Mi a nyerő: intézményi továbbképzés vagy önképzés?
Igazi dilemmát jelent az a kettősség, amit a munkaerőpiac és a felsőoktatás sulykol nap, mint nap a friss diplomásokba és a munkavállalókba. Miközben folyamatosan hallják, hogy Life Long Learning, azaz élethosszig tartó tanulás nélkül nincs is élet, addig azzal is szembesülniük kell, hogy a diplomahalmozás sem divat többé. A megoldás az intézményi továbbképzés vagy az önképzés lehet, de még e két fogalmat ismerve sem teljesen tiszta a kép, melyiket érdemes választani.
Döntési szempontok
Felsőoktatási szakemberek szerint a kettő egyszerre lehet a jó megoldás. „Az önképzés magában nem ad végzettséget, és nagy fegyelmet követel meg” – figyelmeztetett Berta Ákos, a Kodolányi János Főiskola (KJF) általános igazgatója. Major Szilvia, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola (BKF) Karrier Centrumának vezetője pedig azt tanácsolta, hogy „továbbképzésre csak akkor érdemes jelentkezni, ha tudjuk, mi a célunk és melyik szakterületen szeretnénk kibővíteni az ismereteinket”. Az egész életen át tartó tanulás természetesen nem jelenti az iskolapadban megöregedő hallgatók kinevelését. Célja sokkal inkább a folyamatos képzés, a munkaerőpiac dinamikájának, változásainak való megfeleltetés. Erre két igazán jó módszer létezik, amely éppen a diplomahalmozást igyekszik kiváltani, és megelőzni a fölösleges, polcon heverő végzettségek szaporodását. A kulcsszó nem más, mint az intézményi továbbképzés és az önképzés.
Dr. Szaniszló Gábor, a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának (MÜTF) felnőttképzési igazgatója is osztja azt a véleményt, hogy a továbbképzés és az önképzés egyaránt fontos. „Mivel mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai, nem elég csupán egy módszert választani, hanem azokat feltétlenül érdemes a leghatékonyabban ötvözni. Bizonyos területeken – például a gyakorlati jellegű ismeretek elsajátításánál – ugyanis hatékonyabb lehet az iskolarendszerű képzés, míg más területeken, a módszerek elsajátításában, a kompetenciák erősítésében egy tréning, egy szimuláció az eredményesebb. Az önképzés viszont szinte valamennyi területen megerősítheti a naprakészségünket” – fogalmazott dr. Szaniszló Gábor.
„Míg az önképzés legnagyobb előnye a személyre szabhatóság, és a kedvezőbb ár, addig egy intézményi továbbképzésnél a gyakorlati ismeretek könnyebben átadhatók, elsajátíthatók” – számolt be az előnyökről és a hátrányokról Deés Szilvia, a MÜTF marketingvezetője. Igaz, az utóbbinál magasabbak a költségek, a képzés pedig helyhez kötött, de a résztvevőknek már a kurzusok alatt is lehetőségük van kapcsolati tőkéjük építésére.
Megtalálni a személyhez igazodó képzést
Abban Forgó Melinda, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Hallgatói Karrier- és Szolgáltató Központjának vezetője is egyetért, hogy a jelenlegi képzési struktúrában nem szabad szétválasztani az önképzést és az intézményi képzést. Az ok egyszerű: a kettő egymásra építve, egymást segítve működik igazán hatékonyan és innovatív módon. Ami viszont igazán fontos és hangsúlyos feladat, az a megfelelő szakirányhoz, szakmához, személyhez tarozó képzési, fejlesztési forma megtalálása. Persze az intézményi továbbképzés sem szorítható szigorúan keretek közé, mert triviálisnak tekinthető események ugyanúgy szolgálhatnak intézményi továbbképzésként, mint a jól átgondolt tréningek, szakmai előadások.
Kinél mi a hatásosabb? A kérdést boncolgatva Baumstark Beáta, az ELTE Hallgatói Karrier- és Szolgáltató Központjának képzési szakértője elmondta: a munkakör, a végzettség, a tevékenység, vagy éppen a személyiség függvénye is, hogy kinél mi az előnyösebb képzési módszer. Ezt felismerni azonban már egy intézményvezető vagy HR-munkatárs feladata!
Nagy Attila, a központ szakmai tanácsadója úgy véli, hogy hátrányai inkább csak az önképzésnek vannak, a továbbképzéssel akkor lehetnek csak gondok, ha maga a képzés rossz. Meglátása szerint, ha a továbbképzés megfelelő színvonalú, akkor elsősorban a hatékonysága lehet a legnagyobb előnye. A tematikusan rendszerezett, szakértők által feldolgozott információk átadása ugyanis általában magasabb hatásfokú, mint az egyéni információszerzés. Amint fogalmazott: „Formális szempontból nagy előnye még a végzettségről szerzett tanúsítvány, illetve informális szempontból jelentős lehet a szaktársakkal, oktatókkal felvett, esetleg ismételten felfrissített szakmai kapcsolatok szerepe is”. Hozzátette: az önképzés nem jár formális eredménnyel, de mint sajátos egyedi képzési módszernek nincs megfogalmazható előnye vagy hátránya. Ez ugyanis inkább egy belülről fakadó elemi szükséglet ahhoz, hogy a saját szakterületünkön folyamatosan fejlődjünk.
Az intézményi követelményeken túl
Berta Ákos, a KJF általános főigazgatója arra figyelmeztet, a hallgatókat már főiskolás éveik alatt arra kell ösztönözni, hogy a törzsanyagon túl sajátítsanak el olyan kompetenciákat, ismereteket, amellyel jól kiegészíthetik a tanulmányaikat. „Tehát a hallgatókat egyre tudatosabban rá kell venni arra, hogy egy olyan tudásportfóliót szerezzenek meg, aminek a megtervezése már az intézménybe történő belépéskor elindul. Ennek segítségével a diploma átvételekor egy széles körű, egységes szerkezetbe foglalt tudást mondhat magáénak a hallgató” – fogalmazott az általános főigazgató. Berta Ákos hangsúlyozta: ma a felsőoktatásban a képzettségi szintek elsősorban szakirányok, specializációk keretében valósulnak meg a már munkaerőpiacon működők esetében. Ez a szakirányú továbbképzések rendszere.
Amint azt Berta Ákos elmondta, az önképzésnél óriási fegyelemre van szükség, ezért az csak a szervezettebb intézményi továbbképzésékkel együtt lehet igazán eredményes. „Egyetlen negatívum róható fel az intézményi továbbképzések számlájára, mégpedig az, hogy időigényesek, mert a hallgatóktól és az aktív dolgozóktól egyaránt folyamatos részvételt kíván meg a kurzusokon. Ugyanakkor gyorsan vesztessé válhatnak azok, akiknek a mai felgyorsult világban nincsen folyamatos, naprakész tudásuk.
Folyamatos felkészültség - új trendek
„A tegnap megszerzett ismeret holnapra elévül” – kezdte a beszélgetést Major Szilvia, a BKF Karrier Centrumának vezetője. Véleménye szerint a szakmaiság megőrzése érdekében mindkét képzési mód elengedhetetlen. Az új információk, az új trendek minden szakmában megjelennek, néha ráadásul rémisztő gyorsasággal. „Így aki nem ismeri ezeket, vagy nem elég nyitott az újdonságok befogadására, óriási hátrányba kerül” – értett ebben egyet a BKF szakembere is. Majd hozzátette, egy posztgraduális képzés hallgatójaként tapasztalatból tudja, hogy egy tematizált képzés nagymértékben megkönnyíti a fejlődés lehetőségét, ugyanis annak keretében egyre több és több információ szerezhető meg egy adott szakterületről. „A továbbképzés bármilyen formáját viszont csak akkor érdemes fontolgatni, ha már megszereztünk egy bizonyos fokú tapasztalatot, ezért érdemes előbb tisztázni magunkban, mi is az a szakterület, amiben igazán szeretnénk elmélyedni” – tanácsolta a Karrier Centrum vezetője. A legnehezebb mégis talán a továbbképzések kínálatában kiigazodni, hiszen sokan, sokfélét kínálnak, ezért törekedni kell a képzés minőségének és gyakorlatorientáltságának szem előtt tartására. És bár az önképzés és az intézményi továbbképzés elválaszthatatlan egymástól, utóbbinál mindenképpen számolni kell azzal, hogy hétvégi program, ezért mind a képzés résztvevőitől, mind családjuktól rengeteg türelmet igényel. Ezzel szemben nem elhanyagolhatók az így adódó kapcsolatépítési lehetőségek, hiszen a résztvevők tapasztalattal, kellő elszántsággal, és nem kevés ismerettel rendelkeznek.
Szerző: Fövényesi Dániel, Karrier Plusz