HR-es vélemény a Malév-csődről (2. rész)
Sorozatban mutatja be Dara Péter, a Devise Hungary ügyvezetője a Malév-csőd olyan szakmai vetületét, amelyet senki sem ismer, csak aki átélte, aktívan csinálta. Strén Bertalan, a Malév egykori HR-szakembere osztotta meg tapasztalatait.
Az első részben Strén Bertalan arról írt, hogy a csőd bejelentése után milyen válságtanácskozásra került sor a dolgozókkal. A folytatásban arról lesz szó, milyen adminisztrációs munkát jelentett több ezer ember szerződését felmondani, intézni a kifizetéseket és a bérgarancia igénylést.
"Egy nagyvállalat, különösen egy Malév méretű: több ezer fős vállalatcsoport anyacégének csődje az első személyes sokk után adminisztratív ügyek sorát jelenti a felszámolásban részt vevő munkavállalók számára.
A Malév csoport a leállásig jól integráltan működött egymásnak kölcsönösen szolgáltatásokat nyújtó féltucatnyi leányvállalattal, összesen mintegy 2500 munkavállalóval. Ezek között több, nagyságrendileg tízmilliárdos árbevételű társaság is volt. Az anyavállalat felszámolásának elrendelését követően kiemelt cél lett ezek továbbélésének biztosítása. Új tulajdonosokkal, fájdalmas leépítések és átalakulások után sikerült ezt a célt elérni. A kapcsolatok „elvágása”, az addig rengeteg területet átfogó közös folyamatok, szerződések megszűntetése, szétválasztása hosszú és bonyolult munkát jelentett.
A megszűnés bejelentése csak néhány nappal követte az előző évi személyi jövedelemadó bevallásához szükséges munkáltatói igazolások kiadását. A felszámolás sorsára jutott vállalat azonban már nem tudta állni a dolgozók adóbevallásainak elkészítési költségeit. A több évtizedes gyakorlat és a pár nappal korábban leadott nyilatkozatok ellenére minden munkavállalót értesítősítenünk kellett arról, hogy sajnos ezek ellenére saját maguknak kell gondoskodniuk a határidőben történő SZJA-bevallásokról.
A felszámolás elrendelését követően nem volt jogi lehetőség a 2012. évi cafeteria-rendszer további fenntartására, ezért annak előkészítését is törölnünk kellett.
A leállás után szinte azonnal megkezdődött a vállalat több mint 3.000 élő szerződésének felmondása. Ez a HR-területen azonnal szükségessé tette a külső bérszámfejtő cégünkkel történő kapcsolatfelvételt és az új helyzetnek megfelelő együttműködés megújítását. Hiszen a február havi – eddig sajnos utolsó teljes – bérfizetés még hátra volt. Ezt követően a szolgáltató társaság számára is rengeteg adminisztratív és jogi kihívást jelentett márciustól az ezres nagyságrendű Bérgarancia Alap felhasználásával történő bérszámfejtés és bérfizetés megszervezése.
A rendszeres és alapos egyeztetések segítségével sikerült a folyamatos bérgarancia igénylést és kifizetéseket biztosítani. Ez számomra azonban rengeteg új, addig ismeretlen, egyszerre komplex és aprólékos feladatot jelentett. Mégis ez a bérfizetési forrás - a jogszabályi határidők miatt - nagyon fájdalmas és súlyos késést jelentett a dolgozóknak az addig szokásos hó eleji bérfizetésekhez képest. A legnagyobb egzisztenciális problémákat azonban a Bérgarancia Alapból származó kifizetések relatíve alacsony egyéni limitje jelentette. Ezért így csak a munkavállalói járandóságok kis részét tudtuk eddig kifizetni.
A felszámolás önmagában nagyon fájdalmas folyamat, azonban néhány esetben különösen súlyos következményekkel járhat. Ilyen megoldandó problémát jelentett a korengedményes nyugdíjasok sorsa. Ők az előző évben a munkaviszonyukat megszűntették. A korengedményes nyugdíj igénybevételéhez fizetendő munkáltatói hozzájárulást azonban a társaság már nem tudta teljesíteni. A fizetés elmaradása esetén az érintett nem kapott volna nyugdíjat, mert elvesztette volna jogosultságát.
A korábban - bíróságok által megítélt - járadékosok további sorsának ügyintézése és például a TB- kifizetőhely felszámolása sem tartozik egy klasszikus HR-es feladatai közé.
A csoportos leépítés megszervezésénél különösen fontos szempont volt, hogy azt a lehető legkörültekintőbben, humánusan bonyolítsuk le, hiszen az erről szóló értesítések átadásakor még alig egy hónap telt el a sokak több évtizedes, életre szóló elköteleződését megtörő esemény óta. Nagyon fontosnak tartta, hogy lehetőleg minden felmerülő dolgozói kérdésre gyors és pontos választ tudjunk adni - legyen az nyugdíjjal, társadalombiztosítással, munkaügyi központtal vagy adózással kapcsolatos kérdés. Így nagyon sok egyedi, új feladattal szembesültünk.
Szerencsére csaknem száz volt kollégám talált új állást még a felmondási idő vége előtt. Ezért az új munkáltatók elvárásai miatt sok esetben felmerült a Maléves munkaviszony közös megegyezéssel történő korábbi megszüntetése. Egy közös megegyezés elkészítése alapos egyeztetést, számításokat igényel. Egészen más azonban a feladat megközelítése akkor, ha naponta akár tucatnyi ilyen igény érkezik. A munkavállalókat megillető juttatások pontos meghatározásakor viszont szemernyi kétség sem maradhat afelől, hogy mindenki az őt megillető minden juttatással számolva távozik a várhatóan sokáig utolsó nemzeti légitársaságtól."