Mit kell tudni a szabadságról?

A éves fizetett szabadság elismerése a munkajog fejlődéstörténetének egyik leglátványosabb állomása volt, amelynek politikai hatásán túl dogmatikai jelentősége sem lebecsülendő. A fizetett szabadság ugyanis karakterisztikusan leválasztotta a munkajogviszony tartalmát más szerződéses alapozású jogviszonyok tartalmától. A munkáltatónak egy olyan időtartamra kell díjazást biztosítania, amely alatt a munkavállaló nem teljesít. A szabadság intézményével vált először kézzelfoghatóvá a munkáltató sokat emlegetett, azonban rendkívül nehezen szabályozható gondoskodási kötelessége - olvasható a Complex munkajogi hírlevelében.

A Munka törvénykönyvének (Mt.) a 115. § (1)–(2) bekezdése határozza meg a szabadság jogalapját. A szabályozás értelmében a munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll. Ebből következően a szabadság jogalapja a munkajogviszony alapján a tényleges munkában töltött idő. Az Mt. 115. § (2) bekezdése azokat az időket sorolja fel, amelyek alatt a munkavállaló ugyan nem végez munkát, azonban mégis munkában töltött időnek minősülnek a szabadság szempontjából. Ezek az alábbiak:

– a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés,
– a szabadság,
– a szülési szabadság,
– a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (128. §) első hat hónapjának,
– a naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség,
– a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó,
– a munkavégzés alóli mentesülésnek az Mt. 55. § (1) bekezdés b)–k) pontban meghatározott tartama.

A szabadság ún. alapszabadságból, és különböző jogalapú pótszabadságokból áll. Az Mt. 116. §-a értelmében az alapszabadság húsz munkanap. Az Mt. 117. § (1)–(2) bekezdése az általános pótszabadságról rendelkezik, amely a munkavállalót életkora alapján illeti meg.

 Az Mt. 122. § (1) bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz abban a tekintetben, hogy a szabadság kiadásának joga a munkáltatói jogkör része. A munkavállalónak a szabadság kiadásába van befolyásolási joga. A munkáltatónak a szabadság kiadása előtt meg kell hallgatnia a munkavállalót.

Az Mt. 122. § (2) bekezdése a szabadság kiadásával kapcsolatos munkáltatói kötelességről rendelkezik. Ennek értelmében a munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.