Nem mindig rossz, ha összehasonlítod magad másokkal
Az összehasonlítás bizonytalansághoz vezet, viszont arra néha jó lehetőség, hogy megvizsgáld az életedet, és eldöntsd, hogy tényleg úgy akarsz-e élni, ahogy élsz.
„Úristen, hány éves ez a CEO? Úgy tűnik, elpazaroltam az életem” – biztosan már te is mondtál ehhez hasonló mondatot az életedben. Ártalmatlannak tűnik ez a gondolat, de ha mélyebben belegondoljunk, igazából a sérülékenységünkről árulkodik. Leleplezi a magunkkal kapcsolatos félelmeinket, kétségeinket, bizonytalanságunkat. Vajon eddig tényleg csak vesztegettem az időmet? Helyes döntéseket hoztam? Miért érzem magam annyira távol a céljaimtól? Jó vagyok abban, amit csinálok? Eljutok valaha oda, ahová el szeretnék jutni?
Nyugi, nem te vagy az egyetlen
Mindannyian ismerünk olyan sikeres embereket, akik látszólag jóval előttünk járnak. A velük kapcsolatos rossz érzések különösen akkor lehetnek erősek, amikor személyes életünkben történik valami olyan, amely befolyásolja a karrierünket. Mire Natalie Zisa például 2017 tavaszán végzett egy főiskolán, erős sajtós és szerkesztői szakmai gyakorlatot folytatott, a Runway magazinhoz is írt. Elképzelte, hogy amint lediplomázik, csodálatos munkát fog majd kezdeni az egyik magazinban, végül aztán mégis szabadúszó lett, hogy mellette legyen ideje szenvedélyére, a táncra is. Másfél évvel később azonban szerette volna látni cikkeit nagyobb kiadványokban, hogy több emberhez tudjon eljutni. Megkérdezte magától, mit tett rosszul, hogy ez eddig nem jött össze. Úgy érezte, nem tart ott, ahol tartania kéne, miközben folyamatosan csak azt figyelte, mennyire sikeresek mások.
Nézd meg legfrissebb állásainkat:
PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI ÁLLÁSOK
IT ÉS TELEKOMMUNIKÁCIÓS ÁLLÁSOK
ÉRTÉKESÍTÉSI ÉS KERESKEDELEMI ÁLLÁSOK
Sokan vagyunk még így ezzel: lehetünk féltékenyek vagy szomorúak. Csodálhatjuk a másikat, és csalódhatunk magunkban. Az is lehet, hogy 95 százalékban frusztrációt, 5 százalékban haragot érzünk. De úgy is állhatunk az egészhez, mint például Julie Finn, női vezető edző, aki arra emlékszik, hogy harminc éves korában arra gondolt, megnyugtató, hogy még sok ideje van hasonló sikereket elérni, mint a körülötte lévők. Mostanra, 40 évesen viszont kételkedni kezdett, mert az látja, régi ismerősei mind vállalatok pénzügyi igazgatói vagy szenátorok. Vajon helyesen döntött-e akkor, amikor bezárta a lehetőségek ajtaját maga előtt?
Tehetünk azért, hogy másképp legyen
Gondoljuk arra, hogy a tehetség és a kemény munka nem feltétlenül vezet sikerhez. A szerencse egy fontos tényező. Nem mindig tudunk jól időzíteni vagy olyan kapcsolatokat szerezni, amik sikerre visznek. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdemeljük meg, vagy nem leszünk képesek később hasonló eredményekre. Egy kutatás megállapította, hogy karrierünk későbbi szakaszaiban is minden esélyünk megvan arra, hogy jobban teljesítsünk.
Érdemes tehát dolgoznunk a sikerért, megvizsgálni a megtett lépéseket és a már elért haladást. Így azt is láthatjuk, milyen messziről indultunk. Zisa például olykor visszanézi régebbi cikkeit, és ez büszkeséggel tölti el, még akkor is, ha ezek nem jutottak el olyan nagy közönséghez, mint ahogy szerette volna. „Függetlenül attól, hogy mások mit csinálnak, nagyon jó vagyok abban, amit csinálok” – mondja.
Gondoljuk át tehát, honnan indultunk, miért lehetünk magunknak hálásak, milyen áldozatokat hoztunk meg a karrierünkért, végül emlékeztessük magunkat arra is, hogy még nincs vége. Az is egy jó taktika, ha megkérdezzük magunkat, vajon őszintén szeretnénk-e azokat az eredményeket magunkénak tudni, amelyekkel x vagy y rendelkezik. Tényleg vágyunk például egy díjra? Ha igen, akkor írjuk le célként magunknak, és találjuk ki, mit fogunk tenni a megvalósítás érdekében.
A Fast Company cikke nyomán
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!