzők teljesítményét egymástól. A sakk tudatos gyakorlását kutató tanulmányok szerint mindössze csak egy ember válik sakkmesterré 728 óra tanulástól, míg másoknak legalább 16 000 órára van szükségük, hogy elérjék ugyanezt a szintet. Ez pedig azt támasztja alá, hogy a szakértelemhez többre van szükség, mint 10 000 órányi gyakorlásra, és az olyan örökletes tulajdonságok, mint a látás vagy a memória is szerepet játszanak a tehetségben. Az amerikai írótrió szerint természetesen a gyakorlás is fontos, és a legtöbbünk alulbecsüli, milyen mértékben fejleszthetjük bizonyos képességeinket kellő mértékű szorgalommal.

Gyakorlás vs. vele született tehetség? – Nincs értelme a vitának
Ha tényleg csak a gyakorlat teszi a mestert, akkor a szakértők létrehozhatók. Ha pedig csak a genetika az egyetlen tényező, a gyakorlat aligha számít valamit. Nyilvánvaló tehát, hogy a szakértelem valahol a kettő kombinációjából jön létre. Azonban nem csak ez a két dolog számít: a motivációs is nagy szerepet játszik abban, hogy valaki szakértő lesz-e vagy sem. Például ha valaki versenysportolóvá akar válni, akkor nem elég az ehhez szükséges fizikai adottságokkal rendelkeznie, és elég időt töltenie gyakorlással, megfelelően kell táplálkoznia és eleget is kell aludnia. A kutatókat a közelmúltban lenyűgözte az a jelenség, hogy a pszichológiai rugalmasság mekkora szerepet játszik a különböző sportágakban való kiemelkedésben, nem beszélve a neveltetésről, az életkörülményekről és a szerencséről. Hiába tehetséges valaki, ha ezek a tényezők ellene vannak.

Hambrick, Ullén és Mosing szerint tehát nem az az érdekes kérdés, hogy a szakértők vajon születnek vagy készülnek-e, hanem hogy a genetikai hajlamon és gyakorláson túli tényezők miként jönnek össze egy olyan emberben, aki a sport vagy egy készség mesterévé vált.

A Business Insider cikke nyomán.

Kövess minket a Facebookon!

Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!