Milyen szabályok vonatkoznak a távmunkára?
A távmunka – bár kisebb mértékben, mint nyugaton, de mára már – hazánkban egyre elterjedtebb, a munka törvénykönyve által “atipikusként” (vagyis a szokásostól eltérőként) kategorizált foglalkoztatási forma. A távmunkát a gyakorlatban általában olyan munkakörök esetén alkalmazzák előszeretettel, amelyek nem igénylik a munkáltató székhelyén vagy telephelyein való tartózkodást.
A munkavégzés a törvényi fogalommeghatározás értelmében akkor minősíthető távmunka-végzésnek, amennyiben a munkáltató telephelyétől különböző helyen, rendszeres jelleggel és számítástechnikai eszköz igénybevételével történik, melynek eredményét elektronikusan továbbítják. A feltételeknek együttesen és egyidejűleg kell fennállnia a távmunka-végzés követelményeinek való megfelelés érdekében - írja a DLA Piper szakmai blogja.
A feleknek a munkaszerződésben kifejezetten meg kell állapodniuk arról, hogy a munkavállaló távmunka-végzés keretében kerül foglalkoztatásra. A munkaszerződés egyéb tartalmi kellékeit illetően a munka törvénykönyve általános szabályai irányadók. Sajátos jellemzője az ilyen szerződéseknek, hogy a munkavégzés helyeként általában a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye kerül megjelölésre.
Önt inkább az atipikus munkavégzés érdekelné? Iratkozzon fel ajánlatainkért Álláspostánkra!
A munkáltatónak távmunka esetén bizonyos többlet kötelezettségei vannak a munkavállaló tájékoztatását illetően. A munkáltató ennek keretében köteles tájékoztatni a munkavállalót a munkáltató általi ellenőrzés szabályairól, a számítástechnikai vagy elektronikus eszköz használatának esetleges korlátozásáról és arról a szervezeti egységről, amelyhez a munkavállaló munkája kapcsolódik.
A munkaidőt illetően érdemes megjegyezni, hogy a munkavállaló munkarendje főszabályként kötetlen, de a felek ettől egyező akarattal eltérhetnek. A munkarend akkor is kötetlennek minősül, ha a munkáltató a munkaidő felének a beosztását engedi át a munkavállalónak. Ezt kihasználva a munkáltató a kötetlen munkarendből eredő előnyöket (például túlmunka díjazása) akkor is megtarthatja, ha legfeljebb a munkaidő felében határozza meg, hogy a munkavállaló mikor köteles munkavégzési célból rendelkezésre állni.
Az okozott károkért viselt felelősség tekintetében a munka törvénykönyve nem tartalmaz speciális szabályokat, így arra az általános szabályok irányadók. A munkavédelemről szóló törvény azonban megfogalmaz olyan követelményeket, amelyek károkozás esetén relevanciával bírhatnak. Ide tartozik például, hogy a munkavállaló által biztosított munkaeszköz használatát a munkáltató munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat lefolytatását követően engedélyezi. Ugyanez irányadó a munkavégzés helyére, amelyet a munkavállaló csak a munkáltató hozzájárulásával változtathat meg."