Ezért nem lehet pénzzel kiváltani a szabadságot
Egy aktuális törvényjavaslat révén ismét kiújult a vita a szabadság egy részének pénzbeli megválthatóságáról. Ennek apropóján tekintsük át, miért tiltja szigorúan a munkajog a szabadság pénzre való átváltását - írja blogjában Kártyás Gábor.
A munka törvénykönyve szerint a szabadságot pénzben megváltani tilos. Ez alól csak egyetlen kivétel van: ha a munkaviszony év közben szűnik meg, és a munkavállaló az őt időarányosan megillető szabadságot nem vette igénybe, azt pénzben kell kifizetni. 2012-ben ehhez még egy lehetőség társult. A munkáltató és a gyermekgondozási szabadságról visszatérő munkavállaló megegyezhettek, hogy a gyermekgondozási szabadság idejéből hat hónapra járó szabadságot a munkáltató pénzben megváltja. Ma már azonban ilyen alkura nincs törvényes lehetőség - írja Kártyás Gábor.
A pénzbeli megváltás tilalmának magyarázatát a szabadság rendeltetésében kell keresnünk. Olyan, a munkaviszony fennállása során minden naptári évre járó fizetett távollétről beszélünk, amely alatt a munkavállaló díjazás mellett pihen. Célja, hogy a munkavállaló hosszú távon is megőrizhesse munkára képes állapotát. Nyilvánvaló, hogy a szabadság nem tudja betölteni ezt a funkcióját, ha a munkavállaló csak az e napokra eső díjazását kapja meg.
Munkát keres? Iratkozzon fel Álláspostánkra!
Az ajánlat ugyanakkor legalábbis csábító. Ha el lehetne adni a szabadság napokat a munkáltatónak, ezzel a munkavállaló az éves fizetésén felül még kb. további legalább egy havi munkabért kapna. Ne feledkezzünk meg azonban arról, mit kell érte feláldozni cserébe: a lehetőséget a hosszabb egybefüggő pihenésre, amely nem csak a családi élet, vagy a magánéleti kapcsolatok ápolása miatt fontos, hanem az egészség védelme szempontjából is. Éppen ezért ezt az alkut a munkajog elve kizárja.
A szabadság pénzbeli megváltásának nem csak elvi, hanem gyakorlati akadálya is van. A munkaidő szervezésről szóló EU irányelv ugyanis az évi legalább négy hét fizetett szabadság mellett a pénzbeli megváltás tilalmáról is rendelkezik. Ezért csak arra látok lehetőséget, hogy a nemzeti jogalkotó az évi 20 munkanap alapszabadságon felül járó pótszabadságok pénzre váltását tegye lehetővé. Az irányelv igen szigorú, így e vonatkozásban annak sincs jelentősége, ha a hazai törvény csak a tárgyévet megelőző időre járó szabadságot engedné megváltani.
Mindazonáltal ne legyenek illúzióink a pénzbeli megváltás tilalmának gyakorlati érvényesüléséről. Bevett gyakorlat ugyanis, hogy a munkáltató olyan napokra is „kiírja” a szabadságot, amikor a munkavállaló ténylegesen munkát végez, ezzel papíron teljesítve kötelezettségét. Ha a munkamániás alkalmazott ezt nem kifogásolja, a munkáltató pedig egyéb bér, jutalom stb. fedőnevek alatt a havi béren felül kifizetni az erre járó távolléti díjat is, lényegében megvalósul a szabadság pénzben való megváltása a felek megegyezése alapján.