Weinstein-jelenség: hogyan szorítsuk ki a szexuális zaklatást a céges kultúrából?
A zaklatók meglepően gyakran megússzák, mert az áldozat nem mer panaszt tenni, aki pedig tud az ügyről, úgy gondolja, majd valaki más tesz valamit. Pedig a szexuális ragadozókat meg kell fékezni.
A Weinstein-botrány megrázta egész Amerikát, miután kiderült, az Oscar-díjas producer évtizeken át molesztált színésznőket. (Nálunk Sárosdi Lilla és Földes Eszter színésznők számoltak be ilyen esetről, míg Nyáry Krisztián író egy kamaszkori traumát elevenített fel.)
A jelenség azonban nem csak Hollywoodra jellemző, a hétköznapi munkahelyeken is gyakran éri zaklatás a nőket.
Az ilyen eseteknél az elkövető személye, illetve az áldozat áll a középpontban (egyébként helyesen), holott azt is végig kell gondolni, milyen faktorok segítik elő, hogy valaki úgy gondolja, megteheti, amihez kedvet kap. A legfontosabb tényező: miért nem lépnek közbe a kollégák, holott gyakran sokaknak tudomása van arról, ami történik?
A járókelő-effektus
Az első magyarázat a felelősség megoszlása, amit a szociálpszichológusok járókelő-effektusnak neveztek el. Amikor bűntény, baleset vagy esetünkben zaklatás történik, az emberek arra számítanak, hogy valaki más majd biztosan csinál valamit. Minél több szemtanúja van a történéseknek, vagy minél többen tudnak egy bűnös cselekedetről, annál valószínűbb, hogy az érintettek nem érzik kötelességüknek, hogy közbelépjenek. Viszont ha csak egyvalakinek van tudomása a dologról, inkább hajlamos tenni valamit. Ám amikor egy nagy szervezetről van szó, amilyen egy vállalat, inkább a járókelő-effektus működésére lehet számítani.
A másik tényező az „ár-érték arány”, azaz ha az elkövető hatalmi pozícióban van, erkölcsileg hiába lenne kötelező (érték), nem éri meg fellépni ellene, hiszen nagyon sokba kerülhet (ár). A nagy hatalmú Weinstein is ezért úszhatta meg olyan sokáig.
Ráadásul az emberek úgy szocilizálódnak, hogy alkalmazkodnak a környezetükhöz, felveszik a többiek szokásait. Ha a többiek nem csinálnak semmit, miért pont én kockáztassam az állásomat? – kérdezheti magától egy egyszerű dolgozó.
Egy jól működő szervezet akkor cselekszik helyesen, ha jutalmazza azokat, akik fellépnek a zaklatás ellen. Az ilyen embereket példaképül kell állítania többiek elé, arra ösztönözvén őket, hogy legközelebb ők is így tegyenek.
VÁLOGASS A JOBLINE HR-ES ÁLLÁSAJÁNLATAI KÖZÖTT!
Tervnek lennie kell
A munkahelyi zaklatásokra jellemző, hogy a szemtanúknak nincs terve arra, mit kell tenni ilyen esetben. Talán részt vettek olyan tréningen, ahol szóba került a téma, és kaptak általános erkölcsi útmutatást, de kutatások bizonyítják: ahhoz, hogy valaki határozottan cselekedni tudjon, konkrét tervre van szükség.
Nem bonyolult dolog. A munkahelyen mindenkinek tudnia kell, a HR-en ki az az ember, akinek szólni lehet zaklatás esetén – vagy ha bármilyen más megedhetetlen cselekmény történik –, illetve jól látható helyen el kell helyezni egy telefonszámot, amelyen bejelentést lehet tenni. (Ahogyan legtöbb helyen az elsősegélynyújtásra kiképzett kollégák neve és száma is kint van a falon.)
A tréningeken érdemes szerepjátékokkal elpróbálni, hogyan tehető ilyen bejelentés. Az emberek többsége ugyanis szorong ilyen esetekben, a szerepjáték pedig segít abban, hogy enyhüljön a feszültség, ráadásul a pontos teendőket is be lehet gyakorolni – ami nemcsak a bejelentő számára fontos, hanem annak is, aki az információt kapja.
A #metoo kampány egyik haszna, hogy emberi arcot ad egy kényes témának, és rámutat az egyén felelősségére.
Minden bejelentőnek tudnia kell, hogy ő nem része a problémának, hanem segít a megszüntetésében. Azt is tisztáznia kell magában, hogy nehéz a dolga, de helyesen cselekszik, pedig sokkal könnyebb lenne szemet hunyni a dolog fölött.
A Fast Company cikke nyomán
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!