Kinek van még esélye dolgozni?
Mintegy 1 millió 432 ezren maradtak távol tartósan vagy átmenetileg, indokoltan vagy indokolatlanul 2010-ben a munkaerőpiactól a 15-61 éves inaktívak közül. 295 ezren egyáltalán nem dolgoztak, nem tanultak, nem kerestek munkát, illetve semmilyen kimutatható jövedelemforrással nem rendelkeztek – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal napokban közzétett legfrissebb Munkaerő-felméréséből.
Munkavállalási szándék
A múlt évben a 15–61 éves inaktív népesség 14,9 százaléka, mintegy 335 ezer fő nyilatkozott úgy, hogy szeretne rendszeres, fizetett munkát, vagyis ha lehetősége volna rá, szívesen dolgozna. A 2247 ezer inaktív többsége, 1911 ezer fő azonban nem is akart dolgozni, így nem is tett semmilyen lépést annak érdekében, hogy visszatérjen a munkaerő-piacra. A KSH adatai szerint az egyéb inaktívak – akik semmiféle kimutatható jövedelemforrással nem rendelkeztek, és nappali tagozatos tanulmányokat sem folytattak – közel fele (43,2 százalék) szeretne rendszeres, fizetett munkát. Közülük a férfiak 50,3 százaléka, a nőknek pedig 38,1 százaléka dolgozna, ha lenne rá lehetősége. A felmérésből az is kiderült, hogy a legfiatalabbak és a legidősebbek kívánnak a legkevésbé munkát vállalni.
A 15–24 éves egyéb inaktívak esetében 10-ből 3-an, az 55–61 éves idősödők esetében legfeljebb 4-en akartak munkát vállalni 2010-ben. A dolgozni szándékozó, egyéb inaktív fiatalok hányada az életkor előrehaladásával azonban emelkedik, miközben az idősek alacsony munkavállalási szándéka az elhelyezkedési lehetőségek, illetve esélyek reális felmérésén alapul.
A munkavállalási szándék településtípus szerint is jelentősen eltér. A kistelepüléseken, falvakban, községekben élő egyéb inaktív népesség fele szívesen dolgozott volna 2010-ben, ha lett volna rá lehetősége, a városokban és a Budapesten élők munkavállalási hajlandósága ugyanakkor ennél 11, illetve 15 százalékponttal alacsonyabb volt. Azokban a régiókban, ahol kevés a munkalehetőség, alacsony a munkaerő-piaci részvétel, az egyéb inaktívak az országos átlagot jóval meghaladó arányban szeretnének dolgozni (Dél-Dunántúlon, valamint Észak-Magyarországon az egyéb inaktív férfiak 61,1, illetve 56,4 százaléka, míg a nőknek 49,4, valamint 46,8 százaléka szeretne rendszeres, fizetett munkát). Ennek hátterében a személyes okokon túl családi okok is meghúzódnak. Feltételezhető ugyanis, hogy ezeken a területeken a család az eltartó szerepet kevésbé tudja felvállalni.
Kit mi motivál?
A pénzkereset iránti motiváltság szoros összefüggésben áll a munkakereséssel. Az egyéb inaktívak 30 százaléka azért nem keresett munkát, mert úgy véli: gyenge munkaerő-piaci pozíciója miatt úgy sem találna. Családi kötöttségek miatt 14 százalékuk, oktatásban, képzésben való részvétel miatt 12,4 százalékuk, megromlott egészségi állapot miatt pedig
10,6 százalékuk nem keresett munkát a múlt évben. A férfiak körében a legjellemzőbb ok a feleslegesnek vélt munkakeresés volt (35,2 százalék), míg az egyéb inaktív nők közül minden ötödik (22 százalék) gyermeke felügyeletének megoldatlansága, továbbá egyéb családi kötöttségek miatt tartotta hiábavalónak a munkakeresést.
Ki miért nem dolgozik?
Az egyéb inaktív férfiak közel 36,7 százaléka állása megszűnése miatt került ki a munkaerőpiacról, további 3,4 százalék saját maga mondott fel munkáltatójának. A harmadik legfontosabb okként a megkérdezett férfiak a szezonális, időszakos munka befejeződését jelölték meg, 4,5 százalékos arányban. Az egyéb inaktív nők esetében is a munkahely megszűnése volt az inaktívvá válás legfőbb oka (32,8 százalék), második helyen, 15,5 százalékos arányban pedig a családi kötöttségeket jelölték meg. További 3,2 százalék maga mondott fel munkáltatójának, 2,6 százalék pedig időszakos, szezonális munkájának befejeződése miatt volt kénytelen abbahagyni jövedelemszerző tevékenységét.