Azonos elbírálás alá esnek a kölcsönbe vett, és „saját” dolgozók?
Bizonyos érdekeltek az új Mt.-t próbálják munkavállaló-ellenesként beállítani, ennek egész egyszerűen az ellenkezője igaz: elsősorban a munkavállalói oldal kapott garanciákat az elmúlt időszakban – nyilatkozta dr. Varga Péter, a Magyar Munkaerő-kölcsönzők Országos Szövetségének (MMOSZ) alelnöke HR & Munkajog legfrissebb számának adott interjújában. Tagszervezeteinknél rendszeresen ismétlődik, hogy a szerződések lejártát követően a dolgozók nem akarnak átkerülni a kölcsönvevő állományába – mondta az alelnök, aki szerint sok-sok év múlva a közvetlen foglalkoztatás lesz az atipikus foglalkoztatási forma.
Január 1-jétől változott a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény is. Igaz az, hogy a módosítás elsősorban a munkaerő-kölcsönzők és az iskolaszövetkezetek által kölcsönadott foglalkoztatottak érdekében történt? Ez alapján a jövőben azonos elbírálás alá esnek a kölcsönbe vett, és „saját” dolgozók, amennyiben egy vállalkozás csődbe megy, vagy felszámolási eljárás alá kerül?
Ez is mutatja, hogy működik az érdekvédelem. A módosítást egyébként maga az élet generálta. Az elmúlt időszak nagyvállalati csődjei a nem eléggé diverzifikáltan működő munkaerő-szolgáltatókat a falhoz állította. Az ebben érintett dolgozók egyszerűen nem kerülhetnek hátrányba az adott kölcsönvevő saját állományú dolgozóihoz képest. Ez alapelvi szintű kérdés volt, rendezni kellett.
Az atipikus munkavégzési formák előnyeit még mindig nem ismeri a piaci szféra minden szereplője. Nem lehet, hogy a rugalmas és biztonságot jelentő munkaerőpiac kialakításához világos iránymutatásra, egyértelmű célokra, folyamatos kommunikációra, állandó egyeztetésre, minden érintett fél építő véleményére volna szükség? Eddig úgy tűnt, mintha mindenki elbeszélne a másik mellett…
Szerintem a munkaerő-kölcsönzés pusztán adminisztratív, jogi eszközökkel valóban nem gerjeszthető. A szándékban eddig sem láttam problémát. Igen, amit Ön mond, az elengedhetetlen, de a változást csak a gazdaság erősödése indíthatja be. Erre a kölcsönzés segédhajtóműként a legelső körben fog rákapcsolódni.
Megéri-e, és ha igen, kinek kölcsönbeadóként vállalkozni ebben az országban? Talpon maradnak-e, talpon tudnak-e maradni azok a kis cégek, amelyek ilyen szolgáltatást nyújtanak, vagy továbbra is szükségük van arra, hogy több lábon álljanak és a kölcsönzés mellett mással is foglalkozzanak? Ki maradhat talpon a jövőben az ilyen vállalkozások közül?
Szövetségünkből az év-váltásnál idén két tag esett ki. Tavaly is kettő. Nyereségességük megszűnt, meghozták a fájdalmas döntést, beszüntették a tevékenységüket. Tiszteletre méltó, hogy nem az egyre csábítóbb feketegazdaság irányába indultak el. Ugyanakkor új tagokkal bővültünk. Az új szemléletű gazdaságpolitika, a pályázati rendszerek gyakorlatban való megvalósulása nem a versenyt erősítik, hanem valamiféle új típusú alkalmazkodóképességet követelnek. Van, aki elmegy ebbe az irányba. Van, aki a partnerével szinte szimbiózis szintű együttműködést alakít ki. Aztán vannak, akik az egészen kicsi megrendelések felé is nyitottak, tehát „átpozícionálták” a tevékenységüket. Egyet bizonyosan mondhatok: hosszú távon kiszolgálható, érdemi megrendeléseket adó ügyfeleket keríteni ma már nem tudomány, hanem annak a művészettel alkotott kombinációja.
Az is árnyalja a képet, hogy a megrendelők, kölcsönvevők tudják, kölcsönző szolgáltatót választani nagy felelősség. Bár az Mt. új szabályrendszere az „állományi hozzátapasztást” jogellenes kölcsönzés esetén – nagyon helyesen – nem rendeli alkalmazni, a felelősség közös. A szolgáltatási területre tipikusan jellemző a megrendelői fölérendeltség, azaz a megrendelő a szolgáltatóhoz képest jelentős potenciáltöbblettel bír. Zömében KKV szektoros kölcsönbeadó szolgáltat multinak. Ebből fakadóan a szerződéses ár sokszor nem tárgyalás, hanem diktátum útján alakul ki. Pedig érdemes meg-, illetve kifizetni a kölcsönzőket. Én személy szerint markánsan hiszek abban, hogy sok-sok év múlva a közvetlen foglalkoztatás lesz az atipikus forma. De addig még sokat kell dolgoznia mindkét oldalnak, hiszen ez a kölcsönvevői oldal érdeke és felelőssége is. Korábban volt mozgolódás részükről, hogy saját érdekvédelmi szervezetet alakítsanak, de aztán végül – tudomásom szerint – ez elmaradt.