Állj el a saját utadból! Így ne legyél önmagad ellensége
A saját negatív hozzállásunk gyakran személyes fejlődésünknek legnagyobb akadálya, ám a viselkedésünk átalakításával változtathatunk ezen. Tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket, hogy lássuk, mennyire hatékony a viselkedésünk és a másokkal kialakított interakcióink.
#1. Annyira rabjai vagyunk saját szempontjaiknak, hogy nem halljuk meg, amit mások mondanak?
Néha a legnehezebb dolog félretenni ötleteinket, és mások elképzeléseit is mérlegelni. Ha vesszük a fáradságot, és más nézeteket is figyelembe veszünk, azzal nemcsak megteremtjük a szempontok megosztásának lehetőségét, de azt is megláthatjuk, vajon az ötleteink tényleg elég jók-e.
#2. Valóban odafigyelünk, amikor mások beszélnek?
Számos oka lehet annak, amiért az emberek nem figyelnek oda másokra. Olykor csak azért hallgatunk, hogy megállapítsuk, vajon mások is egyetértenek-e velünk. Máskor jobban érdekelnek minket saját gondolataink és gondjaink, mint amit mások mondanak. Bármi is legyen figyelmetlenségünk oka, az emberek megérzik, amikor nem vagyunk jelen egy beszélgetésben. A figyelem hiányát pedig a tisztelet és az érdeklődés hiányaként értelmezik. Ez általában azt eredményezi, hogy a beszélgetőtársaink befejezik mondandójukat, vagy kilépnek a beszélgetésből.
#3. Túlságosan nyomulunk ahhoz, hogy megkapjuk, amit akarunk?
Néha amikor javaslataink vagy ötleteink süket fülekre találnak, ahelyett, hogy megállnánk és felfedeznénk a nézeteltéréseket, vagy megvizsgálnánk mások véleményét, még inkább erőltetjük a saját nézeteinket. Csakhogy az a szenvedély és szóáradat, amivel véleményünket kifejtjük, sokkal több ellenállást eredményez, sőt akár versenybe is fordulhat annak megállapításáért, kinek van igaza, és kinek nem. Az érzelmek valószínűleg átveszik az irányítást, és lefelé irányuló spirált eredményeznek, amelyből nehéz lesz kikeveredni.
Nézd meg legfrissebb állásainkat:
PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI ÁLLÁSOK
IT ÉS TELEKOMMUNIKÁCIÓS ÁLLÁSOK
ÉRTÉKESÍTÉSI ÉS KERESKEDELEMI ÁLLÁSOK
#4. Azt feltételezzük, hogy mindent jobban tudunk, és mindig helyesen cselekszünk?
Ez a gondolkodásmód különösen veszélyes vezetők esetében. Ha egy vezetőnek mindig igaza van, az emberek többé nem fogják megosztani az ötleteiket, nem fognak aktív és együttműködő szerepet vállalni a csapatuk tagjaival. Könnyebb feladni, mint elmondani, hogy az ötlet nem praktikus vagy egyszerűen csak működésképtelen.
#5. Megengedjük a negatív érzelmeinknek, hogy meghatározzák, mit mondjuk, csináljunk vagy gondoljunk?
Gyakran válunk érzelmileg reaktívvá, amikor az elvárásaink sérülnek. Ha nem kapjuk meg, amit akarunk, feldúlt érzelmeink befolyással lesznek a racionalitásunkra, és negatívan befolyásolják a magatartásunkat. Ha megengedjük, hogy érzelmeink szabályozzák a viselkedésünket, akkor olyan eredményekhez járulunk hozzá, melyeket legszívesebben elkerülnénk.
#6. Vannak-e olyan vágyaink, hogy biztonságosan játsszunk, és ezzel megakadályozzuk a sebezhetőségünket és a másokkal való kapcsolódásunkat?
Néha az ismeretlennel vagy az érzékelt negatív következményekkel kapcsolatos félelmeink visszatartanak attól, hogy kinyissuk a szánkat, és megosszuk azt, ami szükséges lenne. Ha frusztráltak vagyunk azzal az iránnyal kapcsolatban, amit a főnökünk kijelölt a számunkra, ismerjük fel, hogy az érzelmeink azt jelzik, itt az idő felemelni a szavunkat.
#7. Elkerülnénk az elismerést vagy a hálát?
A mások hozzájárulásának elismerése a legkönnyebb módja annak, hogy kapcsolatokat építsünk. Ennek ellenére sokan nem szívesen osztják meg ezeket az érzéseket, pedig az elismeréssel azt fejezzük ki, észrevettük, amit a másik tett, és értékeljük a hozzájárulását.
#8. Szánunk időt arra, hogy arra fókuszáljunk, ami a leginkább számít?
Néha annyira elfoglaltak vagyunk, és akkora nyomás nehezedik ránk a határidő betartása miatt, hogy elveszítjük józan ítélőképességünket azzal kapcsolatban, mi is a fontos igazán. Szánjunk időt arra, hogy végiggondoljuk a prioritásainkat, és megvizsgáljuk, milyen viselkedés tenné lehetővé számunkra azokat az eredményeket, amelyeket valóban akarunk.
#9. Empatikusak vagyunk és megértünk másokat?
Annyira önzővé válhatunk a saját akaratunkat és igényeinket illetően, hogy elfeledkezhetünk másokról. De vajon a többieknek is megvan mindenük, ami szükséges a vágyott eredményekhez? Kapnak-e elég támogatást, visszajelzést a munkájukról? Ha a dolgok nem mennek jól, vajon megállunk-e, hogy kitaláljuk, miért? Fontos beismernünk, hogy mindenki racionálisnak tartja magát a saját szemszögéből. Ahelyett, hogy azt feltételeznénk, hogy az emberek nem tudják, mit csinálnak, inkább lassítsunk, és tényleg hallgassuk meg a válaszaikat.
#10. Vakok vagyunk a saját viselkedésünket illetően?
Mivel nem látjuk magunkat mindig reálisan, nem igazán vesszük észre, milyen hatással van a viselkedésünk másokra. Számos módon lehetünk hatással másokra, például a hangnemünkkel, a szavainkkal, a beszédünk intenzitásával, a testbeszédünkkel, érzelmeinkkel és kommunikációs stílusunkkal. Ügyeljünk arra, hogyan válaszolnak nekünk mások: biztosítsuk számukra, hogy szabadon megoszthassák gondolataikat és érzéseiket. Vajon közel kerültek hozzánk, vagy épp távolodnak tőlünk? Keresik a társaságunkat, vagy inkább elkerülnek minket? Ezek a reakciók sokat elárulnak arról, hogyan tekintenek ránk mások.
A kérdések őszinte megválaszolásával növelhetjük saját viselkedésünkre való tudatosságunkat, és megtehetjük a szükséges korrekciókat ahhoz, hogy végre elálljunk a saját utunkból.
A Business Insider cikke nyomán
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!