Ilyen az élet Norvégiában - egy pszichológus írása

Alig több mint egy éve élek Norvégiában, ahová az akkor közel tizennyolc éves fiammal jöttünk ki. Egy nagy kórház pszichiátriai ambulanciáján pszichológusként dolgozom. Még nem olyan régen lakom itt, és maga az ország óriási, így nehéz elkülöníteni, hogy mi az, ami helyi sajátosság, és mi az, ami általános tendenciának vagy jelenségnek mondható. És még az sem biztos, hogy sokkal hidegebb van, mint Magyarországon! Szirmay Ágnes beszámolója.

Szeretnék azonnal egy tévhitet eloszlatni. Norvégia igen nagy, ezért sokan, akik azt hiszik, hogy itt mindig hideg és sötét van, nagyon meglepődnének, ha idelátogatnának. Ez az ország 2518 km hosszú, és ha a déli csücskénél, ahol mi élünk, lehajtanánk a térképen, akkor a „teteje” egészen Olaszország közepéig érne! Területére ezért aztán sokféle éghajlat jellemző, és ezeket nem csupán a földrajzi hosszúsági fokuk szerinti elhelyezkedésük határozza meg. Itt, a déli országrészben például a Golf-áramlatnak köszönhetően langyosabb a tél, mint Magyarországon.

Bergennek is enyhe a zimankós évszaka, ám a nyara hűvösebb, és majdnem mindennap esik az eső. Oslóban hidegebb a tél, az ország déli, de hegyes területein pedig sokkal zordabb idő van – és még hosszan sorolhatnám. Itt délen nincs állandó sötétség, ahogyan azt minden ismerősöm hiszi, és nyáron sokat és jó melegen süt a nap. Akár éjjel ¼ 12-ig is világos van, de még a nyár végén is később sötétedik, mint Magyarországon. A Nap ilyenkor is csak úgy 9 körül nyugszik, a tél két legsötétebb hónapjában, decemberben és januárban viszont a délután már 4-5 órakor estébe fordul – de ez az otthoniaknak is ismerősen hangzik. Ami talán furcsa lehet az idelátogatónak, hogy ebben az időszakban reggel később kel fel a nap, és a legsötétebb hetekben csak úgy 9 óra felé lesz teljesen világos.

Miért éppen Norvégia?

Ami engem idevonzott, és amiben nem is csalódtam, az a norvég emberek pozitív gondolkodása, a fejlődésre és fejlesztésre való igényük, az őszinteségük, az itt tapasztalható átláthatóság, és nem utolsósorban a tudás megbecsülése. A norvég kultúrától szerencsére nagyon távol áll az a fajta autoriter és a másik embert kontrollálni szándékozó magatartás, ami több más, európai országot jellemez. Itt tiszteletben tartják egymás „határait”, és senkiben fel sem vetődik, hogy valaki jobban tudja a másiknál, hogy neki magának mire van szüksége. Nem beszélnek bele egymás dolgaiba, és kéretlenül még véletlenül sem mondanak véleményt. Az emberek beszédstílusa egyenes, és ettől nagyon kellemes és könnyű. Nincsenek lappangó, ki nem mondott, és aztán hirtelen, furcsán felbukkanó, zavarba ejtő helyzetek.

A norvégok szakmai kérdésekben elfogadják és tisztelik egymást. Úgy gondolják, és ezt a tapasztalataik is alátámasztják, hogy aki egy bizonyos területen dolgozik, az megfelelő képesítést szerzett, és birtokában van a feladat elvégzéséhez szükséges tudásnak. Azt hogy a munkájukban mennyire elkötelezettek, én  leginkább az egészségügyi és a más, általam igénybe vett, egyébként magas színvonalú szolgáltatásokon keresztül érzékeltem. Nagyon kellemes például, hogy nem kérdőjelezik meg folyton azt, amit a másik mond. Ha valami nem működik megfelelően, vagy bármi gond van vele, és az ember visszaviszi az üzletbe, akkor azon gondolkodnak, hogy miként lehetne a hibát orvosolni, nem pedig  azt keresik, hogy kit lehetne hibáztatni. Az meg még fel sem vetődik bennük, hogy talán a vevő rontotta el, mert nem hozzáértő módon használta az adott terméket.

További jó tapasztalatom az, hogy ebben az országban egyértelműek a felelősségi körök, a folyamatok pedig jól átláthatók: a pénz útjától kezdve például az egészségügyön belül a páciensek történetéig. Mindent rögzítenek, és nem félnek. Nem félnek attól, hogy valamit nem lehet elmondani, mert annak negatív következményei lehetnek...

Szintén nagyon fontos eleme a humánkultúrának az egyenjogúság – nincsen kivételezés! Ha tehát valami jár, akkor az mindenkinek jár (minden kisgyerekesnek, minden dolgozónak stb.), és elő nem fordulhat, hogy szubjektív vagy baráti alapon dőljenek el a dolgok.

Nemrég olvastam egy újságcikkben, hogy Norvégia azok közé az országok közé tartozik, ahol majdnem minden pénzügyi tranzakció bankkártyával történik (vagy banki átutalással). A lottószelvényt is úgynevezett Lottó-kártyával lehet megvenni, ami olyan, mint egy bankkártya. Ezért ha valaki nyer, akkor a nyeremény – mint bevételi forrás – egyértelműen követhető.

Az állam politikájában meghatározó szerepet kap a családok és a gyermekvállalás támogatása, és ennek köszönhetően. egyre több gyerek születik. Norvégiában igen gyakori a 3-4 gyerekes család, mert ugyan nem mindenki gazdag, de a létbiztonság mindenkinek megadatik. Ki tudják fizetni a számlájukat, házat tudnak venni, részletre, amit aztán fizetni is képesek. Az oktatás ingyenes, beleértve az egyetemi tanulmányokat is. Ha egy norvég fiatal mégis inkább külföldön kíván továbbtanulni, úgy diákhitelt kap, amit akkor kezd el törleszteni, amikor munkába áll. És ezzel még nem is merül ki a segítségnyújtás sora, hiszen a kisgyerekes családok a gyerekek 18 éves koráig sokféle és komoly támogatást kapnak.

A már említett fejlődés iránti igény a munkahelyeken is tapasztalható, mert akik szeretnék képezni magukat, azoknak anyagi támogatást nyújtanak  a továbbtanulásukhoz, méghozzá nem is akármilyen mértékben – a szakirányú továbbtanulás összes költségét (tanfolyam díja, szállás, utazás) kifizetik!

Ha valaki turistaként érkezik ebbe az országba, más európai államokéhoz képest magasnak tarthatja az itteni árakat, de aki itt keresi meg a rávalót, annak ez megfizethető. Az üzletekben kapható áruk általában nagyon jó minőségűek, ahogyan a szolgáltatások is, mert ha valaki nem végez jó munkát, akkor annak elterjed a híre, és nem kap több megrendelést.

A norvégok szeretik a szépet, értékelik a művészeteket és a tudást, még ha náluk nincs is meg  az a sokszínűség, mint amilyen például a budapesti színházi vagy művészeti életre jellemző. Viszont nagyon sok jó skandináv film készül, amit sajnos Magyarországon nem igazán mutatnak be. A norvég konyha sem olyan változatos, mint a magyar vagy a francia, de igazán örülnek neki, és jó néven veszik, ha valahol módjukban áll valami újféle és finom ételt megkóstolni.

Mint a fentiekből kiderül, a kulturális élet talán nem annyira pezsgő, mint amit egy magyar ember otthon megszokott, ám a természet lenyűgöző, és egyszerűen leírhatatlanul gyönyörű! Nemcsak helyenként, hanem mindenhol – itt délen például egymást érik a fjordok, a tavak, a patakok, a hegyek és a vízesések. Ez az, amit feltétlenül érdemes legalább egyszer megnézni!

Tanulj norvégul!

Ha Norvégiában szeretnél élni, akkor jó, ha tudod, hogy bevándorlóként sok gondot okoz a sokféle nyelvjárás, az ún. „dialekt”. Ezek különféle kiejtést és különféle szavakat is jelentenek. Itt, ahol én dolgozom, nagyjából annyiféle nyelvjárással találkozom, ahány helység van körülöttünk. Egyikük-másikuk könnyen érthető, a többi nagyon nehezen, mert alig ejtik ki bennük a hangokat, de Bergenben és Oslóban egy „magyar fül” számára is érthetően beszélnek. Maga a norvég nyelv amúgy nem nehéz, kifejezetten könnyen tanulható. Egyszerű a nyelvtana, és mivel indogermán nyelv, aki már tud angolul vagy németül, annak nincsen nehéz dolga. Az országnak egyébként két hivatalos nyelve van – a bokmål és a nynorsk (ejtsd: bukmól és nünosk) –, az egyiket viszont csak az országnak körülbelül a 10%-ában beszélik.  A nyelvtanuláshoz még azt is hozzátenném, hogy amikor az ember itt él, egy kis idő elteltével megérti a svédet és a dánt is.

Nem árt tudni, hogy a norvégok a többi európai országhoz képest jobban elvárják, hogy a munkavállalók beszéljenek a nyelvükön, és az esetek többségében nem is hajlandók angolul beszélni. Ha tehát valaki ide szeretne jönni dolgozni, akkor feltétlenül mielőbb lásson neki a nyelv elsajátításának. Én is ezt tettem, és majdnem két évig tanultam, mielőtt állást kaptam (amikor már egy interjún tudtam norvégül (is) beszélni).

Előbb a munka, utána az utazás

Munka nélkül nehéz itt létezni, mivel ahhoz nagyon magasak az árak, hogy valaki „csak úgy ellegyen”, amíg el nem tud helyezkedni, arról nem is beszélve, hogy állás nélkül hivatalosan csak három hónapig lehet itt tartózkodni. Sokféle állásportál létezik, ilyenek például a www.monstre.no, a www.jobb.no, a www.careerjet.no vagy a www.finn.no.
Minden betöltetlen állás megtalálható az interneten, az összes üres pozíciót meghirdetik, és ezeket valóban meg is lehet pályázni, elektronikus úton. Valamennyi állásról – vagy bármiről, ami az országgal kapcsolatos – szívesen adnak pontos felvilágosítást a különböző hivatalokban. A szükséges információkat a megfelelő hivataloknál, úgymond „első kézből” érdemes beszerezni, mert egyébként az itt élő magyarok nagyon sok torz információt keringtetnek.

Norvégia ugyan nem tagja az Európai Uniónak, ám a szabályzatokat és a diplomák elfogadását harmonizálták az EU-val, és ha valakinek van állása, akkor automatikusan meghatározatlan idejű letelepedési és munkavállalási engedélyt kap. A fizetésnek körülbelül a 36%-a az adó, és 2%-a az egészségügyi biztosítás (tb).
Az állások fél év próbaidő után válnak határozatlan idejűvé, illetve vannak állandó és helyettesítő állások – a külföldiek majdnem mindig az állandó, úgynevezett fast stillingeket pályázzák meg.

Kinek ajánlom?

Norvégia még mindig nagy munkaerő-felvevő piacnak számít, ezért aztán nagyon sok  szakmával el lehet itt helyezkedni, és mindenféle munkát nagyon jól meg is fizetnek. Ma az ötmillió lakosú országnak hozzávetőlegesen a 10%-a bevándorló. A növekvő bevándorlási hullámot jelzi az is, hogy még akár egy éve is – amikor én érkeztem – sokkal gyorsabban tudtam elintézni az itteni hivatalos ügyeket (pár nap alatt), mint ahogy a most ideérkezők tudják.

Nehéz megmondani, hogy kinek érdemes Norvégiába jönnie, szemben mondjuk más országokkal.  Először talán vegyük sorba azokat az érveket, amik pozitív irányba billentik a képzeletbeli mérleget! Itt egy bevándorló külföldi ugyanolyan fizetést kap, mint egy norvég. Azonnal normális és jó színvonalú egzisztenciával lehet létezni. Az emberek végtelenül segítőkészek, és ha valakinek konkrét és teljesíthető kérése van, akkor abban egészen biztosan segítenek. Norvégiában nagy a létbiztonság, és ennek köszönhetően az itt élőknek és az egész államnak van jövőképe. Aki olyan munkát talál, amit igazán szeret, és élvezni tudja mindazokat az adottságokat, amiket leírtam, az akár már csomagolhat is!

És mi kerül a negatívumokat rejtő serpenyőbe? Aki nem bírja ki a nagyvárosi nyüzsgés nélkül, az valószínűleg nem érzi majd itt jól magát. Norvégiában még a nagyobb városok sem olyan „igazi” nagyvárosok, mint mondjuk Párizs, London vagy New York.

De hogy ez utóbbi hátrányt kiegyenlítsem, azt is tudni kell, hogy az itt élők egy átlagos állásból vidáman utazgathatnak, akár hétvégekre is – ahogyan azt sokan meg is teszik!

A szerzőről

Szirmay Ágnes 1987-ben végzett a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem pszichológia szakán. 1994-ben szerezte meg a felnőtt klinikai szakpszichológusi diplomát. A klinikai pszichológia területén a pszichoanalízis, a pszicho-dráma és a Leuner-féle imaginatív terápiás módszerekben szerzett úgynevezett módszer-specifikus képesítést. A későbbiekben vállalati területen is dolgozott: többek között a munkaerő-kiválasztás, a szervezetfejlesztés, a vállalati kompetenciamodellek kialakítása, a vezetői coaching, a vezetői fejlesztési tervek kialakítása tartoztak a feladatai közé. A Corvinus Egyetemen a posztgraduális HR-képzés keretében pszichológiát oktatott, jelenleg pedig családjával Dél-Norvégiában él, ahol felnőtt klinikai szakpszichológusként dolgozik.

A cikk a Karrier Plusz 2013 kiadványban jelent meg.