A legnagyobb zavaró tényező a munkádban nem a telefonod

William James pszichológus szerint a bölcsesség annak tudása, mit kell figyelmen kívül hagyni. Ha ez tényleg így van, akkor sajnos csak kevesen vagyunk bölcsek. Az élet lehető legnagyobb kihívása jelenleg az, hova figyelnünk, hiszen rengeteg figyelemfelkeltő, elterelő tényezőnek tesszük ki magunkat.

Sokan harcolnak ezzel a problémával nap mint nap, anélkül, hogy megvizsgálnák, mi zavarja meg őket és miért. Ha az értelmes, produktív munkára szeretnénk összpontosítani, akkor meg kell értenünk, hogy mi áll az utunkban. Miért zavarnak meg a dolgok ilyen könnyen? Lehet-e még újraépítenünk a figyelmünket a zavaró munkakörnyezetben.

Csupán a zavaró tényezők két típusa miatt kell aggódnod

Kérdezzünk csak meg valakit, mi zavarja. Valószínű azt fogja válaszolni, hogy a telefonja, a közösségi média vagy az őt körülvevő emberek. Ezek minden bizonnyal zavaróak, de kicsit közelebbről kell néznünk a képet a teljes megértéshez. Daniel Goleman híres pszichológus szerint kétféle figyelemelterelés létezik:

• Érzékszervi, külső zavaró tényezők: Ezek a körülöttünk lévő dolgok, például a beszédes kollégák, a csengő telefonok, a zene, stb.

• Érzelmi, belső zavaró tényezők: Ezek azok a gondolatok, amelyek eltolják a fókuszt a cselekedeteinkről. Például, amikor munka közben a közelgő találkozónkra gondolunk.

A probléma az, hogy legtöbbünk csak a külső zavaró tényezőkre koncentrál, például csak a Facebook-értesítéseket hibáztatjuk a megszakításért. Azonban magunkat is megszakítjuk. Ahogy Goleman mondja: „Nem a körülöttünk lévő emberek trécselése a zavaró, hanem inkább a saját elménk fecsegése”.

Az érzelmi megzavarás a munkakultúránk tünete

A belső zavaró tényezőket nehezebb kezelni, mivel nem lehet őket egyszerűen csak kikapcsolni. A megzavarás mértéke azon múlik, mennyire tudunk kontrollt gyakorolni egy adott helyzet felett. Sajnos csak kevesen rendelkezünk ehhez megfelelő autonómiával: egy kutatásban a megkérdezettek csupán 10 százaléka mondta azt, hogy befolyása van arra, hogyan tölti az idejét naponta. Teljesen természetes, ha át akarjuk venni az irányítást, még ha ez abban nyilvánul is meg, hogy gondolataink elterelődnek az adott munkáról. A fókusz elvesztése viszont túlterheltséget, stresszt és kiégést okozhat.

Három fő módja van annak, hogy a munkakultúra előmozdítsa a belső figyelmetlenséget, illetve kijavítsa ezt az eltolódást.

Probléma: Távmunka vagy a szociális interakció hiánya

Nemcsak az emberek zavaróak körülöttünk, de az összes emberi interakció elhagyása is az. A legnagyobb probléma az elszigeteltség, amely gyakran vezethet közösségi média értesítéseink folyamatos figyelemmel kíséréséhez, így a munka megszakadásához.

Megoldás: Meetingek, hívások, közösségi aktivitások beütemezése

Az elszigeteltség leküzdésének érdekében egyensúlyba kell hoznunk a szocializáció és a magány mértékeit. Időt kell találnunk ahhoz, hogy kapcsolatba lépjünk kollégáinkkal.

Probléma: Multitasking

Bár ma már tudjuk, hogy a multitasking mítosz, mégis mindenki megpróbál egyszerre több dolgot csinálni. Az állandó fél-figyelemben élt életünk felemészti az elménket. Goleman szerint az agyunk azt szeretné, ha tervet készítenénk a számára a fontos dolgok kezelésére. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a befejezetlen feladatok továbbra is teret követelnek az elménkben, és elvonják a figyelmet.

Megoldás: Legyen munkamenetünk, és törekedjünk az egyfeladatosságra

A prioritások hiánya valószínű az egyik legnagyobb belső elterelődést kiváltó tényező. A figyelemelterelődés valójában zavarodottság.

Probléma: Kiszámíthatatlan munkakörnyezet

Végül maga a munkakörnyezetünk is vezethet elterelődéshez. Az elterelődés az élet része, teljesen képtelenség leküzdeni a zavaró tényezőket. Agyunk briliáns módon észrevesz bármit, ami nem illeszkedik egy mintába. Az újdonságok elterelik a figyelmünket, úgy, mint egy hangos munkatárs vagy egy telefonbeszélgetés.

Megoldás: Barátkozzunk meg a zavaró tényezőkkel

Ellentmondásnak tűnhet, de a zavaró tényezők blokkolása nem a legjobb válasz. Ehelyett jobb, ha megbarátkozunk velük. Mások hibáztatása csak még több haragot szül.

A belső zavaró tényezők ugyanolyan veszélyesek, mint a külsők, mégis kevés figyelmet fordítunk rájuk. Az egyetlen módja a figyelemelterelés elleni küzdelemnek az, ha tudjuk, hogy épp valami megzavart minket.

A Fast Company cikke nyomán

Kövess minket a Facebookon!

Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!