Hogyan kerüljük el a referenciaellenőrzés buktatóit?

A legtöbb kezdő HR-es abban a hitben él, hogy a referenciák ellenőrzésétől jobbá, magasabb színvonalú kiválasztóvá válik. Ennél azért bonyolultabb a dolog.

Az iskolában minden kiválasztási szakember azt tanulta, hogy csak ellenőrzött „emberanyagot” szabad potenciális jelöltként behívni az interjúra, hiszen a közvélekedés szerint a múltbeli teljesítményből megjósolható, mi várható az adott embertől a jövőben. De létezik-e olyan, hogy ellenőrzött jelentkező?

Természetesen a volt főnökök vagy kollégák, akik közvetetten vagy közvetlenül együtt dolgoztak a jelentkezővel, tudják, hogyan teljesítenek, és elmondják, mire számíthatunk velük kapcsolatban. Ezzel szemben az igazság az, hogy a szokásos referenciaellenőrzési eljárásnak bedőlni olyan, mint hinni a Mikulásban.

Ugyanis mindenki ismeri a felállást:

A jelentkező akarja a munkát, ezét nyilvánvaló, hogy csak és kizárólag jó referenciákat ad magáról. Ezek arról mesélnek a HR-esnek, hogy a pályázó még a vízen is tud járni. A HR-es vagy elfogadja ezt, és fásultan arrébb tolja a paksamétát, mondván, majd a személyes interjú során kiderül, igazat mond-e, vagy valóban végighívja a hivatkozott cégeket, amelyek munkatársai megerősítik a jelentkező állításait. Hogy miért? Mert Magyarországon nincs olyan kultúrája a referenciaellenőrzésnek, mint az angolszász országokban, és ha idegenként felhívunk egy exmunkaadót, akkor jó eséllyel kínos és bizalmatlan beszélgetésben lesz részünk, mely során majdnem biztos, hogy a munkáltató nem árulja el az igazat. Az egész procedúra tehát egyértelműen időpocsékolás: az első esetben azért, mert nem szűröd ki rögtön a jelentkezőt első körben, a második esetben pedig simán felmerül megint a füllentés esélye, csak épp most a volt munkáltató részéről.

Van ennél 3 jobb módja is a referenciaellenőrzésnek:

1. Gyűjtsd össze magad a referenciákat
Ne fogadd el azt, amit a jelentkezők adnak: akit a jelölted megad referenciának, az a csillagokat is lehazudja az égről, csak hogy jót mondjon az emberedről. Ehelyett kérd el az eddig létező összes pozíciója megnevezését és a közvetlen felettese nevét, majd hívd fel őket.

2. Használd a Columbo-módszert
Amint letudunk egy kötelező jellegű beszélgetést, interjút, azonnal kedélyesebbre vesszük a figurát. A beszélgetés végén tehát fordulj vissza az ajtóból, mint a jó öreg nyomozó, és szegezz nekik „csak még egy kérdést”. A másik fél kevésbé gondolhatja át mondanivalóját, így egy kicsit sarokba tudod szorítani – természetesen csak az igazság érdekében.

3. Használj tényellenőrző szoftvereket
A Facebook, LinkedIn a kamuzó pályázókat simán lebuktathatja, léteznek azonban olyan háttérelemző és referenciaellenőrző online alkalmazások is, melyek nagy segítséget nyújtanak a munkaerőszűréshez, a kiválasztási folyamat megalapozott döntéseihez.

Mindezektől függetlenül jó, ha tudjuk: a statisztikák szerint a jelentkezők 53 százaléka ad meg hibás vagy pontatlan információt az önéletrajzában, 34 százalékuk pedig szándékosan hamis információt közöl a szakmai tapasztalatával, iskolai végzettségével kapcsolatban, 11 százalékuk hazudik azt illetően, miért távozott előző munkahelyeiről, és legalább egyharmaduk 3 hónap eltérést tüntet fel a munkaviszonya(ik) időtartamában.

100 százalékos eredményt tehát ne várjunk a referenciák ellenőrzéséből, inkább alkalmazzunk olyan kiválasztási módszereket, melyek többet elárulnak a jelölt személyiségéről, valósabb mutatókat adhatnak képességeiről, így jövőbeni teljesítményéről is.

Az Eremedia cikke nyomán.

Kövess minket a Facebookon!

Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!