Dolgozzunk-e otthonról? Pro és kontra

Számtalan előnye van, ha otthonról végezhetjük a munkánkat, de akad jó néhány hátránya is. Teljesen a személyiségünktől függ, nekünk való-e ez a munkavégzési forma.

Stílszerűen május 10-e, a munkanappá nyilvánított szombat volt nálunk a harmadik Dolgozz Otthonról Nap. A kezdeményezést 2012-ben indította el a Telenor és a Microsoft, a bevált nyugati példákon felbuzdulva.

Otthonról dolgozni kétségtelenül jó és hasznos: például költségkímélő (nem kell hozzá utazni), kreatív megoldásokat kínál (mindenki maga oszta be az idejét és motiváltabban dolgozik a számára kellemesebb környezetben), bizalmat épít főnök és beosztott között (előbbi elhiszi, hogy utóbbi akkor is lelkesen dolgozik, ha nem állnak ostorral a háta mögött).

A Dolgozz Otthonról Nap honlapján logikusan és meggyőzően összegyűjtötték, miért jó a munkának ez a formája. Hogy ne vesztegessük az időt, mi a dolog árnyoldalairól ejtünk néhány szót.

Nem lehet mindenki Thomas Mann
Otthonról annak érdemes dolgozni – egyáltalán: az KÉPES otthonról dolgozni –, akinek alkalmas a személyisége erre a feladatra. Tudjuk például, hogy Thomas Mann azért tudott irdatlan méretű életművet létrehozni, mert hihetetlen precizitással megtervezte és betartotta a napi munka rituáléját, mindent ennek rendelt alá, és szinte egyfolytában írt, amikor ébren volt. Ez aztán bizonyos mértékben a családi élete rovására ment. Amikor a papa dolgozott, a gyerekeinek tilos volt zavarniuk őt, ellenben amikor ebéd után rövid időre lepihent, akkor szintén.  

Aki egy kicsit sem hasonlít az aszkétikus alkatú Nobel-díjas német íróra, annak könnyen kifolyhat a kezéből az idő. A grafikus Brigi például azért mondott le arról, hogy időnként otthonról dolgozzon, mert nem tudta betartani a kigondolt munkarendet. Az otthon dolgozós nap reggelén kényelmesen megitta a bögre kávéját, aztán még az ágyban, pizsamában megnézte a kedvenc sorozata legutóbbi epizódjának a második felét, amibe előző este belealudt. Utána fölrakott egy mosást, hiszen még előtte volt szinte az egész nap, válaszolt az e-mailjeire, elolvasott pár érdekes cikket az interneten, csevegett háromnegyed órát a barátnőjével, majd elrohant a piacra, mert rájött, szívesen összeütne egy könnyű salátát idényzöldségekből. Ebéd után rendbe tette a haját, mert rémesen nézett ki, és éppen nekiállt volna rendet csinálni a ruhásszekrényben, amikor észrevette, hogy már fél három van, és aznap még nem csinált semmi értelmeset. Annyira bepánikolt, hogy már képtelen volt odaülni a gép elé. Inkább másnap korán reggel bement a munkahelyére, sokáig maradt, és lázas igyekezettel behozta a lemaradást, amit a kiesett nap okozott. Arról természetesen lemondott, hogy máskor is otthonról „dolgozzon”, a folyamatos távmunka mint lehetőség pedig már végképp szóba sem jöhetett. Már tudta, neki az a jó, ha bejár a munkahelyére dolgozni.

A másik véglet is rossz
A hagyományos munkavégzésnek az a megszokott menete, hogy reggel megjelenünk az irodában, tesszük a dolgunkat, aztán délután szépen hazamegyünk. Ám vannak olyan alkatú emberek, akik ha rajtuk áll, a lelküket is kidolgozzák. Ha otthoni munkát végeznek, még lefekvés előtt is megnézik, kaptak-e a cégtől vagy az ügyfelektől e-mailt, és ha igen, serényen nekilátnak elvégezni a feladatot. Ilyen hozzáállás mellett az otthoni munka parttalanná válhat, nem látszik, hol kezdődik és hol a vége. A folyamat tönkreteheti a magánéletet is, és végül kiégéshez vezethet, hiszen a dolgozó úgy érzi, állandóan szolgálatban van, és nincs joga privát ügyekkel foglalkozni.
Ha fennáll ez a veszély, érdemes úgy tenni, mint a szabadságunk alatt, amikor minden kütyüt kikapcsolunk, mert pihenni szeretnénk. Tehát mondjuk szigorúan reggel nyolctól vesszük fel a munkát otthon, a saját szobánkban, fél ötkör pedig „letesszük a lantot”, és ellenállunk a kísértésnek, hogy később kinyissuk az elektronikus postaládánkat.

Nincs általános recept
Rengeteg érv szól az akár egy-két napos, akár folyamatos távmunka mellett, illetve ellen, ám igazságot tenni lehetetlen. Egyszerűen azért, mert van, akinek ez való, másnak meg nem, ahogy bizonyos alkatú emberekből úszó olimpikonok lehetnek, egyesek viszont víziszonnyal küzdenek, de sakkban verhetetlenek. Ki kell próbálni, és az élet majd megadja a választ.

Szívesen dolgoznál otthonról heti egy-két napot, vagy akár a folyamatos távmunkát is bevállalnád? Esetleg már ki is próbáltad? Írd meg tapasztataidat, véleményedet commentben itt, a Jobline.hu-n vagy a Jobline Facebook-oldalán!     

Jobline Női Karriernap – először Magyarországon!

2014. 06.14., Bálna Rendezvényközpont

További információk és regisztráció: http://www.noikarriernap.hu/hu/

Kövess minket a Facebookon!