Karrierépítés bölcsészként – van még esély?

Egyre inkább veszít értékéből és népszerűségéből az egyik legősibb pálya, a bölcsészet. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az elmúlt években folyamatosan csökkent a humán tudományokat hallgatók, illetve végzettek száma. De mégis mennyire piacképes ma a bölcsészdiploma, és milyen lehetőségeik vannak azoknak a fiataloknak, akik ezt a hivatást választják?

Esélyes esélytelenek?

A bölcsészek elsődlegesen elméleti tudást szereznek az egyetemeken, főiskolákon eltöltött éveik alatt. A mai profitközpontú és anyagias társadalom azonban a presztízs és a pénz terén nem igazán becsüli meg a rövid távon keveset termelő tudást, így a bölcsész szakembereket sem. Kivételek persze mindig akadnak, ám a pályakezdők többsége hamar a diplomájának és tudásának piacképtelenségével szembesül. Egy megfelelően képzett bölcsésznek az elméleti ismeretek mellett számos képességet és más szakmákhoz képest nagyobb általános műveltséget kell birtokolnia, – de kérdéses, hogy kinek áll érdekében ezt megfizetni.

Motiváció

De mégis mi vezérli azt a fiatalt, aki a humán tudományokat választja? A családi minta, a rokoni példa, az egyéni érdeklődés és képességek, a műveltség- és tudásvágy vagy az ismeretségi kör jellege indíthatja el a fiatalokat ezen az úton. A bölcsész szakok sokfélesége megannyi irányú szakmai és személyes indíttatásnak és kíváncsiságnak szolgáltathatja az alapját.

Pályalehetőségek

Mivel egy bölcsész előtt nincsen egyértelműen kijelölt karrierút, sokak szemében éppen ezért csábító. A humán végzettségű fiatalok hagyományos tanári, kutatói pályája azoknak vonzó, akik személyes érdeklődési körüknek megfelelően választják a bölcsészi hivatást. Az előbbi mellett szóló érv a kötetlenség, a hosszú szabadságok, valamint az a hit, hogy pedagógusokra mindig szükség van.

Sokaknak az egyetemre, főiskolára jelentkezésükkor még nincs kialakult elképzelésük, hogy oklevéllel a kezükben mihez is kezdenek majd. Bíznak abban, hogy az oktatásban eltöltött évek alatt szélesedik a látókörük, és kigondolhatják, mik is szeretnének lenni, ha „nagyok” lesznek. Legtöbben úgy gondolják: bölcsészként megannyi lehetőség áll előttük, általában a közszférában, a nonprofit szférában, ezért a végzősök azt remélik, valamerre csak szerencséjük lesz. Elvileg az ilyen jellegű tanulmányokkal a hátuk mögött sokfelé esélyesek lehetnek, hiszen a tanári és tudományos pályán túl előttük áll a művelődésszervezés, a média világa, a politika, illetve egyes közhivatalnoki munkakörök. Sok jelölt még csak nem is szeretne a versenyszférában elhelyezkedni.

A bölcsészi pályán belül éles eltérések mutatkoznak, hiszen egy pszichológia vagy nyelvszakos hallgatónak egyértelműen mások a lehetőségei, mint például egy történésznek vagy könyvtárosnak. A bölcsészeket képző tanárok a pedagógusi mellett jobbára maguk is a tudományos pályán mozognak, amiből egyenesen következik, hogy a diákjaik gyakran nem is látnak más utat maguk előtt. Mivel a bölcsészképzésnek igen csekély hányadát teszi ki a gyakorlati oktatás, a fiatalok nem tanulják meg, hogyan gondolkozzanak praktikusan, előrelátóan. Gyakran csak a sokadik, eredménytelen állásszerzési kísérlet után ismerik fel a hiányosságaikat, piacképtelenségük valódi okait.

Tudatos karriertervezés

A bölcsészek esetében az egyéni karriertervezésnek kiemelt jelentősége van a későbbi, sikeres elhelyezkedés szempontjából. Az egyes felsőoktatási intézmények változó mértékben fordítanak figyelmet a bölcsészhallgatók karrier-tanácsadására. Éppen ezért fontos, hogy a diákok már egyetemi éveik alatt előrelátóan gondolkodjanak, és képük legyen a munkaerőpiac elvárásairól. Bármilyen szakon is végez valaki, arra kell törekednie, hogy valamilyen gyakorlatot szerezzen – akár az oktatási intézmény keretein belül, akár annak falain kívül. Pusztán az elméleti tudás ugyanis igen kevés helyen elegendő.

Mindemellett a bölcsészek nagy erőssége lehet a jó idegennyelv-tudás, amelynek számos módon láthatják a hasznát, tehát érdemes ezt fejleszteni. Tudomásul kell venni, hogy más képesítésekhez viszonyítva egy bölcsészdiplomával hosszabb időt vesz igénybe az elhelyezkedés. A siker egyik alapvető kritériuma, hogy a pályakezdő tisztában legyen a saját képességeivel, és annak megfelelő pozíciókra jelentkezzen. Egy humán szakokon végzettnek általában fejlett a kommunikációs készsége, hiszen környezetében ezzel magas színvonalon találkozik. Magyarországon rendkívül művelt, széles érdeklődési körű szakemberek foglalkoznak a bölcsészhallgatókkal, ami nagy érték. Mindez a diákoknak egy olyan mércét és szabályrendszert ad, amelynek a későbbiekben komoly előnyét láthatják. A bölcsészdiploma elsősorban abban különbözik más oklevelektől, hogy kreatív, szerteágazó problémamegoldó készséggel vértezi fel a hallgatókat, ezért sokféle munkakör betöltésére teszi alkalmassá őket.

A munkaerőpiac elvárásai

A munkaadóknál az egy-egy pozícióra jelentkezők elbírálásakor kulcsfontosságú szempont a pályázók gyakorlati nyelvtudása, motiváltsága, problémamegoldó készsége, valamint az alkalmassága a csapatmunkára. Az állásokra olyan mértékű a túljelentkezés, hogy csak a legprofibb bemutatkozó anyagot felmutatók lehetnek esélyesek, és a pályázati anyagokban sajnos gyakran előfordulnak hiányosságok, hibák. Érdemes tehát külsős szakember, vagy akár az oktatási intézményekben található karrier-tanácsadó irodák segítségét kérni annak érdekében, hogy a lehető legtökéletesebb, leginkább figyelemfelkeltő önéletrajzot és kísérőlevelet alkossák meg.

Számos munkaadó nem köti ki konkrétan, milyen diplomát vár el a jövendő alkalmazottjától, pusztán csak az oklevél meglétét, a gyakorlati tapasztalatot, illetve az idegennyelv-tudást követeli meg. Ezért fontos, hogy a hallgatók még a főiskolai, egyetemi évek alatt elkezdjenek valamilyen, az érdeklődési körüknek, adottságaiknak és lehetőségeiknek megfelelő irányban tájékozódni. Az adott területen minél több gyakorlati tudást elsajátítani, hogy leendő pályájukon már pályakezdőként is tapasztalatokat mutathassanak fel.

Bölcsésztípusok

Alapvetően négy irányban köthetnek ki azok, akiknek a zsebében bölcsészoklevél van. Egyesek komoly kutatói munkát végeznek, szigorúan a saját szakterületükön. Míg a náluk valamelyest kevésbé elhivatottak ugyan nem kerülnek messzire az eredeti végzettségüktől, ám mégsem fonódnak olyan szorosan hozzá, mint az előbbiek. Ők lesznek jellemzően pedagógusok és köztisztviselők. A harmadik csoportot azok alkotják, akik a végzettségükkel összefüggő, piacképes területeket, állásokat töltik be, például a fordítók, az újságírók, a közvélemény-, illetve a piackutatók. A negyedik irányt azok a néhai bölcsészhallgatók választják, akik az eredeti szakmájuktól merőben eltérő területen helyezkednek el.

Szerző: Lakatos Zsófia, Karrier Plusz