A HR esete az illetéktelenül hazavitt vécépapírral

Hogyan lehetséges, hogy a vécépapír derékba törheti valakinek a karrierjét? Pedig megtörtént, Janine Truitt HR-szakértő számol be róla a Thearistocracyofhr.com blogon.

Történetünk hőse 15+ éven át dolgozott a cégnél, teljesítménye kifogástalan volt. Tisztelték a kollégái, nagyon rendesen végezte a munkáját. Egyszer csak észrevette, hogy a céges politika jegyében mindennap kidobják a vécépapírt a férfimosdóból, akkor is, ha még alig használtak a csomagból. Úgy gondolta, ez pazarlás, ezért megkérte a takarítót, hogy tegye félre neki a maradékot. A takarító így is tett, és amikor egyik nap emberünk kijött a mosdóból, kezében a félretett maradék vécépapírral, meglátta az egyik HR-es.

Mit csinált a HR?
Emberünk 7-10 vezetővel találta szembe magát egy megbeszélésen, ahol közölték vele, tudják, hogy lopja a vécépapírt. Az egybegyűltek csalódásukat fejezték ki, de nagy kegyesen hozzátették, hogy nem tesznek feljelentést. Viszont elbocsátották a dolgozót, stílszerűen lehúzva ezzel a 15+ év kifogástalan munkáját a toalettben.

Ha nem szigorúan HR-es szemmel nézzük az ügyet, az ember könnyen zavarba jöhet az elhamarkodott döntés láttán. Mi volt az elbocsátás alapja? A dolgozó mindössze annyit tett, hogy a kidobásra ítélt makulátlan vécépapírt megmentette a kukába kerüléstől. Kétségtelen, hogy ebben az összefüggésben a mondott higiéniai termék a cég tulajdonát képezte. Az viszont megfontolandó, nem volt-e túl szigorú a büntetés ahhoz viszonyítva, amit a dolgozó több mint másfél évtized alatt a cégért tett.

Íme néhány gondolat, hogyan lehetett volna megközelíteni ezt a problémát:

* A dolgozó teljesítményével soha nem volt semmilyen probléma az incidens előtt. Talán jobb lett volna figyelmeztetni az illetőt, hogy a vécépapír hazavitele nem megengedett magatartás, mintsem a cég elveszítsen egy egyébként kiváló munkaerőt.

* Ártott-e ez az incidens valakinek, sárba taposta-e bárki polgárjogait, jelentett-e költséget a cégnek, bemocskolta-e a vállalat hírnevét? Ha a válasz minden kérdére „nem”, rövidre lehetett volna zárni az ügyet, mellőzve a fejelentés emlegetését, de különösen az azonnali elbocsátást.

* A figyelmeztetést azzal a megjegyzéssel lehetett volna megtenni, hogy ha legközelebb rajtakapják az illetőt, nyilvánosságra hozzák dolgot, sőt akár el is bocsáthatják. Tetszettek már hallani a progresszív fegyelmezésről? Ugye, hogy igen.

* A kevesebb mindig több, ha a dolgozókkal szervezünk találkozót. Félelemkeltő és fölösleges, ha valaki ilyen ügyben 7-10 emberrel találja magát szembe.

* Az eset lehetőséget ad arra, hogy szervezeti szempontból tekintsünk magunkra. Pazarlás-e, ha kidobjuk a fel nem használt vécépapírt? Alighanem. Talán kínálkozik lehetőség számunkra, hogy jobb módszereket találjunk ki e „céges tulajdon” menedzselésére.

Vannak bonyolult esetek, amikor a dolgozókkal szemben gyors, sőt szigorú büntetéseket kell foganatosítani. Ez az ügy azonban nem tartozik közéjük. A kitűnő HR-es egyik jellemzője, hogy fejlett ítélőképessége birtokában tökéletesen átlátja azokat a helyzeteket, amelyekkel találkozik, és a probléma súlyával arányos, érett döntést tud hozni.

Kövess minket a Facebookon!

Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!