Trükkös interjúkérdések a legjobb profiktól

A rutinos álláskereső felkészül a megszokott interjúkérdésekből, emiatt nemigen derül ki, milyen ember valójában. A munkáltatók ezért folyamodnak cseles módszerekhez.

A Quartz sikeres cégvezetőket kérdezett meg arról, van-e valamiféle speciális interjútechnikájuk és ütős kérdésük, amit mindig nekiszegeznek a jelentkezőnek. A megközelítésük különböző volt, de mindannyian megegyeztek abban, hogy a pályázók gondolkodás- és szemléletmódjára kíváncsiak, nem pedig a betanult válaszokra.

Becsülik, vagy inkább rettegnek öntől?
Michael Gregoire, egy IT managementtel foglalkozó szoftvercég ügyvezetője bevallja, hogy a kedvenc interjúkérdése a „cél szentesíti az eszközt” elvén alapul, mert a válasz sokat elárul majd a jelentkező vezetői stílusáról. Elméletben erre a kérdésre nincs jó válasz, de ha tudjuk, mi az elvárás az adott cégnél, nem lőhetünk annyira mellé. Együttműködő környezetben jobb megbecsültnek lenni, mintha tartanak az embertől, de egy hierarchiára épülő szervezetnél, mint amilyen például a közigazgatás, a tiszteletet parancsoló vezetői stílus lehet a nyerő.

Miért van ma itt?
Ez egy nyitott kérdés, rengeteg válaszlehetőséggel, de ha elhangzik, általában különleges reakciót várnak rá. „Mindig meg vagyok lepődve azon, mennyien beszélnek a saját szemszögükből a munkáról, ahelyett, hogy azt hangsúlyoznák, ők mit tudnak a cég számára nyújtani” – mondja Gordon Wilson, egy brit illetőségű szoftvercég, a Travelport vezetője. Ez a kérdés segít neki abban, hogy eldöntse, vajon a jelentkező tényleg tud-e a csapathoz igazodni, vagy csak saját maga érdekli. Wilson számára természetesen az ideális jelölt az, aki elsőként a cég érdekeit nézi, hiszen az egyéni szempontok is csak ebből és ezután következnek.

Hogyan bántak veled?
Félreértés ne essék, ezt kivételesen nem a jelentkezőktől, hanem azoktól az emberektől kérdezi meg Rick Goings értékesítési vezető, akikkel a pályázó találkozhatott. „Beszélek a sofőrrel, aki elhozta őket a reptérről, az asszisztensemmel, a recepcióssal, aki üdvözölte őket. Megkérdezem tőlük, hogyan bántak velük. Ebből látom, hogyan viselkedik a jelentkező” – magyarázza Goings. Miután feltérképezte a pályázók nem-kognitív készségeit, melyekre egy jó vezetőnek szüksége van a csapata inspirálásához, találkozik velük, és felteszi a kérdéseit is. Mégis úgy gondolja, hogy ugyanolyan értékes információk érkeznek más forrásoktól is, azoktól, akik mindennapi interakciókban voltak a jelentkezőkkel.

Melyik a kedvenc ingatlanja a Monopolyban, és miért?
Ken Moelis, egy a Moelis & Co befektetési bank alapítója szereti ezt a váratlan kérdést feltenni a középvezetői pozíciókra pályázóknak. „Nagyszerűen kiderülhet a válaszokból, hogy az emberek mit gondolnak a kockázatról és a nyereségről” – mondja.

Meséljen arról, amikor kudarcot vallott
A múltbeli hibák boncolgatása már-már rögeszméje azon vezetőknek, akik rugalmas, kreatív és elkötelezett jelentkezőket keresnek. Aki nyitottan, őszintén beszél, bevallva hiányosságait, az mindig ígéretes jelölt, de csak akkor, ha azt is elmagyarázza, hogyan lehetne jobb ember, partner, munkatárs vagy vezető – mondja Roger Crandall, egy amerikai biztosítási csoport ügyvezető igazgatója. A kérdés elég gyakran fordul elő az interjúkon, és arra kíváncsiak ilyenkor, hogy mit tanultunk a hibáinkból. Egy pénzügyi cégre különösen sok veszély leselkedik, és ezt meggátolandó a vezetők olyan menedzserekkel szeretnék magukat körbevenni, akik nem pánikolnak, amikor rosszul állnak a dolgok, és elég figyelmesek ahhoz, hogy felismerjék, esetleg saját maguk tehetők felelőssé a problémák miatt. A ködös válaszok, melyekből kitűnik, hogy a jelentkezők csak jó színben akarják feltüntetni magukat mások előtt, sosem építik fel a bizalmat.

Amikor 7 éves volt, ki akart lenni?
Barbara Byrne, az angol Barclays bank elnökhelyettese beismeri, hogy nem tipikus interjúztató, mert minden jelentkezőről azt feltételezi, hogy kedves ember. De vajon át tudnak-e menni a „repülőgéptesztjén”? Bármilyen szimpatikus is a jelentkező, Barbara mindig felteszi magának a kérdést: „Vajon szívesen ülnék mellette egy New Yorkból Los Angelesbe tartó járaton, vagy halálra unnám magam?”. A gyermeki álmok szerinte jó indítói az ilyen beszélgetéseknek a hosszú út során, és ha az állásinterjút is ezzel a bevezető kérdéssel kezdi, a jelentkező igazi lénye is gyorsan feltárulhat.

A borlap-teszt
Egy New York-i illetőségű szoftvercég vezetője, Charles Phillips szerint senki sem tud 45 percen át hazudni. A hagyományos interjúk helyett a vezetői pozíciókra pályázókat elhívja vacsorázni egyéb vezetők társaságában. „Szeretem megfigyelni, hogyan kezelik ezt a szervezetlen helyzetet” – mondja. A kulcstesztre már a vacsora elején sor kerül: „Odaadom nekik a borlapot. Ebből rögtön kiderül, hogy a jelentkező tud-e valamennyit a borokról, csak tetteti-e magát szakértőnek, kiválasztja-e a legdrágább bort, esetleg segítséget kér”. Választásuk és önkifejezésük része a tesztnek, ahogy az is, hogyan bánnak a pincérrel. A vacsora végén egy újabb próbára kerül sor: „Mindig meglepjük őket azzal, hogy azt kérjük, meséljenek el egy viccet”. Ez felfedi, van-e humorérzéke az illetőnek, és azt is, hogyan áll meg a saját lábán egy idegen és váratlan helyzetben.

Mi a hobbija?
Egy izgulékony ember nem fog jól szerepelni Atul Kunwar, a Tech Mahindra elnöke előtt, aki szereti a hobbijairól, kedvteléseiről faggatni a jelentkezőket. Ha például valaki elárulja, hogy hobbija az éneklés, akkor Kunwar megkéri, hogy énekeljen. De mi derülhet ki ebből? Például az, hogy a jelentkező elég életrevalónak bizonyul-e, hogy megoldja ezt a helyzetet. „Számomra ezt azt jelenti, hogy elkötelezett és képes önerőből fejleszteni a képességeit. Amikor pedig a döntő pillanat elérkezik, nincs számára akadály. Olyan emberekre van szükségünk, akik ilyen hittel és szenvedéllyel rendelkeznek” – mondja.

Kövess minket a Facebookon!

Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!