Árulkodó jelek: ki kapja az állást? - 2. rész
„Mennyire adtam rossz válaszokat az interjún? Miért fogalmaztam félreérthetően? Érezték, hogy megremegett a hangom?” Karrier-tanácsadók szerint ezek azok a kérdések, amelyeket nem érdemes hosszasan boncolgatni az állásinterjú után. Sokkal hasznosabb azokra a területekre fókuszálni, amelyek segítenek eldönteni, van-e még esély az adott pozícióra. Így elkerülhető a hosszú hetekig tartó idegőrlő, egyben hiábavaló várakozás.
Bizalmi viszony
Nemcsak az számít sikernek, ha az interjúztató hosszasan érdeklődik az álláskereső által megadott referencia személyekről, esetleg bemutatja néhány kollégájának. Amikor egy cég komolyan érdeklődik egy dolgozó iránt, már jóval a hivatalos kiértesítés előtt rákérdeznek, mennyi idő alatt tudna váltani. Szintén a bizalom jele, ha – egy szituációs gyakorlat keretében – konkrét, aktuális munkahelyi feladatok megoldásában kérik a segítségét. Újabb bíztató jel lehet, ha a fizetési igényről, elvárásairól faggatják a dolgozót. Ez a második, harmadik körben már azt mutatja, a cég valószínűleg áldozni szeretne rá. Mivel azonban az álláskereső sorsa nagyban függ a bérigény megjelölésétől, egy pillanat alatt elvérezhet, ha elbízza magát és irreálisan magas összeget jelöl meg. A kínos percek megelőzhetőek, ha még a találkozó előtt tájékozódik a jelölt a bérsávról például az erre szakosodott internetes oldalakon. Ezen portálok segítségével könnyen kideríthető, hogyan aránylik majd a jövőbeli fizetés a hasonló pozíciókban dolgozók béréhez. Érdemes utánajárni annak is, hogy hasonló munkakörben mennyit kereshetne egy másik iparágban, illetve mennyit kérhetne, ha a versenytárs cégéhez szegődne el.
Rejtélyes mozdulatok
A tárgyalópartner minden apró rezdülését figyelemmel kell kísérni! A cégvezető, HR-es vagy a fejvadász viselkedése ugyanis sokat elárulhat arról, miként sikerült az interjú. Bizakodásra adhat okot az érdeklődő arckifejezés és tekintet, a lelkes jegyzetelés, a tapogatózó, érdeklődő kérdések. Nem szabad lebecsülni az olyan nonverbális jeleket sem, mint a mosolygást, a helyeslő bólintást vagy a biccentést. Nem lehet sok jóra számítani viszont akkor, ha az interjúztató kézmozdulatai beszélgetés közben nem tanúskodnak túl nagy lelkesedésről, aktivitásról. Szintén rossz jel lehet, ha gyakran pillant az órájára vagy nem tesz fel részletes kérdéseket. Jó esélye van ugyanakkor a pályázónak, ha az interjúztató hosszasan válaszol a céggel kapcsolatos kérdésekre. Szintén befutónak érezheti magát a jelölt, amikor a felvételiztető percekig ecseteli, miként illeszkedhetne be a legjobban a cég működésébe, kultúrájába. Önmagában persze ezek egyike sem holtbiztos jele annak, hogy megkapjuk az áhított állást. Előfordulhat ugyanis, hogy bár az álláskereső a lehető legjobb formáját nyújtotta, volt olyan, aki még nála is jobban szerepelt. Ha azonban az említett jelek közül több is igaznak bizonyul, nagy valószínűséggel célba talál.