Multi vagy családias cég? Mit válasszon?
Egy multinacionális nagyvállalat vagy egy kisebb családias cég a biztos jövőnk záloga? Amikor munkahelyet választunk magunknak, elsődleges szempont talán mindenki számára, hogy az adott cég stabil lábakon álljon és hosszú távú jövője legyen. Emellett természetesen sok más szempontot is figyelembe veszünk, már ha megtehetjük, hogy válogassunk a tömérdek munkáltatói kínálatból. Mik lehetnek ezek a szempontok? Mitől jobb vagy kevésbé egy multinál dolgozni? Kik és miért szemelnek ki maguknak kizárólag közép és nagyvállalatokat?
A legtöbb pályakezdő, ha teheti, inkább multinacionális céget választ magának, leginkább a magas fizetés és a karrierlehetőségek miatt. Akik bejutnak, általában 2-3 év után váltanak is, mert úgy érzik, sokkal több van még bennük és hát persze más piaci szereplőket is látni kell még. Aztán hamar rájönnek, hogy az egyik multi nem sokban különbözik a másiktól, mindenhol ugyanazok a túlszabályozott folyamatok, hiarerchikus szervezet, szigorú számonkérés, munkanap-elszámolás, estékbe nyúló projekt-meetingek, jelentéskészítés, folyamatos kontroll és fegyelem tapasztalható.
Pontosan definiálva vannak a felelősség-, hatás- és munkakörök, általában senki nem dönthet egyénileg semmiben, mindig van egy vagy két személy, akinek az aláírására néha hetekig kell várni. Szervezeti mérettől függően, az egyes feladatkörök néha már olyannyira specializáltak, hogy az embernek az-az érzése lehet, csak kevés dologhoz ért, mivel csupán egy valamivel foglalkozik, bár azzal maximálisan elmélyülten.
Új munkahelyet keres? Iratkozzon fel Álláspostánkra!
Nagyobb szervezetben (több mint 1000 fős) nem mindig van lehetőség kibontakoztatni egyéniségünket, szabadjára engedni kreativitásunkat, mivel a szabályok elég merevek, és ha bármin is változtatni szeretnénk, azt általában a külföldi anyacéggel kell lemeccsezni, tőlük különféle engedélyeket beszerezni, akikhez már sajnos nem is mindig ér el a kezünk. Rosszabb esetben az is előfordulhat, hogy túlságosan beszűkül a látókörünk és megszokjuk a kész rendszereket, amit nekünk már csak működtetnünk kell.
A főnökünk talán ritkábban és nehezebben tud kockázatot vállalni értünk - ellenben egy kisebb családias céggel - inkább jobbnak látja teljesíteni a fentről jövő utasításokat, mintsem szóvá tenni a „rendszer hibáit” az ő feletteseinek. A túlszabályozottság sokszor egyenlő a szervezet rugalmatlanságával, ami hátrányos is lehet, ha csak a torpedó gyors piaci és környezeti változásokat nézzük. Erősebben érvényesülnek a hatalmi harcok is nagy multi-környezetben, egyrészt azért, mert többféle pozíció és szint van, másrész pedig, mert mindenki próbál megfelelően helyezkedni és a már megszerzett tisztségéhez foggal, körömmel ragaszkodni. Hamarabb halljuk meg sajnos egy nagy cégnél, azt hogy: „Ha nem tetszik, el lehet menni!” - hangot adva ezzel annak, nem vagyunk pótolhatatlanok.
De még mielőtt valaki azt gondolná, hogy a multiknál milyen rossz dolgozni, mert természetesen nem így van, nézzük az érem másik oldalát is, a mellettük szóló érveket. Jobb helyeken a dolgozók elmondhatják véleményüket, működnek az ötletládák, és lehetőséget kapnak rengetek újdonság megtanulására, tapasztalatszerzésre. Használhatnak kettő, de akár több idegen nyelvet is, utazhatnak külföldre, rendszeresen vehetnek részt szakmai továbbképzéseken, tréningeken. Infrastrukturális és ergonómiai szempontból is szinte már minden pozitív dolog adott a munkatársak számára.
Csúcsminőségű számítógépek, speciális szoftverek, derék kímélő irodaszékek, néhol masszázzsal egybekötve, csillogó irodabútorok és tömérdek tárgyaló állnak rendelkezésre a maximális munkateljesítmény eléréséhez.Nem ritka, hogy egy vállalat külön lakónegyedet alakít ki az ország más pontjairól oda költőző munkatársaknak.Ha az anyagiakat nézzük, jellemzően magasabb fizetésben és egyéb béren kívüli juttatásban lehet részünk, sőt bizonyos pozíciókhoz már kaphatunk cégautót is, mely akár privát célokra is igénybe vehető. A magasabb bérekből talán már érezhető az is, hogy egy nagy multinál több az anyagi tartalék, így hosszútávon stabilabbnak mondhatók, ellenben a picikkel, akiket például egy válságos időszak súlyosabban érint.
Mivel a fehérgallérosok számára legtöbb helyen már készülnek karriertervek is, ezért fényes jövőnket kikövezve láthatjuk magunk előtt és célirányosan törtethetünk a csúcspozíciók felé. A kérdés csak az, ki törtet majd jobban, ügyesebben és gyorsabban. A felfelé törekvés mellett természetesen lehetőségünk van oldalirányba is mozdulni és újabb szakterületeken próbára tenni képességeinket, hogy aztán büszkén viselhessük a „multitask-os” jelzőt. Egy-egy multicég neve az önéletrajzunkban is nagy presztízs értékkel bírhat és számos előnyt élvezhetünk a kiválasztás során is emiatt.
Egy multikulturális környezetben nem csak nyelveket, de sokféle embertípust is megismerhetünk szerte a világból, ami szélesíti látókörünket is. Bármennyire is multi, a közvetlen emberi kapcsolatok itt is nagyon fontosak, sőt talán pont azért keresik sokan a barátságokat, mert azt érzik, ők maguk csak „egy a sok közül” a szervezeten belül, és ezt az érzést egy közösséghez, egy csoporthoz tartozás nagyban ellensúlyozhatja.
Összességében elmondhatjuk, mint minden másra, a multikra is igaz, hogy van számos előnyük, ugyanakkor hátrányuk is. Azt, hogy hosszútávon egy kis cégnél vagy inkább egy nagy multinál érezzük magunkat boldognak és kiegyensúlyozottnak, talán akkor tudjuk igazán megmondani, ha lehetőségünk van belekóstolni picit ebbe is, abba is. Persze vannak sokan, akiknek erre nincs szükségük, mert egyértelműen el tudják dönteni, hogy melyik irány áll hozzájuk legközelebb és már hírből sem szegődnek el bizonyos cégekhez.
Aranyközépútnak tekinthetők talán a közepes méretű cégek (100-600 főig), melyek még nem annyira nagyok, hogy elvesszünk bennük és túlszabályozzanak, korlátozzanak minket, ugyanakkor ahhoz már elég nagyok, hogy stabilitás, szakmai kihívást és karrierlehetőséget is tartogasson számunkra, természetesen egy ideálisnak mondható bérszint mellett.
Egyed Ildikó, Aurum-Recruitment