7 végzetes dolog, amit kerülj el, ha nyilvánosan kell megszólalnod
A nyilvános megszólalás művészetét az ókori görögök vitték tökélyre, és retorikai alapképzettségre ma is nagy szüksége van annak, aki prezentációt tart, konferencián szólal fel vagy akár egy értekezleten kell hatásosan kifejtenie az ellenvéleményét. Sokan nem ismerik a mesterfogásokat, és elkövetik az alábbi hibákat.
1. Nem a közönségnek szól a mondandód
Disraeli néhai brit miniszterelnök mondta, hogy beszélj valakinek saját magáról, és órákig oda fog figyelni.
Sok megszólaló esik abba a hibába, hogy általános beszédet tart, nem szólítván meg az adott hallgatóságot. A közönség hamar konstatálja, hogy nem azt kapja, ami jár neki, és nem figyel oda, rosszabb esetben frusztrálódik és dühös lesz az előadóra, amiért mások idejét vesztegeti.
Ennek elkerülésére a következő kérdéseket kell feltenni: Kikből áll a közönség? Mi érdekli őket a legjobban? Hogyan tud segíteni nekik a mondandóm fő üzenete? Mit tudnak az általam felvetett témáról?
A nyilvános megszólalás legfontosabb szabálya tehát az, hogy ismerni kell a hallgatóságot.
Biztos, hogy jó helyen vagy? Merj továbblépni és nyerj>>
2. Ide-oda pillantgatsz a teremben
Ha a megszólaló szeme riadtan rebben egyik emberről a másikra a hallgatóság soraiban, ezzel azt kommunikálja, hogy bizonytalan, ideges, esetleg arrogáns, és nagyon szeretne már túl lenni az egészen.
A helyes módszer ehhez képest az, hogy nagyjából egy mondat vagy gondolat erejéig egy-egy emberhez intézzük a szavainkat, szilárd szemkontakust tartva fenn. Ezzel azt sugalljuk, hogy meg akarjuk győzni hallgatóságunkat igazunkról oly módon, hogy sorban mindenkit személyesen megdolgozunk.
3. Nincs alaposan kidolgozott nyitó rész
Platón szerint egy beszéd legfontosabb része az eleje.
Nagyon gyakori, hogy a megszólaló a beszéde elején csapong, rosszul megválasztott viccel próbálja megragadni a hallgatóság figyelmét, fölöslegesen elnézést kér, és ezzel sikerül elérnie, hogy a közönség érdektelenné váljon.
A beszédet egy nagy durranással kell kezdeni, aminek a kidolgozására nem szabad sajnálni az időt és az energiát. Minél fontosabb a beszéd, annál többet kell a kezdeti felütésre áldozni, hiszen a nagy tét miatt megéri.
4. Idegesítő manírjaid vannak
Mindenkinek vannak bizonyos manírjai: ki hevesen gesztikulál beszéd közben, ki folyton a haját vagy ruháját igazgatja, más előre-hátra ringatózik, szipákol, a tollát kattogtatja, furcsán hangsúlyoz bizonyos szavakat és így tovább. Ezek a manírok megölhetik a beszédet, ha a hallgatóság elkezd a ringatózásra vagy a kattogásra figyelni.
A csapda úgy kerülhető el, ha felveszed magad beszéd közben, és megfigyeled, hogyan viselkedsz, min kell változtatni. A kitartó gyakorlás is segít, mert magabiztossá tesz, így könnyen el tudod hagyni a manírokat, amelyek öntudatlanul a feszültséget hivatottak csökkenteni.
5. Nem gyakorolsz
Amerika 100 legnagyobb cége (Fortune 100) 5000 előadójának csupán két százaléka gyakorolja be a beszédét úgy, hogy felveszi a kiválasztott öltözéket és hangosan elmondja, amit majd a hallgatóságával is szeretne megismertetni.
Steve Jobs viszont azért lehetett a világ egyik legjobb előadója, mert olyan műgonddal készült minden egyes prezentációra, mint a Royal Shakespeare Company egy királydráma premierjére.
Egy átlagos előadás persze nem igényel ilyen embert próbáló előkészületeket, de ajánlatos az egész beszédet legalább egyszer elpróbálni, a két legfontosabb részt, vagyis az elejét meg a végét pedig háromszor-háromszor.
6. Elnézést kérsz, amiért ideges vagy
A nyilvános megszólalás szokatlan szituáció, természetes dolog, ha valaki ideges. Ráadásul látszik is, mert a testbeszéd elárulja. Fölösleges, sőt tilos erre külön fölhívni a figyelmet, esetleg többször is a beszéd közben, mert eltereli a közönség figyelmét, ráadásul magadnak is szuggerálod, milyen ideges vagy.
7. Nem tartasz apró szüneteket
Az előadók jelentős része úgy rohan végig a beszédén, mintha kergetnék, nyilván mert gyorsan túl akar lenni rajta, mivel izgul.
Pedig három alkalommal is kis szünetet kell tartani előadás közben.
a. Fontos kinyilatkoztatás előtt és után, amivel jelzed, hogy ezt kell megjegyeznie a hallgatóságnak.
b. Új téma felvetése előtt és után.
c. A nyitó rész, a középső szakasz és a befejezés között.
A csönd is fontos retorikai eszköz, amely nem csupán elválasztja a beszéd elemeit és hansúlyozza, amit kell, hogy a közönség emlékezzen a lényegre, hanem arról is tanúskodik, hogy az előadó magabiztos, és mesteri módon képes ébren tartani a hallgatóság érdeklődését.
A Business Insider összeállítása alapján.
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről! Ráadásul most értékes ajándékokat is nyerhetsz. Regisztrálj itt>>