Miért lehet jó, ha a munkahelyén sír a dolgozó
szerző: Jobline
Ha sír valaki a munkahelyén, nincs abban semmi különös, sőt egészséges céges kultúráról is tanúskodhat, amelyet áthat az őszinteség, mondják a szakértők. Ugyanakkor meg kell tanulni, hogyan kezelhetők hatékonyan ezek az első pillantásra kínos esetek. Bónusz információ: a boldog dolgozó kevésbé hatékony lehet, mint az, aki gyakran nyomorultnak érzi magát.
Tíz emberből nyolcan már hullattak könnyeket a munkahelyükön, derül ki a Monster.com legutóbbi kutatásából. A megkérdezett személyek 19%-a személyes okból sírt, 45% a főnökök és a munkatársak miatt, 16% a túlterheltség okán, 13% pedig szekálás áldozata volt.
A sírás emberi dolog, a legtöbben mégis igyekszünk leplezni, mert a mi kultúránkban ez a gyengeség jele. Üzleti nyelvre lefordítva: a síró munkatárs kevésbé kompetensnek tűnik, mint egy brit kutatásból kiderül. Ez különösen rossz hír a nők számára, akik többet sírnak, mint a férfiak – egyesek szerint biológiai okokból, mások úgy vélik, azért, mert így szocializálódtak az évszázadok során.
Miért nem nézik jó szemmel a könnyekre fakadó munkatársat? Azért, mert a boldog dolgozó olcsóbb munkaerő – derül ki Edgar Cabanas Manufacturing Happy Citizens (kb. Hogyan gyártsunk boldog polgárokat) című könyvéből, amely a „munkahelyi pozitivizmus zsarnokságát” vizsgálja.
Miközben semmi gond nincs az őszinte pozitív attitűddel, nyomasztóak azok a munkahelyek, ahol a dolgozók nem tudják szabadon kifejezni az érzelmeiket. „A negatív érzelmeket azért bélyegzik meg, mert a rosszul alkalmazkodó psziché megnyilvánulásainak tekintik őket – magyarázza Cabanos. – A szomorúság, a szorongás, a stressz és a depresszió a gyengeség jelének minősülnek. Azokat, akik kifejezik negatív érzelmeiket, 'mérgező személyiségnek' tekintik, akik 'mérgező könyezetet' teremtenek maguk körül.”
Nézd meg legfrissebb állásainkat:
PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI ÁLLÁSOK
IT ÉS TELEKOMMUNIKÁCIÓS ÁLLÁSOK
ÉRTÉKESÍTÉSI ÉS KERESKEDELEMI ÁLLÁSOK
Egy olyan munkahelyen, ahol kötelező boldognak lenni, igazságtalan módon lefelé tolódik a felelősség. A beosztottak kénytelenek azzal demonstrálni elkötelezettségüket a főnökeik iránt, hogy mindenáron pozitív attitűdöt sugároznak, s ezzel elfedik a jogos aggodalmakat, legyen szó a feladatokkal kapcsolatos bizonytalanságról, megalapozott elégedetlenségről vagy túlterheltségről.
„Az az állítás, hogy a boldog dolgozó produktívabb munkatárs, általános mantrává vált a cégeknél és üzleti körökben, pedig ezt a tételt erősen meg kellene kérdőjelezni” – folytatja Cabanos. Számos kutatás igazolja, hogy a munkahelyi pozitív attitűdnek megvannak a maga korlátai. Nyomós érv például, hogy ha valaki elhiszi, hogy boldognak kell lennie a munkahelyén, érzelmileg kapzsibb lesz, azaz folyamatos megerősítésre vágyik. Más kutatások arra mutatnak rá, hogy a boldog dolgozók kevésbé megalapozott döntéseket hoznak, mint a szomorúak. Mi több, a pozitív hangulatú munkatársak hajlamosak elsiklani bizonyos kellemetlen részletek felett, mert mindent derűsebb optikán keresztül személnek, mint a nyomott hangulatúak.
Ha nem vagyunk a boldogság megszállottai, tanulhatunk is negatív érzelmeinkből. Liane Davey pszichológus és üzleti stratéga, akit a csapatmunka doktorának is neveznek, a könnyeket erőteljes „adatformának” tekinti, amelyek értékes információt szolgáltatnak arról, min kellene javítani az adott cégnél. De hogyan tudunk egy suta érzelemkirötést hasznos dologgá változtatni? Davey szerint három lépésre van szükség: értékelj, tudakozódj, oldd meg a problémát.
„Először: értékeld ki a helyzetet ahelyett, hogy elutasítanád. Ha valaki sír vagy kiabál, mondd ezt: látom, fontos dologról van szó, elmagyaráznád, mi a baj? Másodszor: miután kiderült, mi a probléma, tegyél fel kiegészítendő kérdéseket, hogy minden olyan információ napvilágra kerüljön, ami segít az ügy jobb megértésében. Végül, amikor az illető megnyugodott, itt az ideje lépéseket tenni az ügy megoldása érdekében.”
Davey maga is fakadt már sírva munka közben. Egyszer stratégiai megbeszélés folytatott a cégvezetéssel. Egy ponton az egyik igazgató mondott valamit, amit ő sértőnek talált, és elkezdtek potyogni a könnyei.
Egy másik vezető erre szünetet rendelt el, ami rendkívül kínos helyzet volt Davey számára. Amikor elnézést kért a főnöktől, az rendkívül empatikusan viselkedett vele, ami mély nyomot hagyott Daveyben. „Azóta soha nem vagyok félénk és nem jövök zavarba az ilyen megbeszéléseken.”
A sírástól tehát nem kell félni, mert nemcsak hogy emberi, de egyenesen hasznos dolog. Leah Sharman kutató egyenesen úgy találta, hogy a sírás segít a lelki egyensúly helyreállításában. Kísérletében megalázó helyzetbe hozta alanyait, akiknek aztán stresszes feadatot kellett megoldaniuk. Azok, akik korábban sírba fakadtak, kevésbé gyorsan vették a levegőt és hamarabb megnyugodtak, mint a nem sírók.
Vagyis a sírásnak tényleg stabilizáló szerepe lehet.
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!