"Az álláskeresés igazi heroikus küzdelem"
A HVG állásbörzéjén azt látni, hogy a száznál több kiállító, vagyis munkát kínáló szervezet akár tucatjával venne fel új munkatársakat, miközben az álláskeresők arra panaszkodnak, hogy még csak választ sem kapnak a beküldött önéletrajzukra.
Pedig a józan ész azt diktálja, hogy a két fél érdeke azonos, vagyis az, hogy a megfelelően motivált és képzett munkaerő a „helyére” kerüljön. Toldi Gábor, a HVG HR Center igazgatója az álláskeresés apró trükkjeiről beszélt nekünk, álláskeresőknek. Arról, hogy milyen módon tűnhetünk ki a tömegből, mitől lesz számunkra sikeres egy béralku, és hogy sokkal több eszköz van a kezünkben, mint azt hinnénk.
- „Keresni jól is lehet” – állítja a HVG Jobline szlogenje, miközben sokan úgy vélik, hogy állást keresni nem nagy művészet, mindenki ért hozzá. Ön szerint, aki a munkavállalók és a munkaadók világát egyaránt ismeri, hogyan lehetne ezt a két kört közelebb hozni egymáshoz?
- Az európai gazdaságok nagy része stagnál, vagy éppen visszaesett. Nálunk sem nő a GDP, miközben a munkanélküliség 11 százalék körül stabilizálódik. Ebből aztán egyenesen következik, hogy igen kiélezett a verseny a jó állásokért, tehát a sikerhez szükség van minden „apró” részlet ismeretére. Elsőként mindenképpen a jelöltek önértékelését és felkészültségét említeném. Mindenkinek végig kell gondolnia, hogy reálisak-e az elvárásai a munkakört, a cég profilját, elhelyezkedését, illetve a saját tudását, mobilitását és munkatapasztalatát illetően. Nem érdemes – mint egy sörétes puskával – számolatlanul szétlőni a világba a CV-nket, inkább célozzunk, azaz válasszuk ki azokat a pályázatokat, amelyekről úgy véljük, reális esélyünk van az elnyerésükre. Ugyanez az önvizsgálat már az önéletrajz megírásánál is hasznos. Gondoljuk át, miben vagyunk jobbak, mint mások, mit hangsúlyozzunk ki az önéletrajzunkban.
- Ijesztő számokat hallani! Egy-egy vonzóbb pályázatra akár sok száz anyag is beérkezhet. Ennek megfelelően tehát tizedszázalékokban fejezhető ki az esélyem a sikerre?
- Nem, ennél azért jobb a helyzet. A jelentkezők száma erősen változó, de a szelektálás első fázisa szinte minden esetben hasonló. Formai hibák, nyilvánvaló alkalmatlanság, elfelejtett kísérőlevél miatt is kiszórhatnak bennünket, illetve az anyagunkat, de ha odafigyelünk az alapokra, vagyis könnyen áttekinthető formában foglaljuk össze, hogy mi történt eddig a karrierünk építése során, mit tudunk, milyen tapasztalatokat szereztünk, és nem utolsósorban mit nyerhet a munkaadó azzal, ha bennünket választ, bekerülhetünk abba a 8–10 jelöltet magában foglaló csoportba, akiket alaposabban megnéznek.
- Fordítsuk meg! 100 helyre jelentkezem, és ezeknek mindössze a 10 százaléka jelez vissza?
- Az álláskeresés igazi heroikus küzdelem, és a folyamatos kudarcba bele is lehetne roppanni, de a hibát nem magunkban kell keresni. A munkaadóknak egyszerűen nincs kapacitásuk arra, hogy a százával érkező CV-ket egyénre szólóan megválaszolják.
- Hogyan tudom a válaszadási arányt javítani? Mennyire számítanak a formaságok?
- Nem érdemes a saját esélyeinket rontani azzal, hogy például a jelentkezésünkhöz egy közösségi portálra való, vicces fényképet küldünk magunkról, vagy esetleg azzal, hogy a kísérőlevelünket nem arra a cégre, illetve pozícióra szabjuk, amelyre éppen pályázunk. Miután nyilván lesznek a jelentkezők között olyanok, akik komolyan veszik a feladatot, így ők máris előnyben lesznek velünk szemben. Ha e-mailben jelentkezünk, vegyük a fáradságot, és tegyük bele az anyagba azokat a kulcsszavakat, amelyek jellemeznek bennünket, és amelyekre a HR-esek ráharapnak.
- Mit tehetek még a hirdetések böngészésén túl?
- Sokat, nagyon sokat! Mindenkinek azt tanácsolom, hogy jelentkezzen be a Jobline Álláspostára, illetve a hasonló szolgáltatásokra, ugyanis ennél kényelmesebb módja nincsen az álláskeresésnek. Néhány személyes paraméter konfigurálása után a mailboxunkba érkeznek a releváns állásajánlatok.
- Ez már az Y-generáció világa?
- Ők valóban nagyon szeretik, de az Állásposta tényleg felhasználóbarát, nem kell hozzá különösebb számítástechnikai tudás. És ha már a gép előtt ülünk, ne feledjük, hogy az internet hihetetlenül hatékony kommunikációs eszköz tud lenni az álláskeresésben. Akár ágyban fekve is informálódhatunk a pozíciót meghirdető cégről, például hogy mit írtak róluk, milyen projekten dolgoznak, van-e ott ismerősünk, perben állnak-e valakivel, milyen a hírük. Aki nem él ezzel a lehetőséggel, az nem is aktív álláskereső. A kulcsszó itt is a proaktivitás!
- Pontosan mit ért ezen?
- A proaktivitásba az is beletartozik, hogy feltérképezem, hová passzolok. Mondjuk, franciául beszélek, és alapdiplomám van. Megkeresem a francia érdekeltségű cégeket – az adott vállalkozásokat tömörítő kamara nyilván segít ebben –, vagy kilistázom egy adott iparág vállalatait, és jelentkezem hozzájuk még akkor is, ha éppen nem adtak fel álláshirdetést. Azt fogják gondolni rólam, hogy ambiciózus vagyok, és mindenképpen dolgozni akarok. Ugyanez a teendőm, ha a gazdasági hírekben egy új projektről, egy eldöntött beruházásról olvasok. Ha már jelentkeztem valahová, akkor a hirdetés lejárta utána néhány hét elteltével telefonon érdeklődöm, mi lett a sorsa a pályázatomnak. A proaktivitás azt is jelenti, hogy az álláskeresés egy értékesítési folyamat, ahol mi magunk vagyunk a termék. Készüljünk fel magunkból! Próbáljuk ki, hogy miként reagálnánk a klasszikus értékesítési feladatra: kapunk egy percet, amíg a nehezen elérhető nagyfőnökkel és velünk felér a lift a tizedikre. Ennyi idő alatt kell bemutatkoznunk és eladnunk neki magunkat.
- A HVG a közelmúltban arról írt, hogy ma Magyarországon az üres állások 40 százalékát ismeretségen keresztül töltik be, ehhez pedig elengedhetetlen a gondosan ápolt kapcsolati háló. Ez érthető, de milyen kapcsolati hálója lehet egy pályakezdő, frissen végzett egyetemistának?
- Több mint gondolnánk! Idesorolhatók az évfolyamtársak, az egyetemi klubokból ismert barátok, az IAESEC-kapcsolatok, sőt még az ösztöndíjas tanulmányok során begyűjtött telefonszámok is. Ha a 250 facebookos ismerősünk mindegyikének szólunk, hogy éppen állást keresünk, és közülük mindössze egy hallott egy számunkra érdekes lehetőségről, már megérte azt az öt percet, amit rászántunk. Ugyanez működik a LinkedInen is, csak lényegesen hatékonyabban. Emellett mindenkit arra biztatok, hogy miközben állást keres, feltétlenül jelentkezzen valamilyen önkéntes munkára. Mondok egy példát. A HVG az egyik fő védnöke a Bátor Tábornak, amely semmiféle állami szubvenciót nem kap, viszont több száz szponzora van az üzleti és a civil szférából. Ebből egyenesen következik, hogy aki nekik, vagy a hasonló alapítványok valamelyikének segít, az így a támogató cégekkel is kapcsolatba kerül. Ezzel amellett, hogy értelmes dolgot végezhetünk a szabad időnkben, saját magunkat is „építhetjük”, ráadásul – ki tudja – még talán egy vonzó állásajánlattal is megtalálnak bennünket.
- Érdemes-e használni az úgynevezett „hivatalos” csatornákat? Mennyire hatékonyak például a munkaügyi központok?
- A hazai foglalkoztatók figyelemre méltóan nagy köre jelenti a munkaügyi központoknak a nyitott pozícióit, esetenként olyanokat is, amelyeket a nagy állásportálokon még meg sem hirdettek. Ha csak 5 százalék esélyt látunk a sikerre, akkor ezt adjuk meg ennek a csatornának.
- És mi a helyzet a személyzeti szolgáltatókkal?
- Az ő beágyazódottságuk lényegesen jobb! Ha a munkaügyi központoknak 5 százalék esélyt adtam, akkor a toborzó-közvetítő cégeknek legalább 15–20-at. Minimum 30 olyan komoly cég működik ma Magyarországon, amelyiknél be lehet jelentkezni az adatbázisba. Ezt egyesével kell megtennem, de az álláskeresés időszakában a munkahelyet keresőnek úgyis ez a munkája, ezért semmi nem lehet ennél fontosabb. A multik jobbára az ilyen szolgáltatókon keresztül keresnek új munkatársakat. Érdemes megnézni azokat a cégeket is, amelyek alternatív formában, munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatnak.
- Tegyük fel, hogy amit eddig felsorolt, azt mind megcsináltam, és még így is maradt időm és energiám. Hogyan tehetem magam még vonzóbbá a piacon?
- Megint csak a proaktivitást kell említenem! Pályakezdő mérnökként − vagy bármilyen más szakmában is − kötelező figyelni és nyomon követni a szakma fejlődését, a naprakész tudás ugyanis meggyőző erejű egy felvételi beszélgetésen. A szakmai versenyek akkor is tanulságosak, ha „csak” közönségként veszünk részt rajtuk, valamint az egyetemi rendezvények, a kiállítások szintén nemcsak az iparági újdonságok fórumaként szolgálnak, hanem a kapcsolatrendszer bővítésének lehetőségét is kínálják. Jómagam HR-esként a Personal Hungaryt említeném mint olyan lehetőséget, ahol tanulhatok és szélesíthetem a látókörömet. Ha valaki szereti a szakmáját, és ehhez még az íráskészsége is jó, vezessen blogot! A rendszeres publikálás keretet ad az álláskeresési időszaknak, és a szerző felhívhatja magára a szakma figyelmét. A blogra fordított szellemi befektetés előbb-utóbb beérik. A fentieken túl pedig olvassunk! Angolul az Economist, magyarul pedig a HVG a megfelelő platform ahhoz, hogy a gazdasági környezetet illetően mindig „képben legyünk”.
- Sokan előremenekülnek, belevágnak egy újabb diploma megszerzésébe. Mit tanuljunk?
- Nem vagyok híve az öncélú diplomahalmozásnak. Mielőtt belevágnánk, érdemes szondázni a piacot, például egy HVG állásbörzén. Ezen a módon akár néhány óra alatt fel lehet térképezni, hogy a számunkra vonzó 20–30 cég pontosan kiket is keres, aminek ismeretében már könnyebben dönthetünk. Lehet, hogy valóban egy második – vagy többedik – diplomára van szükségünk, de előfordulhat, sokkal inkább arra, hogy fejlesszük az idegennyelv-tudásunkat, illetve valamilyen speciális számítógépes ismeretre vagy egy mérlegképes könyvelői tudásra tegyünk szert. Ezek egyikének a megszerzése sem tart tovább egy évnél, és máris sokkal piacképesebbek vagyunk.
- Tegyük fel, hogy annyira, hogy már a béralkunál tartunk. Mi a jó stratégia? Mennyit kérjünk?
- Soha ne nyomjuk le a saját árunkat! Ezért, mielőtt egy ilyen kérdésre konkrétan válaszolnánk, tisztázzunk néhány alapvető dolgot. Nettó vagy bruttó összegről van-e szó? Juttatásokkal együtt vagy azok nélkül? Milyen képzést kapunk majd? Derítsük ki, hogy az adott pozícióban a mi diplománkkal és tapasztalatunkkal milyen juttatási csomag a jellemző. Legyünk tisztában azzal is, hogy mi az az összeg, ami alatt nem vállaljuk el az adott munkát, vagyis hogy mennyit ér az önbecsülésünk, illetve mennyiből tudunk megélni. Mindent együttvéve, távolról sem lehetetlen jó munkát találni − és a siker sokkal inkább múlik rajtunk, mint azt első percben hinnénk!
Rozsnyai Gábor
Az aktív álláskeresés 11 módja:
- Önértékelés és felkészülés
- Legyen egy jó CV-d!
- Internet (pl.: Jobline állásposta)
- Kapcsolati háló – kapcsolatépítés
- Munkaügyi Központ
- Személyzeti szolgáltatók
- Civil szervezetek/önkéntes munka
- Nyomtatott sajtó
- Szakmai események követése
- Szakmai blog vezetése
- Szakmai átképzés
A cikk a Karrier Plusz 2013 kiadványban jelent meg.