Nyelvtudás nélkül Európa segédmunkásai leszünk
Siralmas a magyarok idegennyelv-ismerete, ezen a téren utolsók vagyunk az Európai Unióban. Pedig magabiztos angoltudás nélkül ma már alig lehet jó állást találni, egyre gyakoribb követelmény az angol-német kombináció, és mind többször várják el a munkáltatók másodikként vagy harmadiként egy „kicsi” nyelv ismeretét is. A külföldi munkavállalást végképp megnehezíti a nyelvtudás hiánya.
A hazai lakosság egyharmada állítja azt, hogy beszél valamilyen idegen nyelvet, ez azonban nem minden esetben jelent magabiztos tudást. Mint arról Légrádi Tamás, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének alelnöke korábban beszámolt, egy néhány éve készített felmérésen a középfokú nyelvvizsgával rendelkezők több mint fele alapfokon is kudarcot vallott. Vagyis a mondás szerint még egy pohár vizet sem tudna kérni „külföldiül”.
Árad a panasz az internetes fórumokon. Külföldön munkát vállaló hazánkfiai ezrével számolnak be arról, milyen nehezen boldogulnak szerény nyelvismeretük birtokában. Egy huszonéves lány azért kényszerült hazajönni Londonból, ahol csaposként próbált elhelyezkedni, mert négy évnyi hazai angoltanulás után meg sem tudott mukkanni odakint. Egy fiatalember Németországban betegápoló alapfokú nyelvvizsgával. Alig érti, amit a főnökei mondanak, megszólalni nem tud, szomorú vallomása szerint csak azért nem zavarták még haza, mert nagyon keményen dolgozik.
A rémisztő helyzet okait a végtelenségig lehetne sorolni. Említhetnénk, hogy a magyar különös finnugor nyelv, amibe „be vagyunk zárva”, kárhoztathatnánk a porosz, majd szovjet típusú oktatási rendszerek évszázados romboló hatását. Szociálpszichológusok szenvedélyesen értekezhetnének a magyarok jellegzetes, súlyos történelmi frusztrációkban gyökerező negatív attitűdjéről, amelynek jegyében országunk lakosai görcsösen idegenkednek az új dolgok felfedezésétől és a holtig tartó tanulástól.
A hvg.hu tavaly nyáron a beszédes Ez már a Balkán című cikkben elemezte, hogy a lecsúszó Magyarországnak immár nem az uniós, hanem a videgrádi átlaghoz történő felzárkózás jelenti a kihívást. A kedvezőtlen tendencia számos momentum összhatásának következménye. Feltételezhetjük, hogy ezek egyike a nyelvtudás alacsony színvonala, illetve hiánya, ami rányomja bélyegét a magyarok munkavállalási lehetőségeire itthon és külföldön.
Az eddig 13 alkalommal megrendezett Nyelvparádé (a nyelvtanulási lehetőségek vására) tapasztalatai azt mutatják, hogy a hazai munkáltatók mind nagyobb arányban követelik meg, hogy az állásra jelentkező jól beszéljen valamilyen idegen nyelvet. (Egyre több olyan eset is akad, amikor utólag kiderül, a pozícióhoz nem is szükséges plusz nyelvtudás, ám a munkáltató úgy vélte, azért nem árt, ha van – derül ki a jobline.hu friss felméréséből.) Az esetek nagyjából kétharmadában az angol az elvárt idegen nyelv, külföldi cégeknél akár akkor is, ha német vagy ázsiai vállalatról van szó. A második favorit természetesen a német, a harmadik a francia, ezután pedig az „extrák” jönnek, és itt már meglehetősen nagy a szórás. A pár éve még népszerű spanyol és olasz visszaszorulóban van, miközben felértékelődtek a szláv nyelvek, különös tekintettel az oroszra. Az a munkavállaló, aki szerencsésen a holland vagy a portugál tanulását választotta, most jó helyzetben van, mert az álláspiacon hiány mutatkozik az e nyelveket jól beszélő pályázókból. Szintén előretörtek a skandináv nyelvek.
Ha valaki jól beszél angolul, ma már nem dőlhet hátra elégedetten, mert a minőségi állásajánlatokban általában egy második nyelv ismerete is elvárásként szerepel, és előnyt jelent egy harmadik. Az angol-német, angol-francia kombináció a leggyakoribb, de például egy közép-európai speditőrcég esetében egészen természetes, hogy egy „nagy” nyelv mellett a cseh és a lengyel is ott van a kívánságlistán, bónuszként az ukránnal és az orosszal.
Általánosan elmondható tehát, hogy használható nyelvtudás nélkül lassan alig találunk jó munkát, és ez végképp igaz, ha külföldön szeretnénk dolgozni. Az egyik „elrettentő” példa Norvégia, a munkavállalók álma, az az állam, amelyet az ENSZ felmérése a világ legélhetőbb országának minősített. A norvégok elvárják, hogy aki náluk dolgozik, az ő nyelvükön kommunikáljon magas színvonalon. Igaz, ha valaki mégsem beszél norvégül, de van érvényes munkaszerződése, beiskolázzák, viszont amíg meg nem tanulja a nyelvet, angolul kell kiválóan beszélni és írni. Más országokban szerencsére nem ennyire szigorúak a feltételek, de valamilyen „nagy” nyelv magabiztos ismerete mindenhol elvárt. Hacsak nem feketemosogatóként szeretnénk elhelyezkedni egy szálloda ablaktalan alagsorában, afgán és kurd menekültek között.
Hozzászólások (0)