Figyeljünk oda az elefántbébikre!

Elefánt a szobában – ezt a metaforát alkalmazzák az angolszászok az olyan problémákkal kapcsolatban, amelyekről mindenki tud, de valamiért senki nem akar róluk beszélni. Csakhogy vannak elefántbébik is. Ha nem kerülnek terítékre időben egy szervezetben, nagy elefántok lesznek belőlük, és óriási károkat okoznak.

Egyes elefántokkal nincs mit kezdeni, mert külső tényezők hatására keletkeznek (gazdasági helyzet, változó szabályozás), egy csomó elefántbébi azonban belül születik, és addig kell őket kezelni amíg kicsik. Minderrről Patrick Leddin ír a LinkedInen.

Mi lehet elenfántbébi egy vállalatnál?

* Olyan elrontott projekt, amibe rengeteg energiát öltek, ezért senki nem meri magára válalni annak az ódiumát, hogy ő az első, aki felveti a problémát.

* Egészségtelen vagy hasznot nem hozó ügyfélkapcsolat, amelynek a kiépítése rendkívül bonyolult volt, így megint csak nincs, aki szóba hozza.

* Rossz menedzser, aki nem képes korrekt módon bánni a kollégáival, viszont aránylag jól teljesít. El kellene küldeni, mielőtt nagyobb baj lesz a viselkedése miatt (munkaügyi per), de inkább mindenki lapít, és arra vár, hátha magától jó útra tér.


Négy dolgot érdemes végiggondolni az elefántbébikkel kapcsolatban:

1. Kis dolgokból lesznek a nagyok. New York városának tapasztalatai nyomán született a betört ablak-szindróma elmélete. A hatóságok azt tapasztalták, hogy ha egy környék kezd lepusztulni (megjelennek a betört ablakok, mindent ellep a szemét), egyre komolyabb bűncselekményeket követnek el arrafelé, mert a környezet igénytelensége a normák fokozatos erodálásához vezet. A városvezetés ezért fordított sok energiát és pénzt arra, hogy eltávolítsák a falfirkákat és leszoktassák a polgárokat arról, hogy a metróban átugorják a bejáratnál a kis korlátot, elkerülve a menetdíj megfizetését. Ugyanis kis dolgokból lesznek a nagyok: ha a kezdeti anomáliákat a szőnyeg alá söpörjük, megnő az esély, hogy hamarosan óriási bajokkal kell szembenézni.

2. Nem lehet túl sok dolgod, ez a munkád. A munkahelyi vezetők egyik értekezletről rohannak a másikra és kismillió emailre válaszolnak. Emiatt hajlamosak szemet hunyni bizonyos problémák felett, arra hivatkozva, hogy ilyesmire nincs idejük. Képzeljük el az étteremvezetőt, aki elsétál a padlón heverő szemét mellett, mivel sürgős papírmunkája van, vagy a termelési felügyelőt, aki kisebb balesetbiztonsági anomáliát észlel, de csak legyint rá. Ők bizony elefántbébit hizlanak, amiből előbb-utóbb nagy elefánt lesz.

3. Tudni kell, mikor OK valami. Képtelenek vagyunk felismerni az elefántbébit, ha nem tudjuk, hogyan festenek a dolgok, amikor minden rendben van. Egy munkahelyi vezető fektessen kellő energiát a folyamatok megismerésébe, tanulják meg, hogyan kell egy feladatot rendesen elvégezni és mikor működik olajozottan a szervezet. Lehet, hogy emiatt ki kell lépni a konfortzónából, de ha a kényelmes utat választjuk, nem fogunk tanulni semmit.

4. Tanulj meg visszajelzést adni. Az elefántbébik hizlalásának legbiztosabb módja, hogy nem kommunikálunk kellőképpen, mert kényelmetlen lenne. A szervezetek jelentős összegeket költenek arra, hogy teljesítménymenedzselő rendszereket állítsanak fel, de azzal nem foglalkoznak, hogy a munkatársakat megtanítsák arra, hogyan kell nyílt, őszinte visszajelzést adni, amelynek nyomán egy probléma direkt módon megvitatható.

Most pedig nézz körül az irodában – hátha nálatok is ott lapul az egyik sarokban egy elefántbébi.

Kövess minket a Facebookon!

Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!