9 jó tanács férfiaknak, hogyan segíthetnek eltüntetni a nemek közötti szakadékot a munkahelyeken
A nők munkahelyi diszkriminációja nem szüntethető meg a férfiak közreműködése nélkül. Annak megértése nélkül például, hogy a nők nem azért sírnak, mert szomorúak, hanem mert frusztráltak. Joanne Lipman könyvet írt erről, a cikk összefoglalja a lényeget.
Joanne Lipman a The Wall Street Journal első női főszerkesztő-helyettese volt, majd a USA Today első női főszerekesztője lett. Könyvében – alább a címlap – arról értekezik, hogy a nők már éppen eleget tudnak az őket érő munkahelyi diszkriminációról, hiszen nap mint nap a bőrükön tapasztalják, ezért a férfiakon a sor, hogy a tettek mezejére lépjenek. Meg is mondja, hogyan.
#1. Tudjatok róla, hogy létezik a nemek közötti szakadék
A változást csak az hozhatja el, ha tudjuk, min kell változtatni.
Hogyan lehet tudomást szerezni a nemek közötti szakadékról? Első lépésnek itt van ez a mostani cikk, aztán felsőbb osztályba léphet, aki elolvassa Lipman 2014-es írását a The Wall Street Journalben (Women at Work: A Guide for Men /Nők a munkahelyen: Kalauz férfiaknak/), amely a könyv kiindulópontja volt, végül ott van maga a könyv.
#2. Csatlakozzatok a vitához
A könyv egyik fejezetében Lipman arról ír, hogy Izlandra utazott, mert nagyon kíváncsi volt, az ország miként lett első a Világgazdasági Fórum Listáján, amely azt rangsorolta, az egyes államok hogyan állnak a nők egyenjogúságát illetően (az Egyesült Államok a 49. a listán /Magyarország megtalálásához jó sokat kell lefelé görgetni – a szerk./). „Az egész a férfiakon múlik Izlandon – írja Lipman – Elképesztő, ahogyan gond nélkül képesek beszélni a nemi szerepekről, ami az amerikai férfiaknál nemigen tapasztalható.”
Lipman reméli, mindez változóban van. Amikor 2014-ben meghívták a CNBC Squawk Box című reggeli gazdasági beszélgetős műsorába, a férfi műsorvezetők alig vettek részt a beszélgetésben. Amikor pár évvel később újra meghívták, azt vette észre, hogy „a fiúk nagyon aktívak lettek. Ennek pontosan így kell alakulnia. Mindez a haladás örvendetes jele”.
#3. Nézzétek meg, ki mennyit keres a csapatotokban
„Ha menedzser vagy és beleszólhatsz a bérezésbe, nézd meg, hogy akik egyenértékű munkát végeznek, egyenértékű bérezésben részesülnek-e” – mondja Lipman.
Ez a kezdőfizetésre és a béremelésre egyaránt vonatkozik. A nők és a színesbőrűek általában alacsonyabb fizetéssel kezdenek és később sem tudják utolérni a többieket. Ez az egyik oka annak, hogy egyes amerikai városokban és államokban tilos a korábbi fizetésekről faggatni a jelöltet az állásinterjún.
#4. Ne hagyjátok, hogy félbeszakítsák a nőket
A nőket gyakrabban szakítják félbe, mint a férfiakat, még az amerikai Legfelsőbb Bíróságon is. Férfiak és nők egyaránt küzdhetnek a jelenség ellen azáltal, hogy leállítják azt, aki félbeszakít egy nőt, lehetővé téve, hogy a megszólaló kifejthesse gondolatait a megbeszélésen.
Ha valaki főnök, általános gyakorlatot is kialakíthat ennek az elvnek az alapján. Lipman a híres tévés producert, Glen Mazzarát említi, aki szigorúan megtiltotta, hogy bárki is félbeszakítson másokat a Kemény zsaruk és a The Walking Dead kreatív megbeszélésein.
#5. Erősítsétek fel a nők hangját és dicsérjétek őket
Gyakran előfordul, hogy a nők elő tudják adni az ötleteiket a megbeszéléseken, de a többiek átsiklanak felettük vagy megismétlik az ötletet és begyűjtik érte az elismerést.
Férfiak, ha segíteni akartok, vegyetek példát az Obama-adminisztráció női tisztségviselőiről. Amikor egy kolléganőtök előadja nagyszerű ötletét, ismételjétek meg és dicsérjétek meg érte. Lipman ilyesmit javasol: „Nahát Chloe, imádom ezt az elképzelésedet, hogy {maga az ötlet}.”
#6. Legyen sokszínű a jelöltek és az interjúztatók köre
Ha különféle típusokba tartozó interjúztatók választják ki a jelölteket, elkerülhető, hogy csupa egyforma embert vegyenek fel, és visszaszorítható az a jelenség, hogy egyes jelentkezőket a „nem illeszkedik a vállalati kultúrába” felkiáltással utasítanak el, mert rejtett előítéletek munkálnak a háttérben. Így jó esély van arra, hogy a különféle jelöltek magabiztosabban viszonyulnak a helyzethez és elfogadják az állásajánlatot.
#7. Engedjétek, hogy a nők saját döntéseket hozzanak
A nők mindig vehessenek részt a jövőjükről folyó eszmecserékben. Ez teljesen nyilvánvaló elvárásnak tűnik, „mégis meglepően gyakran kizárják őket ebből a folyamatból – írja Lipman. – Nem valamiféle gonosz szexista összeesküvés jegyében, hanem mert a főnökök olyan feltételezéseket táplálnak a nőket illetően, amilyeneket a férfiakat illetően csak nagyon ritkán.”
Ne gondoljátok, hogy egy nő nem akar utazni, költözni, több felelősséget vállalni csak azért, mert kisgyerekei vannak. Lipman azt javasolja, ilyen esetekben tegyetek ilyen megjegyzést: „Kérdezzük csak meg őt. Hadd döntse el, mit akar.” Még akkor is így kell tenni, ha a nő korábban nemet mondott hasonló esetekben.
#8. Értsétek meg, miért sírnak, és adjatok útmutatást
A nők néha elsírják magukat a munkahelyükön. Előfordul az ilyesmi.
„Amikor Amerika-szerte vállalatvezetőkkel találkoztam, és megkérdeztem tőlük, mitől jönnek leginkább zavarba a női munkatársakkal kapcsolatban, mindenki azonnal rávágta, hogy a sírás akasztja ki őket leginkább” – írja Lipman.
A férfiak nem veszik észre, hogy ez a sírás nem a szomorúságból ered, hanem a düh és a frusztráció jele – ezeket az érzelmeket a férfiak ordibálással szoktak kifejezni. E félreértés miatt sok férfi menedzser nem meri vállalni a konstruktív kritikát az adott konfliktusban.
„Emiatt a nők nem kapnak olyan útmutatást, amely a fejlődésükhöz szükséges – írja Lipman. – Ha menedzserek vagytok, nézzétek át a teljesítményértékeléseket, hogy egyenlő mércével értékelhessétek a női és férfi munkatársakat.”
#9. Mutassatok irántuk tiszteletet
„A női vezetők különlegesen bonyolult helyzetben vannak – írja Lipman. – Sok férfi nem tudja feldolgozni, hogy egy nő a főnöke. A férfiak igyekeznek a hagyományos szerepekbe tuszkolni a nőket. De mit lehet tenni, ha egy nő a férfi főnöke, és nem az anyja? Nem lehet átmenni 12 éves kisfiú üzemmódba, és toporzékolni.”
A nők régóta törekednek arra, hogy alkalmazkodjanak a férficentrikus munkakörnyezethez. „Mostanra egyre több férfi áll a mellénk, és segít betömni a nemek közötti szakadékot – írja Lipman. – És ez jó dolog, mert a nők egyedül nem fogják megoldani ezt a problémát. A férfiaknak rá kell jönniük, hogy ez ő ügyük is.”
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!