13 kérdés, amit tilos feltenni a pályázóknak az állásinterjún

Döntő lehet, milyen kérdéseket tesz fel az állásinterjún a pályázó. A HR-esek ugyanis könnyen kiszórhatják azokat a jelentkezőket, akik egyből a bérezésről, a szabadságról faggatóznak vagy túlságosan személyeskedő hangot ütnek meg a felvételi beszélgetésen. Hogy mit tilos megkérdezni? Összegyűjtöttük a legfontosabbakat.

„Kérdezni tudni kell!” Ez derült ki a Jobline Magazin legutóbbi összefoglalójából, amelyben felsoroltuk a legfontosabb 13 kérdést, amelyet pályázóként érdemes feltenni az állásinterjún. Kérdés nélkül ugyanis könnyen azt hiheti a HR-es, hogy nem is érdekli igazán az adott pozíció az álláskeresőt. Csakhogy legalább ennyire fontos meghatározni azt is: mit és hogyan nem szabad megkérdezni az interjúztatótól.

Semmiképp nem szerencsés például, ha a pályázó kérdéseivel megpróbálja sarokba szorítani az interjúztatót. Lehet, hogy egy csatát így megnyerhet az álláskereső, de a háborút – ez esetben az áhított állást – már biztosan nem kaphatja meg. Arra is oda kell figyelni, mennyit beszél, kérdez a munkakereső az interjún. A túláradó jelöltet ugyanis általában itt sem díjazzák. Aranyszabály, hogy az álláskereső maximum a beszélgetés 60 százalékát uralhatja, teret engedve beszélgetőpartnerének is.

Bár az interjúztatók általában elégedettebbek azokkal, akik meg mernek szólalni, jó a fellépésük, azt azonban már nem kedvelik, ha túlságosan közvetlenül viselkedik a jelölt. Egy-két humoros megjegyzés még belefér, de például az interjúztató magánéletét firtató kérdések már egyáltalán nem.

Előre sem szabad túlságosan szaladni: a bérezés és a szabadságolás kérdése a legérzékenyebb pontok közé tartoznak. Az első-második körös interjún egyáltalán nem vagy csak nagyon óvatosan szabad szóba hozni ezeket a témákat. A túlórapénzek kifizetésének módjára vagy a próbaidő alatti szabadság lehetőségére szinten nem az első találkozón szokás rákérdezni. Ha mégis megkérdezi, az interjúztatónak úgy tűnhet: túlságosan anyagias vagy nem eléggé motivált a munkavállaló.

Az előrelépési lehetőségek feltérképezésénél sem árt az óvatosság. Mivel a vállalatok többnyire hosszú távra terveznek, nem szeretnének fél év múlva egy új munkatársat keresni az adott munkakörre. Ez persze teljesen másképp hangzik egy pályakezdő fiatal szájából, akinél természetes a fejlődés, a karrierépítés igénye. (Részletek a „Pályakezdők-esélyek: megmérettetés az állásinterjún” c. cikkünkben).

Végül a végzetes hibák közé szokták még sorolni azokat a kérdéseket, amelyekre a jelentkező könnyen választ kaphatott volna, ha még a felvételi beszélgetés előtt figyelmesen átolvassa a vállalat honlapját.

13 kérdés, amit NE tegyen fel az állásinterjún a pályázó:

1. Mivel foglalkozik a cégük?
2. Milyen pozícióról is beszélünk?
3. Elég stabil a cég háttere?
4. Kik a versenytársaik a piacon?
5. Mikor térhetünk (már végre) rá az anyagikra?
6. Mennyire kell komolyan venni a munkaidő hosszát?
7. Péntekenként lehetne kicsit később érkezni vagy korábban hazamenni?
8. Mennyi szabadság jár a próbaidő alatt és után?
9. Mikor mehetek először szabadságra?
10. Hogyan fizetik ki a túlórákat?
11. Hány hónap múlva léptetnének elő?
12. Mennyit keresnek a beosztottak hasonló pozícióban?
13. Mikor emelik meg majd a fizetésemet?

Tanácsok a témában: „Kezelhető az extrém stressz az állásinterjún!” c. cikkünkben