3 mítosz a kísérőlevéllel kapcsolatban, aminek ne dőljön be

Egyesek szerint felesleges kísérőlevelet írni, míg mások úgy gondolják, ez már az önéletrajz szerves része.

Az amerikai Zip Toborzóiroda által nemrég készített tanulmány szerint a vezetők 50 százaléka megköveteli a kísérőlevelet, az ő kétharmaduk pedig az abban talált információk alapján utasítja el, vagy engedi a következő körre a jelöltet. A statisztika alapján tehát el lehet mondani, hogy az álláskereső egyik legfontosabb készsége kell hogy legyen, hogy jó kísérőlevelet tudjon írni.

Az aol.jobs.com összegyűjtött három mítoszt a kísérőlevéllel kapcsolatban, amit érdemes elfelejteni.

1. tévhit: legyen rövid

Régen terjedt el az, hogy a kísérőlevélnek rövidnek és tömörnek lennie. Felmérések szerint azonban egyre több hr-es nagyobb figyelmet szentel a kísérőlevélnek, mint az önéletrajznak. A versenyképes álláskereső összetett, egész mondatokban fogalmaz, és persze nem árt, ha amit leír, gördülékenyen is olvasható. Tehát csak bátran hagyja el a tőmondatokat!

2. tévhit: fogalmazzon hivatalosan

Természetesen nem úgy kell írnia, mintha egy ismerősével csetelne, de a túl hivatalos megfogalmazást is érdemes kerülnie. Túl nyakatekert lesz tőle a levél, amibe könnyű belebonyolódni, másrészt pedig fárasztó. Harmadrészt életidegen, felejtse el! A kicsit közvetlenebb stlíus sokkal szimpatikusabb lesz.

3. tévhit: sorolja fel a legfontosabb készségeit

Nagy hiba, ha a kísérőlevél átcsap a saját maga dicsérésébe. A munkáltató többnyire el tudja dönteni az önéletrajza alapján, hogy az eddigi munkatapasztalaihoz milyen képességekre volt szüksége, és az megfelel-e az ön által pályázott állás betöltéséhez.