Mit gondol a gyűlölt mikromenedzser?
Előbb-utóbb mindenki találkozik olyan főnökkel, aki mikromenedzser. Nehéz ügy: ha muszáj az adott munkahelyen maradni, túlélésre kell berendezkedni. A legjobb, ha megpróbáljuk megérteni az ilyen vezetőt, hiszen neki sem könnyű. Ezért nehezíti meg az életünket.
Reggelente részletes – ám teljesen fölösleges – ütemtervvel lepi meg a beosztottait, napközben óránként a körmükre néz, és kizárólag sürgős minősítésű emaileket küldözget mindenkinek. A mikromenedzser mindenkinek az idegeire megy, miközben ő az, akiben leginkább túlteng a feszültség. Lássuk, milyen problémákról tanúskodik a viselkedése! A LinkedIn szakértője, Tori D. Whitley szolgál néhány szemponttal, mi járhat egy utálatos mikromenedzser fejében.
„Nem bízom a beosztottaimban, szerintem állandó felügyeletre szorulnak”
Vannak főnökök, akiknek szent meggyőződése, hogy a beosztottak nem dolgoznak rendesen, ha nem áll mögöttük egy hajcsár, jelképes korbácsot lóbálva a kezében. Ezért aztán a mikromenedzser folyamatosan nógatja a kollégákat és számonkéri rajtuk a feladatokat, holott egy normális munkahelyen mindenki teszi a dolgát külön kérés nélkül is. A mikromenedzser nem veszi észre, hogy bizalmatlanságával kontraproduktív hatást kelt: a munka ugyan halad, de a kollégák hangulata megromlik, elvész a lelkesedés és a kreativitás, ami hosszú távon a cég teljesítményére is negatívan hat.
„Mindent jobban tudok, mint a beosztottaim”
„Ha azt akarod, hogy valami rendesen el legyen végezve, csináld meg te magad.” Vannak esetek, amikor működik ez a szabály, egy munkahelyen azonban roppant egészségtelen gyakorlat, ha nincsenek megfelelően delegálva a feladatok, és mindent a főnök akar felügyelni. A mikromenedzser gyakran azért esik ebbe a hibába, mert annak köszönhetően léptették elő főnökké, hogy egy adott területen kiválóan teljesített. Aztán továbbra is abban a hitben maradt, hogy a legapróbb részletekig ellenőriznie kell az összes munkafázist az alapoktól a csúcsig, miközben meglennének erre a megfelelő munkatársak. A mindentudó mikromenedzsert előbb-utóbb maguk alá temetik a fölöslegesen vállalt feladatok, ám amíg kiderül az alkalmatlansága, még sok kárt tehet maga körül, szakmailag és emberileg egyaránt.
„Nem érdekelnek az ötleteitek”
A mikromenedzser nem hagyja, hogy mások is szóhoz jussanak a feladatok teljesítését vagy általában a cég működését illetően. Lesöpör minden ötletet az asztalról, és hajlamos a személyes ellenségének tekinteni azt a kollégát, aki valamilyen kreatív javaslattal merészel előállni. Ezzel rövid idő alatt sikerül elérnie, hogy a munkatársak apátiába süllyednek, és elvesztik lojalitásukat a cég iránt.
„Nem vagyok biztos a dolgomban, ezért inkább téged piszkállak”
A mikromenedzser egyik legfontosabb tulajdonsága a bensőjét feszítő bizonytalanság. Jól csinálom a dolgomat? Hogyan lehetnék még hatékonyabb? Mikor vesznek elő a főnökeim a rossz teljesítményem miatt? Mivel ezekre a kérdésekre nem tud biztos választ adni magának, a kollégákat vegzálja minden lehetséges módon. Lehetetlen határidőket kér számon, jelentéseket követel, beleköt mindenbe, ami a napi munka során felmerül. Folyamatosan megkérdőjelezi a munkatársak alkalmasságát, hogy elterelje a figyelmet a kínzó alapproblémáról: ő maga az, aki nem megfelelő ember az adott feladatra.
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!