Ha kényelmetlenül érzed magad a munkahelyeden, tedd fel magadnak ezt a 4 kérdést, hogy eldönthesd, maradj-e vagy menj

Megfordult már a fejedben, hogy jobb lenne valami mást csinálni? Reggel nincs kedved felkelni, mert előre rettegsz, mi vár rád az irodában? Ha ezekre a kérdésekre igen a válasz, alaposan el kell gondolkoznod, hogyan tovább.

Sokan vagyunk úgy, hogy nehezen hozunk meg komoly döntéseket, és inkább maradunk a komfortzónánkban, semmint kilépjünk az ijesztő ismeretlenbe. Ez különösen igaz a munkahelyváltásra. De hogyan dönthetjük el, hogy az a kényelmetlen érzés, ami elfog, amikor belépünk az irodába, csupán a pillanatnyi rosszkedvünknek vagy a hazánk felett áthaladó kettős anticiklonnak tudható be, vagy valami tartósan elromlott? A The Muse 4 kérdése közelebb segíthet a válaszhoz.

1. Tudok én itt tanulni és fejlődni?
Ha a legutóbb csak annyi új ismeretet szereztél egy agyzsibbasztó értekezleten, hogyan változik hétfőtől a dress code, és ez is fél éve volt, lehet, hogy ezt a munkahelyet nem neked találták ki. Természetesen mindenki beiratkozhat tanfolyamokra a szabadidejében és az interneten számtalan ingyenes kurzuson sajátíthatsz el új készségeket, de ha a munkahelyed nem törődik a szakmai fejlődéseddel, nem vonnak be új projektekbe, nem bíznak meg felelősségteljesebb feladatokkal, ott valami nagyon hibádzik. Egy szervezet legértékesebb eleme a dolgozó, akibe be kell fektetni, folyamatosan fejleszteni kell, mert mindenkinek elemi érdeke, hogy sokoldalúan képzett és lojális munkatársak küzdjenek a közös célokért. Amennyiben mindennek halvány jele sem tapasztalható, az arra utal, hogy a cég a sakktáblán bármikor lecserélhető gyalogoknak tekinti az alkalmazottakat, mondván, ha elmegy az egyik, majd úgyis jön a másik. (A mostani fokozódó mukaerőhiány szerencsére gyengíti ezt a hozzáállást). Mindenesetre ha úgy érzed, a cég nem tart értékesnek, keress olyan helyet, ahol jobban megbecsülnek.

2. Megfelel még nekem ez a munka?
Emlékezz vissza, amikor annak idején az álláshirdetést olvastad. Azonnal tudtad, hogy ez a munka neked való, lelkesen jelentkeztél, és pezsgőt bontottál, amikor közölték, hogy megkaptad az állást. Kitartott ez a lelkesedés mostanáig? Érdekel még, amit csinálsz? Sikerült olyan ütemben előrelépned és olyan mértékben növekszik a fizetésed, ahogyan elképzelted? Esetleg az eredeti pozíciód annyira átalakult (negítav irányban), hogy már rá sem lehet ismerni? Vagy a saját prioritásaid változtak az évek során, és már alig van közöd a mostani munkádhoz?
Lehet, hogy pár éve még rajongtál az Excel-táblázatok rendezgetéséért, de ma már talán inkább emberekkel szeretnél foglalkozni, ügyfeleket győzködni, új partnerek bevonásán dolgozni és szakmai kapcsolatokat ápolni.
Teljesen rendben van, ha bevallod magadnak, hogy mással szeretnél foglalkozni: mindenki változik, ahogyan a körülmények is. Minél tovább végzel olyan munkát, amit már nem szeretsz, annál inkább megkeseredsz.

3. Lehet, hogy szimplán unom a banánt?
Fél éve vagy még régebben ugyanazt a feladatsort végzed rutinszerűen, és a munkádból kiveszett minden kreativitás? Amikor a következő prezentációra készülsz, legszívesebben megtaposnád a laptopot?
Bármelyik munkának lehetnek nemszeretem részei, de ha mindent unalmasnak és fárasztónak találsz, ami a feladataiddal kapcsolatos, és a motivációdnak már morzsái sem maradtak, töprengj el azon, mi lehet ennek az oka.
A helyzet még nem menthetetlen. Kérd meg a főnöködet, bízzon rád új, izgalmas feladatokat, próbálj átkerülni másik osztályra, ahol egészen más projektekkel foglalkozhatsz, mint eddig. Süket fülekre találsz? Vond le a konzekvenciákat.

4. Voltaképpen nem is dolgozom?
Mikor voltál utoljára büszke a munkádra? Múlt héten? Tavaly? Soha?
A munkahelyi elégedettség egyik sarokköve, hogy büszke vagy arra, amit csinálsz, mert fontos és értékes. Ehhez az kell, hogy a feladataidra koncentrálj, de ha könnyű elterelni a figyelmedet és haszontalan vagy szakmaiatlan dolgokkal foglalkozol, az azt jelenti, hogy a munkád nem is érdekel igazán. Mindenki szokott magánjellegű dolgokat intézni munkaidőben: időpontot beszél meg a gyerek fogorvosával, rákérdez, mikor mehet a szerelőhöz az autóért, netbankon utalgatja a rezsit és így tovább. De amikor a munkanapod nagy részét hasonló magánügyek intézése tölti ki, egy kis Candy Crush-sal, facebookozással és az új síelős fotók Instára való feltöltésével megspékelve, voltaképpen nem is dolgozol, csak a minimumot teljesíted ímmel-ámmal. A munkahelyedről is sokat elárul, hogy nyugodtan lébecolhatsz, mert senkit nem zavar.

Egy átlagember az élete egyharmadát munkával – vagy csak úgy a munkahelyén – tölti, nem mindegy tehát, mi történik ezalatt. Az ember az egyetlen olyan élőlény, amely értelmet keres a létezésében, találd meg hát a céljaidat és azt, ami motivál.

Minél hamarabb gondold át ezeket a kérdéseket, mert könnyű eljutni arra a pontra, amikor már nem is fog érdekelni, milyen válaszok születhetnek.

Kövess minket a Facebookon!

Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!