Hogyan épít karriert a „nekem minden jár generáció”?
Egyáltalán nem mindegy, kitől milyen tanácsokat kap, illetve fogad el ma egy fiatal, különösen, ha a karrierje a tét. A munka világa rendkívül gyorsan változik, így ami néhány éve még bombabiztos tippnek tűnt, mára idejétmúlt frázissá válhat. Kihez és miért nem szerencsés munkahelyi tanácsért fordulni? Hogyan érdemes karriert építeni a 21. században?
Teljesen máshogy ítélik meg munkahelyüket, illetve a karrierépítést az Y-generáció képviselői, azaz a mai huszonévesek, mint az X-generáció tagjai (harmincasok), vagy a náluk is idősebb Baby Boomerek. Különösen érezhető a korábbi generációk és az ipszilonosok közti különbség a karriercélok mellett a munkaidő és a magánélet egyensúlyában is. Az ipszilonosok ugyanis látták, hogy az előttük járó generációk egész életüket a munkára tették, ez azonban nekik nem elég. Visszaemelik a munka mellé a magánélet súlyát, valamint fontosnak tartják a közösséghez való tartozást is a munkahelyükön. Ezért pedig váltani is hajlandóak, ráadásul jóval gyakrabban, mint azt „elődeik” tették.
| GENERÁCIÓK: |
| Y-generáció: 1980-1994-es születésűek X-generáció: 1965-1979 Baby boomerek: 1946-1964 |
Karrierépítés
Az idejétmúlt tanácsokra jó példa lehet, miként gondolkodik a karrierváltásról a Baby Bommer generáció. Tagjaik az elmúlt évtizedekben sokkal ritkábban váltottak munkahelyet, mint azt ma tesszük. Gyakran csak akkor léptek, ha már elkerülhetetlen volt az összeomlás. Ha valaki mégis önszántából munkahelyet váltott, új karriert kezdett építeni, azt túlzottan vakmerőnek, meggondolatlannak titulálták. Ezzel szemben az Y-generáció nem tétlenkedik: másfél évente váltanak a húszas éveikben. Ha elég okosak, akkor az állások közti ugrálás komoly és széles körű tapasztalatszerzésre ad lehetőséget. A karrierváltás ötlete tehát ma már egyértelműen a múlté, hiszen az emberek ezt nap mint nap teszik. A legjobb tanács, amit egy huszonéves megfogadhat, hogy szinten tartja tudását, illetve folyamatosan fejleszti önmagát, és alkalmazkodik aktuális munkahelye igényeihez.
Kapcsolatépítés
A közösségi média fő felhasználói az X-generáció képviselői. Az átlagos Twitter felhasználók világszerte a harmincas éveikben járnak. A LinkedIn tagok átlagéletkora negyven év. A Facebook tagjainak többsége túl van a harmincötödik életévén. A harmincasok ugyanis a közösségi médiát használják új ismeretségek szerzésére, illetve korábbi kapcsolataik felelevenítésére vagy ápolására. Az Y generációnak erre nincs szüksége, hiszen tíz éves koruk óta a világhálón lógnak. Mindezek ellenére a Baby Boomer generáció a mai napig azt hajtogatja gyerekeinek, hogy első a személyes kapcsolatok építése. Ez azonban már csak egy elcsépelt frázis az online világban jártas huszonéveseknek.
Életkori válságban
Az életközépi válságnak nevezett krízis ma már nem kizárólag az idősebbek problémája. Szinte bármikor eljöhet az életünkben, ha hirtelen beszűkülnek a lehetőségeink. Korábban a Baby Boomerek többnyire negyvenegynéhány évesen döbbentek rá, hogy az út, amit választottak nem járható többé, a továbblépéshez pedig meg kell tudniuk, kik is ők valójában. A kritikus pont, amikor úgy kell önmagunkra fókuszálnunk, hogy közben ott a gyerek, a család, a lakáshitel és egy házasság, ami szintén összeomolhat, ha nem fordítunk rá elég figyelmet. A lényeg: időre és térre lenne szükség, de egyik sincs.
Ezt a fajta krízist a mai harmincasok többsége már át is élte, vagy néhány éven belül szembesül vele, az Y generáció tagjai azonban már sokkal optimistábban állnak ehhez a kérdéshez is. Nem véletlenül mutatta be korábban az Y-generációt a Daily Mail brit napilap két tanulmányában a „nekem minden jár generációnak”. A szigetországi frissdiplomásokat nagy számban alkalmazó cégek szövetsége arra jutott 211 vállalat - köztük befektetési bankok, jogi, és számviteli cégek - válaszai alapján, hogy az Y-generáció tagjait rendszeresen éri az a vád, hogy szinte primadonnaként viselkednek a munkahelyükön, és elvárják, hogy minden az ölükbe hulljon. Egy másik kutatásban arra jutottak, hogy a huszonévesek úgy akarják a nagy fizetéseket, hogy közben a munkájukat és a magánéletüket egyensúlyban tartó időbeosztásról sem mondanának le. Ezeket a szempontokat pedig a karrierépítésnél is figyelembe veszik.