Jobline Pályaorientáció-Kutatás Összefoglaló – Hazai továbbtanulás és elhelyezkedés

A kutatás célja annak feltárása volt, hogy a felsőoktatás piacosodásának, és a munkalehetőségek beszűkülésének idején milyen stratégiákat követnek a szülők gyermekeik iskoláztatásának, és majdani eredményes elhelyezkedésének érdekében.

Az elemzés megállapította, hogy mind a megfelelő iskoláztatás, mind pedig az elhelyezkedés kapcsán komoly aggályok élnek a szülőkben. A majdani sikeres álláshoz jutás legfontosabb feltételeihez (1.: idegennyelv-tudás, 2.: megfelelő szakirányú tanulmányok) szükséges anyagiak előteremtése a családok kb. 90 százalékában a folyó jövedelmek bevonását is igényli. Válaszadóink átlagosan havi 110-120 000 Ft-ra taksálják az időarányos tandíjat, valamint a diák-léttel járó összes járulékos költséget (a tanulmányi kiadások sorába például a magánórák is beletartoznak: a fiatalok közel fele jár valamilyen magánórára, elsősorban nyelvórára, másodsorban matematika-korrepetálásra).

Ez az összeg – tekintettel a jelenlegi jövedelmi viszonyokra – tökéletesen érthetővé teszi a szülői aggodalmakat, és azt a törekvést, hogy erőn felül is támogassák gyermekeiket. A felmérés feltűnő (bár nem szignifikáns) eredménye volt, hogy a különböző anyagi színvonalon élő családok szándékai egybevágnak: valamennyi jövedelmi-vagyoni szegmens körülbelül háromnegyede biztosra veszi, hogy (továbbra is) támogatja anyagiakkal gyermeke továbbtanulását, míg további 1/5-1/6 valószínűsíti ezt. A háztartások anyagi helyzete azonban meghatározza azt, hogy mindez  ”milyen áron” történik: a legrosszabb anyagi helyzetű válaszadók között nem volt olyan, aki úgy gondolta volna, hogy ez ne jelentene valamilyen mértékű terhet a háztartásnak, míg a jobb anyagi helyzetűek negyede nem tartaná tehernek a továbbtanulással jár költségeket.

A kutatás rámutatott arra, hogy ráadásul a hazai, költségtérítéses helyeken továbbtanulni szándékozók negyede-ötöde nincs is tisztában a tandíj nagyságával – és ez aláhúzza a tájékozódás, informálódás fontosságát. A Magyarországon továbbtanulni szándékozók 93 százaléka interneten (is) tájékozódik a továbbtanulási lehetőségekről, míg  rendre 50-60 százalék a nyomtatott tájékoztatókból, a tanároktól, az ismerősöktől is.

Csaknem a felük nem tervezi a továbbtanulást

A családokban meglepően magas arányban (57 százalék) a fiatalok szava a döntő a továbbtanulási kérdésekben – a háztartások egyharmadára jellemző csak az, hogy a szülők és a gyerekek közösen hozzák meg a döntést. A döntés tehát elsősorban a fiatalok kezében van, az előzetes informálódás ugyanakkor mindkét fél feladata lenne. Nemcsak a költségekre vonatkozóan mutatkozott azonban információhiány, bizonytalanság, a tudatosság hiánya, hanem azt illetően is, hogy melyik szinten lépjenek ki a fiatalok az oktatási rendszerből, azaz milyen végzettséggel álljanak munkába: a középiskolások családjának hatodában, az alapképzésen tanulók családjának negyedében nem tudták, folytatja-e a fiatal a tanulást.

A kutatás által érintett fiatalok 31 százaléka kizárólag Magyarországon, 22 százaléka pedig vagy belföldön, vagy külföldön tanulna tovább (a többiek legnagyobb része, azaz a teljes mint 40 százaléka nem tervez továbbtanulást). A továbbtanulni szándékozók szakterületének kiválasztásakor elsősorban a fiatalok adottságait, másodsorban a majdani munkaerő-piaci jellemzőiket veszik figyelembe a szülők ( 1. a gyermek érdeklődési köre, 2. a gyermek tehetségének, adottságainak „iránya”, 3. a jövőbeli elhelyezkedési lehetőségek, 4. a várható fizetés).

Ahogy haladnak előre a diákok tanulmányaikban (azaz az alapképzésesek esetében nagyobb arányban, mint a középiskolások körében), egyre fontosabbá válik az iskolaválasztásban az adott oktatási intézmény rangja, presztízse – figyelemmel arra, hogy ez hatással lehet a majdani elhelyezkedésre. Hasonlóan a nyugati országokhoz, a jelen felmérés szerint már Magyarországon is többen preferálják a felsőoktatásban az általánosabb jellegű képzéseket – magas presztízsű intézményekben, mint a specializált jellegűeket – alacsonyabb presztízsű oktatási intézményekben.

Tanácstalanok

Ami a továbbtanulás szakmai irányát illeti, a továbbtanulni szándékozók családjainak hatodában-hetedében egyelőre tanácstalanság tapasztalható (mind a középiskolások, mind pedig az alapképzésesek körében). A határozott tervekkel bírók elsősorban műszaki, másodsorban gazdaságtudományi - kereskedelmi területen kívánják folytatni tanulmányaikat. A szakterület kiválasztásának kérdése mellett a másik jelentős döntés a költségtérítéses és az államilag finanszírozott képzés közötti választás. A Magyarországon továbbtanulni szándékozók közel fele költségtérítéses helyre (is) készül beadni jelentkezését – az arány az alapképzésből a mesterképzésbe átlépők esetében magasabb, mint a középiskolából az alapképzés felé igyekvők esetében.

A sikeres elhelyezkedés kulcsát a megkérdezettek elsősorban az idegennyelv-tudásban látják (a középiskolások közel harmadának, az alapképzésesek közel háromnegyedének van legalább egy nyelvvizsgája), másodsorban a megfelelő kapcsolatrendszerben (amelynek kiépítésében manapság – és ezzel maguk a fiatalok inkább tisztában vannak, mint szüleik – nagy szerepet játszik az önkéntes munka, az alkalmi munka, a szakmai gyakorlat, a tanulmányokkal párhuzamosan folytatott részmunkaidős munka), harmadsorban pedig a kurrens szakmai terület folytatott tanulmányokban.

90 és 150 ezer forint közötti fizetésekkel számolnak

A válaszadók kétharmada szerint a fiatalok nehezen tudnak majd munkához jutni Magyarországon. A diplomával vagy szakképzéssel számoló szülők egyaránt ezt gondolták, azonban azok, akiknek gyermeke valószínűsíthetően csak érettségit szerez majd, ennél is borúlátóbbak. A válaszadó szülők szerint gyermekük kezdő fizetése mai árakon számolva 142 000 Ft (diplomások), 105 000 Ft (OKJ-s végzettséggel rendelkezők), 93 000 Ft (csak érettségivel rendelkezők) lesz.

Az alapképzésen tanulók közel fele nem folytatja tanulmányait mesterképzésen, és a középiskolások egyharmada  felsőoktatási alapképzésen. A közvetlenül a végzést követően továbbtanulni nem szándékozó alapképzésesek több, mint fele, és a középiskolások közel harmada rögtön munkába is állna – a többiek döntő módon a szakképzésben kívánnak majd részt venni. Az, hogy sokan nem kívánják bejárni a középiskola-alapképzés, illetve az alapképzés-mesterképzés utat, alapvetően a fiatalok döntése, nem a szülőké, ugyanakkor a meginterjúvolt szülők arról egyetértenek azzal, ha gyermekük inkább valamilyen szakmát tanul (nem zárva ki ugyanakkor azt a lehetőséget, hogy valamikor a későbbiekben, kereső munka mellett, még sor kerülhet a magasabb szintű tanulmányokra.