Miért előnyös, ha néha nem vagyunk „elég jók”?
Ha folyton tökéletes akarsz lenni, annak negatív hatása van a teljesítményre.
„Jók a képességeim, de sosem lehetek elég jó”, „mindig csinálhatnám jobban”, „folyamatosan meg kell ragadnom a lehetőséget a fejlődésre” – ugye ismerősen csengenek ezek a mondatok? A perfekcionizmust általában álhibának tekintik az állásinterjúkon, mert akkor hivatkozunk rá, amikor egy úgynevezett gyengeségünket kell megemlítenünk. A maximalizmusunkra mint gyengeségre hivatkozni jó aduásznak tűnik, hiszen ártalmatlan vétség, sőt még jól is jöhet a munkahelyen. Ám ez nem így van…
Inkább bűn, mint erény
Az interjúztatókat azonban csak addig verhetjük át ezzel a kamuhibával, amíg nem volt dolguk egy valódi maximalistával. Mindegyikünkben van bizonyos mennyiségű perfekcionizmus, és mindenki számára mintaadó a kiváló vezetők vagy a híres sportolók eltökéltsége. Ám fel kell ismernünk a különbséget a kiemelkedés iránti vágy és a tökéletességre való kielégíthetetlen törekvés között.
A perfekcionisták olyan emberek, akiknek mindenben a legjobbnak kell lenniük, és ha hibát követnek el, azt súlyos válságként élik meg. És ez nemcsak arról szól, hogyan látják magukat, de arról is, mások miként látják őket: azt hiszik, elveszítik a többiek tiszteletét, ha hibáznak. Ezért minden próbálkozásukat sikernek kell koronáznia.
A rosszul alkalmazott perfekcionizmus a munkahelyen
Egy pszichológiai vizsgálaton alapuló kutatás szerint az úgynevezett rosszul alkalmazott perfekcionizmus olyan egyedi viselkedéseket eredményezhet, amelyek konfliktust okozhatnak a munkahelyen. Először is a perfekcionista személy úgy érezheti, hogy folyamatosan reklámoznia kell a tökéletességét, és kritizálnia azokat, akik nem felelnek meg a magas elvárásainak. Másodszor elkerülik azokat a helyzeteket, ahol a tökéletesség nem kivitelezhető, ezért krónikus halogatókká válnak. Harmadszor pedig gyakran elrejtik vagy nem engedik felszínre azokat a területeket, ahol tökéletlennek bizonyulnak, ezért sok esetben már késő lesz kiküszöbölni ezeket a hibákat.
A szélsőséges perfekcionisták által használt mindhárom megküzdési stratégia alááshatja a vállalat teljesítményét és a csapatkohéziót. Azzal, hogy a menedzserek felismerik ezeket a tendenciákat a beosztottaikban, ellensúlyozhatják a problémás területeket a munkahelyen.
Az extrém perfekcionistákra jellemző viselkedésjegyek
1. Szélsőséges és lehetetlenül magas elvárásokat támasztanak maguknak. Gyakran abban a meggyőződésben élnek, hogy a munkájuk nem elég jó, és nem dolgoznak elég keményen ahhoz, hogy megfeleljenek a személyes elvárásaiknak.
2. Rendkívül kritikusok, főleg saját magukkal. Gyakran érzik úgy, hogy hibáznak, és a múltbeli hibákon rágódnak, felnagyítják azokat. Nagyon nehezen engedik el ezt a negatív önképet.
3. Gyakran rendkívül védekezőek, és a visszacsatolás minden formáját éles kritikának tartják. Egy szélsőségesen maximalista ember elméjében egy jóindulatú megjegyzés gyakran válik személyes támadássá. Annak érdekében, hogy megőrizzék törékeny önképüket és azt az imázst, amit mások számára közvetítenek, védekezni próbálnak a vélt támadások ellen, még akkor is, ha egyáltalán nem érte őket negatív kritika.
4. Gyakran munkamániások, és csak a tökéletes eredményt fogadják el. Úgy gondolják, hogy a perfekcionizmus versenyelőny. Ha ezt elengedik, és „emberivé” válnak, akkor elveszítik a helyzeti előnyüket a munkahelyen.
5. A maximalisták rettegnek a kudarctól, ami felülírja a sikerre való képességüket. Meg vannak győződve arról, hogy nem fogják elfogadni őket, ha nem tökéletesek, és a mások rosszallásától vagy visszautasításától való félelem a tehetetlenség és a reményvesztettség érzésével párosul. Mélyen hisznek abban, hogy ha jobban csinálják, akkor jobban el lesznek fogadva.
6. Túl sokat rágódnak a múltbeli hibákon, beteljesületlen elvárásaikon. A múlt hibái és a kiábrándító végeredmények folyamatosan kísértik őket. Ez a hajlam pedig meggátolja őket abban, hogy elengedjék ezeket, vagy egyáltalán tudomást vegyenek a közelmúlt sikereiről.
7. Gyakran nehezen kezelik a stresszt, amely a túlzottan magas elvárásaik miatt keletkezik bennük. Még akkor sem elégedettek, amikor sikert érnek el, mert szerintük semmi sem lehet teljesen tökéletes.
Hogyan segíts egy perfekcionistán (esetleg saját magadon)
Amint felismertük magunkban vagy valaki másban ezt a tulajdonságot, a következő kérdés az, hogyan tudnánk enyhíteni, kezelni a helyzetet. Számos szakértő egyetért abban, hogy a perfekcionisták számára az a legjobb gyógymód, ha kipróbálják, milyen tökéletlennek lenni. Meg kell fogadniuk a mondást, miszerint „ne hagyd, hogy a tökéletes az elég jó ellensége legyen”.
Szervezzünk egy olyan napot, amikor mindent tökéletlenül csinálunk, vagyis legyünk sikeresek a tökéletlenségben. A tökéletlenség gyakorlásával ráébredhetünk, hogy nem dől össze a világ, ha a dolgok nem pont úgy alakulnak, ahogy szeretnénk. Sőt azt is felismerhetjük, hogy az egyetlen ember, aki eddig árgus szemekkel figyelt minket, az mi magunk voltunk.
Ha a maximalisták elfogadják emberi mivoltukat, nem kell többé a múlton rágódniuk, és úgy érezhetik, végre megérdemlik a sikereket az „elég jó” munkájuk miatt is. A munkahelyeknek sokkal inkább olyan emberekre van szükségük, akik egészséges önképpel rendelkeznek, és felismerték a perfekcionizmus káros hatásait.
Az Eremedia cikke nyomán
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!