AIDS-es dolgozó a cégnél: mikor kötelező a szűrés?

Önmagában a tény, hogy valaki HIV-fertőzött vagy AIDS-beteg, nem adhat okot arra, hogy kirúgják állásából. Utánanéztünk, milyen jogok illetik meg a fertőzött, illetve a beteg dolgozókat. December elseje az AIDS világnapja.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 2007-es gyakorlati útmutatója tartalmazza a legfontosabb alapelveket arról, hogyan kell kezelni a HIV-fertőzött vagy AIDS-beteg munkavállalókat, különös tekintettel a diszkrimináció leküzdésére, a megbélyegzés elkerülésére, a szűrésre és megelőzésre, a fertőzöttek, illetve betegek kezelésére, támogatására és továbbfoglalkoztatására egészen addig, amíg egészségügyi állapotuk ezt lehetővé teszi.

Az ILO útmutatója szerint a HIV-vírust és az AIDS-et ugyanúgy kell kezelni a munkahelyen, mint bármely más, súlyos betegséget, vagyis nem elhatárolódni kell az érintettektől, hanem tevékenyen szerepet vállalni élet- és munkakörülményeik javításában.

Feltételezett vagy valós betegség miatt tilos megbélyegezni, diszkriminálni a HIV-fertőzött vagy AIDS-es dolgozókat.(Ebbe beletartozik például a munkahelyi egészségprogramokból való esetleges kizárás is.)

Gyakran felmerül a kérdés, hogy a foglalkoztatottakat vagy az álláskeresőket kötelezheti-e a munkaadó a HIV-szűrésre. Ez nem lehet követelmény egy állás betöltésekor és később – a rutinvizsgálatok, menedzserszűrés vagy pályaalkalmassági vizsgálatok során – sem lehet ráparancsolni az alkalmazottakra, hogy HIV-szűrésen vegyenek részt – fogalmazta meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet. A szűrés nem lehet előfeltétele az egészségügyi vagy munkahelyi biztosításra való jogosultságnak sem.

Kivételt ez alól csak azok a munkakörök jelentenek, ahol a dolgozók foglalkozásuk gyakorlása közben emberi vérrel, ondóval vagy hüvelyváladékkal érintkeznek, illetve kötelező a szűrés az invazív beavatkozást végző egészségügyi dolgozóknál, ha a beavatkozást a fertőzésveszély miatt fertőzött szakember nem végezheti – ezt a Nemzeti AIDS stratégia 2004-2010 rögzíti, amely hozzáférhető az Országos Egészségfejlesztési Intézet honlapján is.

A munkavállalók nem kötelesek bejelenteni fertőzöttségüket vagy betegségüket a munkaadónak, sőt arra sem kényszeríthetők, hogyha ilyen jellegű információt tudnak meg az egyik kollégájukról, továbbadják azt a cégvezetőnek. A személyes adatok védelme ez esetben is megilleti a munkavállalókat: a HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatos információkat bizalmasan kell kezelni és az orvosi feljegyzések között kell tárolni, csak az érintett személy beleegyezésével lehet nyilvánosságra hozni, illetve abban az esetben, ha az jogilag indokolt. (Az önkéntes alapon zajló anonim szűrésnél is alapkövetelmény az adatvédelem.)

A jelentés azt is leszögezi, hogy egyetlen alkalmazottat sem rúghatnak ki pusztán azért, mert kiderül róla, hogy HIV-fertőzött vagy AIDS-beteg. A munkavégzést mindaddig lehetővé kell tenni számukra, ameddig – orvosi szempontból – képesek megfelelően ellátni feladataikat. Ha ez leromlott egészségi állapotuk miatt már nem lehetséges, felmerülnek az alternatív munkabeosztási lehetőségek, úgymint részmunkaidő, távmunka és a rugalmas betegszabadság. Ugyanakkor a munkáltatónak azt is szem előtt kell tartani, hogy minden dolgozója számára biztonságos környezetet teremtsen, ezért meg kell tennie minden óvintézkedést – védőfelszerelés, elsősegély –, ha HIV-fertőzött vagy AIDS-beteg dolgozik a cégnél.

Az oktatás és a tanítás is központi szerepet kap az ILO stratégiájában: eszerint hasznos, ha a munkáltatók tájékoztatják a dolgozókat a vállalat HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatos politikájáról, esetleg különféle programokat, fórumokat szerveznek, hogy a témával kapcsolatban felmerülő kérdésekre válaszolni tudjanak.

A témában írt további cikket itt olvashatja el.

forrás: hvg.hu