A Szabadságprojekt, avagy hogyan szabadítsuk fel az alulteljesítő munkatársakat

Pazar írás arról, hogy néha magunktól vagy a cégünktől kell megszabadítani az alkalmazottat.

 Sebastian Thrun, a Udacity online oktatásszervező cég alapító vezérigazgatója személyes tapasztalatait foglalja össze a Szabadságprojektről írva.

Vezetőként nyilván mindenki találkozott már a következő helyzettel: a csapat egyik tagja nincs kimondottan a topon. Pedig lehet, hogy rettentő okos. Talán kemény munkába került megszerezni őt. Az is lehet, hogy emberileg is kedveljük. Ám ezért vagy amazért a dolgok mégsem működnek. Mit lehet ilyenkor tenni?

Hasonló problémák különféle formákban jelentkeznek. Láttam már roppant tehetséges munkatársakat, akiknek a negatív hozzállása megmérgezte a munkahelyet. Találkoztam döntésképtelen emberekkel, akik emiatt folyton megbeszéléseket hívtak össze. Láttam kimagasló képességű kollégákat, akik megpróbálták előbbre mozdítani a dolgokat, de a képességeik nem feleltek meg az adott feladatoknak. Őszintén: vannak ilyen emberek a csapatodban? (Lefogadom, hogy igen!)

Ha tiszta a képlet, a megoldás egyszerű. Elengedjük az illetőt. De a legtöbb esetben nem tiszta a képlet. Az illető gyakran kedves ember, tényleg igyekszik, a negatív hozzáállásának van kritikia értéke, korábban jól teljesített. Mit lehet hát tenni? A vezetők ilyenkor halogatáshoz folyamodnak. Sokkal könnyebb semmit sem tenni, mint egy kellemetlen döntést meghozni. De jól végzi-e a munkáját az a menedzser, aki hagyja, hogy egy ilyen helyzet tartósan fennálljon?

A Szabadságprojekttel először a Stanford Egyetemen, frissen kinevezett professzorként találkoztam. Akkor még nem tudtam, hogy így fogom hívni. Egy PhD-re készülő diák egyik témavezetője voltam, aki valamiért nem vette a lapot. Egy év kemény munka után még mindig középszerű volt a disszertációja és a kommunikáció is akadozott. Ezért úgy döntöttünk, megkérjük, keressen magának más témavezetőt. Először sírt. Ám nagy meglepetésünkre másnap boldogan köszönetet mondott. A lelke mélyén régóta tudta, hogy ez így nem jó, és a kezdeményezésünk segített neki abban, hogy tovább tudjon lépni. Gyorsan talált magának új témavezetőt, és rekordidő alatt kitüntetéssel végzett. A Szabadságprojekt megóvta atól, hogy éveken át nyomorítsuk, és erőt adott neki ahhoz, hogy a maximumot hozza ki magából.

Ez a Szabadságprojekt lényege: megszabadítjuk az illetőt attól a tehertől, hogy az irányításunk alatt kelljen dolgoznia. Tisztázzuk: menedzserként az a dolgom, hogy építsem a munkatársaimat, az elengedésük csak az utolsó lehetőség. De néha nincs más megoldás.

Steve Jobs a 2005-ös stanfordi diplomaosztón tartott legendás beszédében ezt mondta: „Csak akkor leszel képes nagy dolgokra, ha szereted, amit csinálsz. Ha még nem találtad meg, mi az, keress tovább.” Elmesélte, hogy amikor kirúgták az Apple-től, ez pozitív fordulatot jelentett az életében, és elmagyarázta, hogyan vált ezáltal lehetővé, hogy megtalálja a maga útját, és, ahogyan valamennyien tudjuk, elképesztő hatást gyakoroljon az emberiségre.

A Szabadságprojekt Steve meglátásán alapul. Felteszem a kérdést: jót tenne-e a kollégának, ha nem nálunk dolgozna? Ha a válasz igen, az a kötelességem, hogy segítsek neki megtalálni a maga útját, hiába roppant tehetséges, és az sem számít, mennyit izzadtunk, amíg sikerült a céghez csábítanunk.

A Szabadságprojekt keretében bizalmasan elbeszélgetek az illetővel, és egyetlen feladatot adok neki: keressen másik munkát. Technikailag kirúgom, de nem használom ezt a kifejezést. Végül is nem feltétlenül az ő hibája, hogy a dolgok nem működtek. A munkahelyi környezet számos emberből áll, és a hiba több forrásból táplálkozik. Az a lényeg, hogy a dolgok nem működtek. A felszabadítás tényét bizalmasan kezeljük, így a kolléga tekintélye nem sérül. Távozását úgy jelenti be, ahogy akarja.

Az eredmény gyakran meglepő. A legtöbben, akik nem szeretik az aktuális munkájukat, nem szeretik bevallani maguknak, bár a lelkük mélyén tudják. A Szabadságprojekt megkönnyebbülést hoz számukra. Ennek eredményeképpen őszintén hálásak két dologért: hogy segítettem megtenni nekik ezt a fontos lépést, és úgy intéztem, hogy a tekintélyük ne sérüljön.

A Szabadságprojekt Steve gondolatmenetét alkalmazza a saját csapatomra is. Enélkül nem tudnám teljesíteni azt a kötelességemet, amellyel az embereimnek tartozom. Talán az idő a legértékesebb erőforrásunk. A Google-alapító Larry Page mondta nekem egyszer, hogy egy bukott startupnál csak az rosszabb, amelyik hosszan agonizál – mert felzabálja a munkatársak idejét. Aki velem dolgozik, feláldozza legértékesebb erőforrását támogatásért, célokért és talán anyagi ellenszolgáltatásért cserében. Az a kötelességem, hogy biztosítsam idejük optimális kihasználását, hogy visszatekintve érezzék az a szeretetet és szenvedélyt, amelyről Steve beszélt.   

A kelleténél többször dolgoztam olyan helyeken, ahol a vezetők ódzkodtak a munkatársak elbocsátásáról. Az egyetemek híresek arról, hogy nem tudják jól kezelni az emberek elengedését, és nagyon kevés olyan cég van, ahol értik ennek a művészetét.

A Szabadságprojekt lényege, hogy nem saját magunkra gondolunk, hanem arra, mi a legjobb az embereinknek. Ha menedzser vagy, gondolkodj el azon, nem lenne-e jobb valamelyik munkatársadnak, ha egy másik csapatban vagy egy másik cégnél dolgozna. Amennyiben a válasz akár a leghalványabban is igen, arra bátorítalak, szabadítsd meg az illetőt attól a tehertől, hogy alattad kell dolgoznia. Segtís neki, hogy tovább tudjon lépni. Szabadítsd fel. Ezzel talán elveszíted a csapatod egyik értékes tagját, de segítesz egy embernek abban, hogy kiteljesedjen az élete!  

Kövess minket a Facebookon!

Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!