A Szilícium-völgy legkeményebb munkája maga a rémálom
Olyan borzasztó, hogy nem is amerikaiakat foglalkoztatnak ezen a területen.
A The Cleaners (Takarítók) című dokumentumfilm azokról szól, akik kimerítő és traumatizáló munkát végeznek, amit úgy hívnak, hogy tartalommoderálás.
„Anyukám mindig azt mondta, ha nem tanulok rendesen, guberálóként végzem. Egész nap a szemétben turkálnak. A szeméttől függ az életük. Ez az egyetlen életforma, amit ismernek.”
Ezt állítja egy fiatal filippinó nő, miután rájött, hogy az ő munkája a tech-szektorban lényegében szintén guberálás, turkálás a szemétben. Ugyanis tartalommoderáló. Több ezren végezhetnek ilyen munkát. Az a dolguk, hogy böngésszék a Facebookot, a YouTube-ot, a Twittert és hasonló médiumokat, kiszűrjék és töröljék a lefejezős videóktól a gyerekpornóig terjedő tilos tartalmakat. Hősnőnk napi normája 25 ezer fotó/videó. A szabályokat a nagy cégek diktálják, de gyakran hasraütve dolgozik.
A jelenet a The Cleaners című német dokumentumfilmből származik, amelynek rendezői Moritz Riesewieck és Hans Block, akik éveket töltöttek azzal, hogy feltérképezzék Manila tartalommoderátor-világának sötét bugyrait. A fülöp-szigeteki főváros lett a Szilícium-völgy takarítóinak központja. A Facebook, a Google és más médiagigászok kiszervezik a feladatokat, a partnercégek pedig vállalkozókat alkalmaznak, hogy velük végeztessék el a piszkos munkát.
„Rejtőzködő iparágról van szó – mondja Block. – Például ha valakit a Facebook alkalmaz, azt kell mondaniuk, hogy a Méhészborz Projekt munkatársai. Tolvajnyelvet alkalmaznak, hogy ne lehessen rájönni, ki a megbízó.”
Amikor a filmesek 2015-ben munkához láttak, nyolc hónapog csak röpködtek oda-vissza Berlin és Manila között, hogy megtalálják a tartalommoderáló cégeket, aztán pedig kapcsolatokat építettek az alkalmazottakkal, hogy szóra bírhassák őket.
„Biztonsági cégek felügyelik őket, hogy egyikük se beszélhessen újságírókkal. Fotókat készítettek a stábunkról és megmutatták nekik, mondván, ha beszélnek velünk, azonnal kirúgják őket” – folytatja Block.
Nézd meg legfrissebb állásainkat:
PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI ÁLLÁSOK
IT ÉS TELEKOMMUNIKÁCIÓS ÁLLÁSOK
ÉRTÉKESÍTÉSI ÉS KERESKEDELEMI ÁLLÁSOK
„Ki kellett találnunk, hogyan forgassunk. Repülőtéri átvilágítóberendezések vannak az irodákban, tehát szó sem lehetett arról, hogy rejtett kamerát viszünk be. Bár ha vihettünk volna is, nem akartunk így forgatni – mondja Riesewieck. – Nem lett volna értelme ártani az ott dolgozóknak és az eredmény vizuálisan sem lett volna kielégító. A The Cleaners a legjobb esetben is csak egy GoPro-egyveleg lett volna, amit egy hátizsákból forgattak.”
A filmesek inkább kreatív megoldásokhoz folyamodtak, amelyek révén Manila is a történet egyik főszereplője lett. A jelenetek nagyjából kilencven százaléka éjszaka készült, a város sötét sziluettjével a háttérben. Manila ezáltal disztópikus Gotham- vagy Szárnyas fejvadász-jelleget kap, de ez a bemutatott munka egyik fontos aspektusára is rámutat: amikor az USA-ban süt a nap, az amerikaiak akkor posztolják a különféle tartalmak többségét, a manilai tartalommoderátorok tehát éjszakai műszakban dolgoznak.
A moderátorok, akik név nélkül, jobbára felismerhetetlenül szerepelnek, egy sötét, üres irodaházban dolgoznak. A film nem árulja el, hogy ez nem az igazi munkahelyük, de a környezet autentikus.
„Teljesen véletlenül találtunk egy eldugott, elhagyott irodaépületet, ahol korábban ilyen munkát végeztek, és a munkaállomások még a helyükön voltak. A cég nemrég költözött új helyre, és a felszerelés maradékát még nem vitték magukkal – folytatja Riesewieck. – Kibéreltük ezt az irodát, mert minimális kockázattal hívhattuk ide filmünk szereplőit.”
A filmben láthatjuk a moderátorokat, amint gyors döntéseket hoznak undorító képekkel kapcsolatban, részben a józan paraszti észre, részben a nekik átadott szabályzatra támaszkodva. A zöld vagy a piros gombra ütve dől el, hogy a kép marad-e vagy törlődik. A filmben bemutatott eszközt a forgatás kedvéért készítették, de hű az eredetihez.
„Gondosan megépítettük a moderációs szoftvert a bennfentesektől kapott információk alapján – magyarázzák a rendezők. – Tehát a tatalommoderátorok pontosan ugyanúgy dolgoznak a filmben, mint a valóságban.”
A különbség csak annyi, hogy a tartalommoderátorok a nézők kedvéért hangosan gondolkoznak, hogy átélhetővé tegyék a döntéshozatal folyamatát. „Ez itt Donald Trump meztelenül – mondja az egyik moderátor, Ilma Gore híres képéhez érve, amelyen a művésznő az elnök mikropéniszét örökítette meg. – Nem elég erős vezető, ezért olyan kicsi a pénisze. Nem elég komoly férfi ahhoz, hogy Amerika elnöke lehessen. Törlés. Miért? Donald Trumpot ember mivoltában alázza meg, ezért törölni kell.”
Az alkalmazott meglátása és talán a cég protokollja szerint is (nem derül ki, melyik cégről van szó) Trump internetes zaklatás áldozata lett.
A filmben a két rendező nem próbál nagy kérdéseket megválaszolni vagy bármilyen végkövetkeztetésre jutni, de nagyon meggyőzően bemutatják, milyen mélyre ás le a problémáik gyökeréig a tartalommoderálás. A munka gyötrelme, a lelki trauma a moderátorok arcára van írva – mindegyikük mesélni tud arról a képről, amely örökre beleégett az emlékezetükbe.
„Viccnek tűnt az egész. Nem tudtuk, hogy valódi jelenetről van szó. Az illető fel akarta akasztani magát egy kötéllel. Élő videó volt, nem feltöltött – emlékszik vissza az egyik moderátor. – Több ezren nézték. Egyesek azt írták: ne öld meg magad! Mások pedig: csináld, csináld! Amíg valaki tényleg öngyilkos nem lesz, nem szabad leállítanunk a közvetítést, különben mi kerülünk bajba. Amikor fölmászott a székre, és a nyakába tette a kötelet, kezdtünk idegesek lenni, hogy tényleg megcsinálja. Aztán megölte magát.”
Bár soha nem mutatják a felvételeket, a film hosszúnak tűnő másfél órája alatt a nézőnek újra kell élnie a moderátorok emlékeit. A The Cleaners egy tágabb társadalmi összefüggésre is rámutat. A Szilícium-völgy viszonylag kevés embert erős cenzori hatalommal ruházott fel. Működési szabályzatukat profitorientált médiacégek határozzák meg. Közben senkinek nem áll rendelkezésre a globális kontextus annak eldöntésére, hogy egy kép haditudósításnak vagy ISIS-progandának minősül-e. Olyan borzasztó-e az a videó, hogy ne is lássuk? Vagy inkább legyen szabad visszataszító tartalmakat is nézegetnünk, nehogy a Szilícium-völgy álságos optimizmusa elkendőzze előlünk a szörnyű valóságot?
A rendezők nem akarták egyoldalúan megközelíteni a problémát. Az egyik legjobb interjú ebből a szempontból az, amely Nicole Wonggal készült, aki a Google és a Twitter médiastratégája volt. Wong bonyolult problémákat világít meg, például hogy miért hagyták fenn Szaddám Huszein kivégzésének videóját a YouTube-on.
A Facebook, a Google és a Twitter nem szembesülnek direkt kritikával a filmben, mivel nem akartak szerepelni benne. Akkor kerülünk a legközelebb ahhoz, mit gondol a Völgy, amikor ügyvédei részt vesznek a tartalommoderálásról szóló kongresszusi meghallgatáson. Amint azt sejteni lehet, az ügyvédek sem mondanak túl sokat.
„Kezdettől be akartuk vonni ezeket a cégeket is filmünkbe, hogy nyílt párbeszéd folyjon a témáról. Nem akartuk bántani őket – mondja Block. – Egyikük sem válaszolt a megkeresésünkre. Ez nagyon frusztráló volt számunkra. A Facebook valahányszor megszólal, nagyon nyitottnak mutatja magát, mint aki teret ad minden vélemények. Mi az ellenkezőjét tapasztaltuk.”
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!