A napi rutinod személyiséged tükre
Azok a dolgok, amelyeket mindennap csinálunk, többről szólnak, mint szimpla rutin. Mielőtt megpróbálnád átalakítani egy szokásodat, gondolkodj el azon, mint mond el rólad.
Több száz dolog van egy nap, amit rutinszerűen csinálunk. Felébredünk, ránézünk a mobilunkra, eszünk, megmossuk a fogainkat, kielégítjük függőségeinket. Az utóbbi években az ilyen cselekvések az önfejlesztés színterévé váltak: a könyvespolcok roskadásig tele vannak életvezetéses tanácsokkal, az egészséges életmódra adott útmutatókkal. Ezek hajlamosak a rutinokat olyan szokásokként ábrázolni, amelyek egy ismétlődő viselkedési sorrendet követnek, és amelyekbe beavatkozhatunk azért, hogy kívánatosabb pályára állítsuk magunkat.
A probléma az, hogy a mai önsegítő könyvek valójában olyan 20. századi behaviorista pszichológusok munkásságára épülnek, mint például B. F. Skinner, Clark Hull, John B. Watson és Ivan Pavlov, akik előtérbe helyezik a megfigyelhető inger-válasz reakciókat a belső érzések és gondolatok rovására. A behavioristák a szokásokat szűk, individualista értelemben írják le, és úgy hiszik, hogy az emberek automatikus válaszokra vannak kondicionálva bizonyos jelek esetén, amelyek ismétlődő cselekvési ciklusokat és jutalmakat eredményeznek.
A behavioristák szokásról alkotott elgondolását azonban a mai idegtudomány frissítette. Például tény, hogy az agy plasztikus, és ez lehetővé teszi, hogy a szokások időnként felülírják magukat idegi kapcsolataiban azáltal, hogy átalakítják az elsődleges kapcsolatokat az agyterületek között. A viselkedés-lélektan lehetővé tette a kutatóknak, hogy a szokásokat kvantitatív módon vizsgálják, de a szokások szélesebb körű, filozófiai következményeit figyelmen kívül hagyták.
A filozófusok a szokásokra úgy tekintenek, mint annak módjára, ahogyan magunkról gondolkodunk, illetve szerintük a szokások magáról a világról is sokat megmutatnak. Arisztotelész Nikomakhoszi Ethikájában azt írja, hogy az erkölcs a szokásokból (ethosz) fejlődik ki, annak útján sajátítjuk el. A hexisz pedig lelki alkatot jelent, egy személy vagy dolog tartós jellegzetességeit jelöli, például az asztal simaságát vagy egy barát kedvességét, amely cselekedeteinket és érzelmeinket irányíthatja. A hexisz olyan jellemző, kapacitás vagy elrendezés, amelyet birtoklunk, ezek összessége határozza meg egy személy karakterét. Ezzel szemben az ethosz az, ami egyáltalán lehetővé teszi a hexisz kifejlesztését. Ethosz azokat az alapelveket teremti meg, melyek segítik az erkölcsi és szellemi fejlődés irányítását. A hexisz elsajátítása az ethoszból sok időt és gyakorlatot igényel.
A felvilágosodás egyik filozófusa, David Hume szerint a szokások teszik lehetővé számunkra, hogy emberek legyünk. A szokás szerinte „az univerzum cementje”. Például feldobhatunk egy labdát a levegőbe, és nézhetjük, amint leesik a földre. A szokás által viszont oly módon kapcsoljuk össze ezeket a cselekvéseket és észleléseket (a végtagjaink mozgását, a labda pályáját), hogy végül megértsük az ok-okozat közti kapcsolatot. Hume úgy hitte, hogy minden olyan képesség szokás, amelyet arra használjuk, hogy tapasztalatainkat valami használhatóvá alakítsuk. A szokások tehát kulcsfontosságú eszközök, amelyek lehetővé teszik, hogy elnavigáljuk magunkat a világban, megértsük működésének alapelveit. Hume számára a szokás nem más, mint az emberi élet nagyszerű útmutatója.
Nyilvánvaló tehát, hogy szokásainkra úgy kell tekintenünk, mint rutinokra, tendenciákra. Ezek magukba foglalják identitásunkat és etikánkat, megtanítják nekünk, hogyan kell gyakorolni hitünket, és ha hiszünk Hume-nak, nem kevesebbel kötnek minket össze, mint a világgal. A szokások ebben az értelemben tehát sokkal többről szólnak. Megmutatják nekünk, hogy azok a dolgok, amelyeket nap mint nap végzünk, nem pusztán legyőzendő rutinok, hanem ablakok, melyeken keresztül betekintést nyerhetünk abba, akik valójában vagyunk.
A Fast Company cikke alapján