A nagy hiba, amit egy HR-es elkövethet

A tökéletes jelöltet keresve nagyot lehet hibázni, ha a nagykönyv szerint járunk el. Erre példa egy amerikai cégvezető őszinte vallomása.

Érdekes cikksorozatot indított a LinkedIn: cégvezetők, HR-esek mesélik el, mi volt pályafutások legnagyobb szakmai melléfogása. Marc Lore, a Jet.com alapító vezérigazgatója például az eszére hallgatott az ösztönei helyett.

A jelölt elméletileg ideálisnak tűnt - írja Lore. Az egyik legjobb egyetemre járt, kimagasló szakmai tapasztalatokat és nagyszerű referenciákat tudott felmutatni. A józan ész azt tanácsolta, hogy föl kell venni. Ugyanakkor Lore-nak az a furcsa érzése volt, hogy valami nem stimmel. S ekkor követte el a hibát. Az eszére hallgatott az ösztönei helyett, és fölvette az illetőt.

Nem sokkal azután, hogy a jelölt csatlakozott a csapathoz, a tökéletesnek tűnő munkatárs elkezdett panaszkodni. Sosem volt elégedett, lett légyen szó a közlekedés kényelmetlenségeiről, a kollégákkal folytatott vitákról vagy arról, hogy frusztálta a csúcsvezetés stratégiája. Folyton megbeszéléseket kezdeményezett a vezetőjével és a negatív attitűdjével lelombozta a szervezet tagjait. Lore számára nyilvánvalóvá vált, hogy egyetlen elégedetlenkedő munkatárs az egész céget szétzilálhatja. Bár szakmailag tökéletesen megfelelt, a boldogtalan hozzáállása úgy terjedt, mint a rák. Mivel vezetői pozícióban volt, a negativitása lecsorgott a szervezet alsóbb szintjei, és komolyan ártott a hatékony működésnek.

Lore utólag visszagondolva úgy érzi, az ösztönei megpróbálták apró jelekkel figyelmeztetni az interjúztatási folyamat során. Az első: a jelölt csak rövid ideig dolgozott két csúcsvállalatnál. A munkahelyváltás önmagában nem jelentett problémát. Az viszont már aggodalomra adott okot, hogy amikor Lore rákérdezett a távozások okaira, a jelölt azonnal a főnökeit és a cégeket hibáztatta. Egy rossz munkahelyi tapasztalat még nem számít, de ha már kettő, meg kell szólalnia a risztócsengőnek.

A másik porbléma: Lore helytelenül nem figyelt fel arra a tényre, hogy a jelölt kérdései elsősorban a saját karriercéljaival voltak kapcsolatosak, és nemigen volt kíváncsi arra, hogyan tudna hozzájárulni a cég küldetésének beteljesítéséhez. Ha valaki azt kérdezi: "várhatóan mikor léptetnek elő, miután megfeleltem az elvárásoknak?", az nem észszerűtlen, de arra utalhat, hogy a jelölt a személyes céljait mindenek fölé helyezi. Ez nem azt jelenti, írja Lore, hogy nem szereti az ambíciózus kollégákat, akiknek személyes céljaik vannak; de olyan jelölteket keres, akiknek legalább annyira fontos a cég és a csapat boldogulása. Azon munkatársak, akik keményen dolgoznak és segítenek másoknak, hogy fejlődhessenek, természetes módon lépnek előre és kapnak fizetésemelést.

Lore tapasztalatai szerint a legjobb munkatársak pozitív beállítottságúak, szerények és önzetlenek. A korábbiakból okulva Lore ma már e tulajdonságok alapján szűri a jelölteket. Megkérdezi, miért hagyták ott a korábbi munkahelyeiket és hová mentek azután. Meg akarja érteni, miként hozzák döntéseiket a jelöltek. Hogy mélyebbre ásson, megkéri a jelentkezőket, tízes skálán rangsorolják korábbi főnökeiket, illetve hogy mennyire érezték jól magukat az adott munkahelyen. Ha valaki folyamatosan alacsony értékeket ad meg, feltételezhető róla, hogy állandó elégedetlenkedőről van szó. Végül Lore megkérdezi, mi volt a jelölt legnagyobb szakmai sikere. Arra kíváncsi, hogy a jelentkező valamilyen személyes teljesítményt említ-e, vagy inkább arról mesél, hogyan tette sikeresebbé a szervezetet. Ezek a finom jelek mutatják meg a különbséget a nagyszerű és a békételen munkatárs között.

Mindegy, hogy valaki gyakornok vagy alelnök, az attitűdnél nincs fontosabb. A tapasztalat és a képzettség csak ezután jön. Amikor Lore kiértékeli a jelölteket, átgondolja, milyen hatással lesz a jelölt a szervezet egészére. A legjobb emberek inspirálják és motiválják a többieket a célok elérése érdekében, önzetlenül a cég és az ott dolgozó munkatársak érdekeit helyezve előtérbe.

Lore elismeri, az is hiba, hogy megerősítésként vette figyelembe a jelölt referenciáit. Az impozáns beszámolók segítettek elnyomni azt a furcsa érzést, hogy valami nincs rendben. A szerző ma már tudja, akkor van meg a megfelelő jelölt, ha referenciák nélkül is bátran föl lehet venni. Az az elve, hogy ha a furcsa érzés miatt be akarja kérni a jelölt referenciáit, inkább nem veszi föl.

2015-ben is megrendezésre kerül a nagysikerű Jobline Női Karriernap!
A Karriernap megszervezésével két célnak szeretnénk eleget tenni, egyrészt a diplomás nők számára biztosítunk lehetőséget arra, hogy személyesen találkozhassanak a munkaerőt kereső cégekkel, e mellett pedig a karriertervezési folyamatot kívánjuk támogatni inspiráló előadásokkal és sikertörténetek bemutatásával, illetve személyes tanácsadásokkal.