Nem tudod felvenni a tempót a szeptemberrel? Küzdd le a lustaságot a Parkinson-törvénnyel!
Azt hitted, halogatós vagy, ha nem fejezel be időben egy feladatot? Lehet, hogy tévedsz. Az úgynevezett Parkinson-törvény kimondja, hogy a munka mindig annyi, amennyi időt szánunk rá.
A jelenséget Cyril Parkinson, brit haditenger történész és közigazgatási szakember vette észre. Azt látta, hogy minél több időt szántak a hivatalnokok egy feladatra, annál hosszabb ideig tartott elvégezniük azt. És minél rövidebb a meghatározott idő, annál gyorsabban intéződnek el a dolgok.
Sok okból halogathatunk, például félelemből vagy lustaságból. Ugyanakkor evolúciós motivációink is állnak a lustaság hátterében. Őseink egy olyan világban éltek, ahol az élelmiszerforrások nem voltak egykönnyen elérhetőek, ezért sok energiát kellett megspórolniuk fontos feladtok, például vadászat, táplálkozás, kutatás vagy építkezés számára. Ha egy ősünk haszontalan dolgokra pazarolta ezt az energiát, akkor nem tudott megbirkózni az élelmiszer beszerzés nehézségeivel. Tehát a lustaság fontos tulajdonságnak számított az életben maradásunkhoz.
Nézd meg legfrissebb állásainkat:
PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI ÁLLÁSOK
IT ÉS TELEKOMMUNIKÁCIÓS ÁLLÁSOK
ÉRTÉKESÍTÉSI ÉS KERESKEDELEMI ÁLLÁSOK
És ez visszavezet minket a Parkinson-törvényhez. A biológiánk arra sürget minket, hogy ne foglalkozzunk olyan feladatokkal, amelyek nem szükségesek a túléléshez. Ezért halogatunk, késleltetünk, kerüljük el, hozunk kifogásokat, stb. Csakhogy aztán fenyegetően közel kerülünk a leadási határidőhöz, és ez kihúz minket ebből a lelkiállapotból, sürgető érzést ad. Mélyen belül tudjuk, hogy a határidő elmulasztása nem tesz jót túlélési szempontból sem, hiszen elveszítjük jó hírnevünket, sőt akár más értékes dolgokat is, mint az állásuk, a pénzünk, a jó kapcsolataink. Ez a félelem késztet aztán arra minket, hogy egy éjszaka alatt befejezzük azt a projektet, amit addig hetekig halogattunk.
Az utolsó pillanatok frusztráló sürgetését azonban csillapíthatjuk a Parkinson-törvény megfelelő használatával, enyhe túlélési üzemmódba vihetjük magunkat, ahol úgy tudjuk elvégezni feladatainkat, hogy nem totojázunk túl sokat.
Így használd a Parkinson-törvényt:
#1. Szokj hozzá a határidők felállításához
Az időkorlátok megadása arra kényszerít, hogy átszervezd a munkád. A bonyolultabb projektek és feladatok távoli határideje abba a hamis illúzióba ringathatnak, hogy biztonságban vagy, nem kell sietni. Ilyenkor a munkát oszd kisebb feladatokra, és mindegyiknek adj egy határidőt, mert ezzel megadod magadnak azt az enyhe belső sürgetést, amivel motiválhatod magad a feladat elvégzésére.
A határidők abban is segítenek, hogy kevesebbet dolgozz, vagy legalábbis kevesebb időt tölts az irodában. Könnyű a munkaidő végi 17 órát inkább iránymutatatásnak, semmint szabálynak tekinteni, és a túlórák során befejezni a nap folyamán elhalasztott feladatokat. De mit veszítesz ezzel?
#2. Vedd számba, mit veszíthetsz
A határidő betartásának legegyszerűbb módja, ha számba veszed, mi az, amit veszíthetsz, ha nem ragaszkodsz a határidődhöz. Például ha korábban jönnél haza, nézhetnél filmet a partnereddel, főzhetnél, blogolhatnál, futhatnál, kertészkedhetnél, stb. Ehelyett elpazarolod ezeket a lehetőségeket az utolsó pillanatban elvégzett munkák miatt. Ennek elkerülése érdekében minden egyes határidő után ütemezz be valami mást. Például ha 6-ra az összes e-mailt el akarod küldeni, akkor beszélj meg egy találkozót 6:30-ra. Így már a bőrödre megy a játék.
#3. Tűzz ki észszerű határidőket
Amikor először alkalmazod a szabályt, túlságosan szigorúan határozhatod meg a határidőket a gyorsabb munkavégzés érdekében, de ez nem fog működni, hiszen így még csak jobban stresszeled magad, a munkád minősége pedig csak romlani fog.
Egy kutatás szerint az önszabályozott határidők hatékonyak, de az embereknek nehézséget okoz megfelelően optimalizálni ezeket. A kísérletben diákok csoportjait vizsgálták egy félév során. A „szabadon választható” csoport maga választhatta meg határidőit, a kontrollcsoportnak azonban a professzor szabta meg a határidőt. A kontrollcsoporthoz képest a szabad csoport kevésbé élvezte a feladatát, és sokkal több hibákat ejtettek a résztvevők.
A határidő betartása tehát nem azt jelenti, hogy versenyeznünk kell az idővel, hanem azt, hogy minél jobban csökkentsük a stresszt és az elpazarolt időt. Ha egy feladat reálisan 6 órányi munkát igényel, ne próbáljuk 5 órába belepréselni. Ha 7 óra alatt tudjuk elvégezni, az is nagyszerű, hiszen ez az extra óra nem elpazarolt idő, hanem egy úgynevezett pufferidőszak a váratlan helyzeteknek, pl. a telefonoknak, az ebédnek, a relaxációnak.
A Parkinson-törvény tehát segíthet a stressz csökkentésében is, amennyiben betartjuk a következőket:
- Mindig legyen határidőnk.
- Mit veszítünk, ha nem tudjuk ezt megtartani?
- Mi a reális határidő?
- És még egy dolog: legyünk gyengédek magunkhoz. Tekintsünk az időkorlátra úgy, mint ami segít rajtunk, nem pedig egy olyan kellemetlen dologra, mely versenyhelyzetbe sodor minket.
A Recruiter cikke nyomán
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!