Folyton aggódsz? Így tudsz róla leszokni
Ha te is folyton negatív gondolatokkal bénítod magad, ez a cikk neked szól.
„Mi lesz, ha?”„Mi van, ha nem működik?” „Mi történik, ha csak az időmet vesztegetem?” „Mi van, ha nem felelek meg az elvárásoknak, és mindenki utálni fog engem?”- vajon számodra is ismerősek ezek a gyötrő kérdések? Ha igen, ne aggódj, nem vagy egyedül. A szorongásos zavarok egyre inkább felerősödnek, és sajnos a saját hibánkból. A mód ugyanis, ahogyan az információkat és az elvárásokat feldolgozzuk, gyakran negatív hatással van a gondolkodásmódunkra, és hajlamosak vagyunk olyan vészforgatókönyveket kreálni, amelyek a valóságban soha nem fognak lejátszódni.
Az aggódás normális, kivéve, ha kínzó gondolataid a legmélyebb álmaidból ébresztenek fel…
A legtöbbünk olyan gondolatokkal és vészforgatókönyvekkel kínozza magát, amelyeknek semmi közük nincs a valósághoz. Tegyük fel, hogy pincérnőként új állást kapunk. Még nem igazán ismerjük az egész menüsort, ezért néhány rendelést helytelenül adunk le, sőt még pár tányért is leejtettünk, amiért kollégáink most bosszankodnak. Miután a katasztrofálisan sikeredett munkanap után hazatértünk, azon töprengünk, hogy beadjuk a felmondásunkat, csakhogy elkerüljük a további megaláztatást. Csakhogy szükségünk van az állásra, ezért mindenképpen be kell járnunk, megkockáztatva azt, hogy megint a nevetség tárgyává leszünk. Meglepetésünkre azonban mindenki kedvesen vár minket, mintha a tegnapi jelenet le sem játszódott volna. Senki sem dühös ránk, és senki sem gyűlöl minket. Most, hogy már jobban ismerjük a protokollt is, kevésbé valószínű, hogy újra elkövetjük a hibákat. Ebben az esetben aggodalmaink megalapozottak voltak, még akkor is, ha kis túlzásba estünk. Kórossá csak akkor válik a dolog, ha mindezek után sem tudunk megnyugodni, és továbbra is gyártjuk magunknak a legrosszabb lehetőségeket, vagy minden racionális érv ellenére megfutamodunk, és inkább be sem megyünk másnap a munkahelyünkre.
Állást keresel? Ne aggódj, nálunk biztosan találsz!
PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI ÁLLÁSOK
IT ÉS TELEKOMMUNIKÁCIÓS ÁLLÁSOK
ÉRTÉKESÍTÉSI ÉS KERESKEDELEMI ÁLLÁSOK
SZAKMUNKÁS ÉS FIZIKAI MUNKÁS ÁLLÁSOK
Készüljünk fel a legrosszabbra, de a legjobbat reméljük
Készüljünk fel a legrosszabbra, de ne várjuk annak bekövetkeztét, hiszen ha így teszünk, akkor azzal megalapozzuk a negativitást. Azonban arra is emlékeznünk kell, hogy a túlságosan lelkesedő optimizmus is irreális. Próbáljunk meg csak akkor aggodalmaskodni, amikor tényleg megtörténik a baj, és soha ne foglalkozzunk azzal, mi történhetett volna, hiszen nem történt meg. Ha hagyjuk, hogy a félelmeink elhatalmasodjanak felettünk, akkor számos lehetőségről mondunk le, vagy akár irracionálisan is viselkedhetünk. Például nem vállalunk el egy új munkát, mert félünk a kudarctól, vagy elvállaljuk, de teljesen paranoiásak leszünk, és a legrosszabbra gondolunk, ha főnökünk vagy megbízónk 5 percig nem válaszol a levelünkre. Ebben a beszűkült mentális állapotban teljesen figyelmen kívül hagyjuk, mennyi valószínűsége van annak, hogy félelmeink valóban beigazolódn
Hasonló helyzet játszódik le, amikor épp repülőn utazunk, és attól rettegünk, mikor fog lezuhanni. Ilyenkor egyáltalán nem vesszük számításba azt a mindenki által ismert tényt, hogy az autóbalesetek sokkal gyakoribbak a repülőszerencsétlenségnél, és legfeljebb csak azért hallunk többet róluk, mert sokkal szokatlanabbak, mint a mindennapos karambolok.
Ugyanígy az sem igen valószínű, hogy mások mindig velünk vannak elfoglalva, és árgus szemekkel figyelik minden egyes lépésünket. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy már rég elfelejtették, ha esetleg hibáztunk, vagy idejük sincs ezzel foglalkozni. Legrosszabb kritikusunk általában mi magunk vagyunk. Nem mások, hanem mi vagyunk azok, akik ennyire fókuszálunk a hibáinkra, egyszerűen csak kivetítjük a bennünk lévő szorongást a külvilágra.
Az aggodalmak olykor önbeteljesítő jóslatként működnek
Aggodalmainknak általában mindig van gyökerük, például egy mélyen eltemetett emlék formájában. Lehet, hogy egyszer elhanyagolt vagy nem értékelt minket egy olyan személy, akinek véleményére nagyon sokat adtunk, ezért igyekszünk elkerülni minden hasonló helyzetet, ahol újra megtapasztalhatjuk ez a fájdalmas érzést. Ezáltal viszont mi magunk generáljuk a „nem kellek senkinek”, „semmire sem vagyok jó” érzeteit, és teljesen elzárjuk magunkat az új lehetőségektől, amelyek akár fel is oldhatnák bennünk a rossz tapasztalatok emlékét. Azonban ehhez fel kell ismernünk, hogy egy rossz példa még nem jelenti azt, hogy mindenki csak bántani fog minket: adjunk esélyt az új embereknek és helyzeteknek arra, hogy megmutassák, igenis számítunk és értékesek vagyunk. Ha pedig nem ezt kapjuk tőlük, akkor az aggodalmaskodás helyett inkább lépjünk túl rajtuk.
A Lifehack cikke alapján.
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!