Így fog mellé a HR-es, miután fáradt rutinná vált az interjúztatás
Előfordul, hogy nem a jelölt tehet a kudarcról.
Ha a HR-es vagy a recruiter számlájára írható az állásinterjú sikertelensége, annak több negatív következménye is lehet. A jelölt rossz élményekkel távozik és meglesz a véleménye a cégről, amit széles körben terjeszt. Ráadásul előfordulhat, hogy pont egy nagyszerű potenciális munkatársat sikerült így elveszíteni, és a következő alkalommal egy tisztesen középszerű jelentkezőé lesz az állás, aki nem sok hasznot hajt majd a szervezetnek.
Az interjúztatási technikákkal kapcsolatban három tipikus hibára hívja fel a figyelmet Kazim Ladimej, a Recruiter.com szerzője, és tanácsokkal is szolgál, hogyan lehet elkerülni őket.
Nézd meg legfrissebb állásainkat:
PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI ÁLLÁSOK
IT ÉS TELEKOMMUNIKÁCIÓS ÁLLÁSOK
ÉRTÉKESÍTÉSI ÉS KERESKEDELEMI ÁLLÁSOK
Az interjú kötetlen csevegésre emlékeztet
A beszélgetés kellemesen csordogál, és szépen sorban olyan témák merülnek fel, amelyeket mindkét fél érdekesnek talál? Az interjúztató menet közben talál ki kérdéseket annak megfelelően, éppen miről esik szó? Elkerüli a kellemetlen kérdéseket, nehogy mindketten kínos helyzetbe kerüljenek?
Az ilyen állásinterjú kétségtelenül természetes és mindkét fél számára kellemes, ám kutatás bizonyítja, hogy nem eléggé hatékony. A kötetlen csevely kevésbé megbízható információkkal szolgá, mint a strukturált, jól megtervezett interjú, amelynek során a jelöltek kidolgozott és jól bevált kérdéseket kapnak. A formális interjúfolyamat során pontosabban felmérhetők a jelölt adottságai és sikeresebb lesz a kiválasztás.
Túl sok a hipotetikus kérdés
Nem baj, ha előfordul néhány hipotetikus kérdés (Mit tenne, ha…), mert ezek bepillantást engednek a jelölt gondolkodásmódjába, többé-kevésbé kiderül, milyen értékeket tisztel és hogyan viselkedik bizonyos helyzetekben. A túl sok hipotetikus kérdés azonban rossz irányba viszi el az interjút, mert szükségtelenül sok teret enged a fantázia szárnyalásának.
Érdemes inkább a viselkedésalapú kérdésekre helyezni a hangsúlyt. A Mi lenne, ha… helyett arra kell kérni a jelöltet, hogy meséljen el például egy olyan helyzetet, amikor sikerült lecsillapítania egy feldühödött ügyfelet, elsimított egy konfliktust, amelyet a főnöke gerjesztett, vagy merész ötlettel oldott meg egy súlyos problémát.
E javaslat mögött az a feltételezés áll, hogy a múltbéli cselekedetek alapján lehet legjobban megjósolni a jövőt, ezért a valós esetek pontosabban jellemzik a jelöltet, mint a feltételezett forgatókönyvek.
Mindig megfelel az első válasz
Manapság egyre több a felkészült álláskereső, aki gondosan utánanézett, mik a tipikus interjúkérdések, megtanulta a válaszokat, és azt is tudja, hogyan kell megoldani a beugratós feladványokat. Az eminens jelöltek azzal is tisztában vannak, hogy az állásinterjú az önpromóció helye, ahol el kell adni magukat, és az optimális eredmény elérése érdekében valóságos műsorral készülnek, kidomborítván előnyös tulajdonságaikat és elrejtve a hiányosságaikat.
Mindezek miatt ha az interjúztató elfogadja a jól begyakorolt első választ, nem fogja alaposabban megismerni az álláskeresőt, hiszen nem lát be a színfalak mögé. Pedig előfordulhat, hogy a briliáns feleletek csak egy ügyes színészt takarnak, aki nem a legjobb munkaerő, de annak tud látszani. Az így felvett jelölt hosszú távon sokba fog kerülni a vállalatnak.
Az első, mégoly tökéletes válasz után tovább kell kérdezni, mélyebbre ásva a felvetett témában, hogy kiderüljenek a jelentkező valós képességei és tapasztalatai. Kényelmes dolog, ha beszélgetés olyan pergő kérdés-felelet, ahol a két profi játékos adogat egymásnak, az interjúztató azonban nem pihenhet a babérjain, mert ő az a személy, aki meg tudja akadályozni, hogy a cég közepes vagy rossz jelölteket alkalmazzon.
Aki gyakran interjúztat, érdemes időnként felülvizsgálnia a módszereit, hogy a rutin vagy a kényelemszeretet ne vezesse a fenti csapdákba.
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!