Szótár álláshirdetésekhez – megtévesztő fordulatok

Mit jelent valójában, ha az álláshirdetésben „gyakorlattal rendelkező”, „gyorsan tanulni képes munkaerőt” keresnek a cégek, esetleg „életre szóló befektetést” kínálnak? Egyáltalán mennyire hihetnek a pályázók a hirdetők hangzatos ígéreteinek? Erre keresett példákat a héten a Jobline Magazin.

„Első randevú”

„Ki megy el az első randevúra úgy, hogy azonnal bevallja a rá jellemző negatívumokat? Inkább kiöltözünk, sminkelünk, mosolygunk, és csak a pozitívumokról beszélünk. Nincs ez másképp az álláskeresésnél sem, amely a jelöltekre és a cégekre is jellemző” – fejti ki a Jobline Magazinnak Dr. Molontay Patrik, a HumanField Tanácsadó Iroda ügyvezető igazgatója. A szakember szerint ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a munkaadók becsapják a pályázót, hiszen a sok pozitívum ellensúlyozhatja az esetleges negatívumokat.

Előfordulhat, hogy az álláshirdetés egyáltalán nem tükrözi a valóságot. A tanácsadó ennek okát legtöbbször abban látja, hogy a hirdetés készítője nem feltétlenül tudja, hogyan kell a szöveget jól megírni. Ilyenkor az interjún nagy meglepetések is érhetik a jelölteket. Az ArtEco Marketing Kft. Személyzeti Irodájának vezetője nem feltétlenül köti a szervezetek nagyságához a jelenséget. Ugyanakkor úgy véli, a kisebb cégek kevesebbet hirdetnek, így a szöveg megírásában sincs akkora gyakorlatuk. Pozitív példákkal is találkozik, például amikor egy személyzetis nem a szokványos – elcsépelt – szófordulatokat használja, hanem valóban érthetően írja le a feladatokat és az elvárásokat.

Ellentmondások

Míg egy rosszul megírt hirdetés mögött állhat egy jó lehetőséget kínáló munkaadó, addig egy profi hirdetés még egyáltalán nem garancia arra, hogy az ideális állás várja a munkavállalót. Dr. Molontay Patrik szerint ugyanis a hirdetésekben természetesen nem szerepelnek azok a tényezők, amelyek egy munkahelyet kevésbé kívánatossá tesznek. Példaként említi a rossz munkakörülményeket, a feszült légkört, a piaci problémákat vagy akár a fejlesztés hiányát, amelyek – ha vannak – többnyire már csak a belépés után derülnek ki. A szakember hangsúlyozza, a honlapjukon összegyűjtött szófordulatokat inkább humornak szánták, azonban sajnos előfordulhat, hogy valaki valóban félreértés áldozata lesz.

Néhány példa a HumanField gyűjteményéből:

- „Gyorsan tanulni tudó munkaerő” - Azaz nincs betanítás?

Ez azt mutatja, hogy a cég nem feltétlenül ragaszkodik a hosszú gyakorlathoz, hanem szívesen felvenné a kisebb tapasztalattal rendelkező, jó képességű pályázókat. Nem szerencsés azonban azoknak, akik igénylik a folyamatos szakmai segítséget. Másrészről, ha egy vállalat vezetése így gondolkodik, jó esélye lehet a fejlődésre, hiszen jó szakembergárdája lesz. Persze ehhez a kiválasztáshoz is érteni kell.

- „Rugalmas munkaidő” - Szinte minden nap túlórázni kell?

Ez nem feltétlenül vicc, manapság gyakran előfordul - főleg multinacionális vállalatoknál. Jó esetben azonban csupán arról van szó, hogy nincs blokkoló óra, így a reggel nem rohanással és stresszel kezdődik, illetve talán az atipikus munkavégzés sem kizárt.

- „Életre szóló befektetés” - Valamilyen hálózatépítésről van szó?

A befektetés kifejezést a vállalatok alkalmazotti jogviszonynál nem használják, csak akkor, ha már a munkakezdés is valamilyen költséggel jár az álláskereső számára. Érdemes tehát jól meggondolni a jelentkezést.

Keserű tapasztalatok

Dr. Molontay Patrik szerint nem kell feltételezni a szándékosságot, de kaphat a jelölt valótlan információkat a hirdetésben. Megtörténhet például az is, hogy egy vezető rosszul pozícionálja cégét a versenytársakhoz viszonyítva. A tanácsadó úgy tapasztalja, az álláskeresők egyre kevésbé tudják, mi áll a hirdetések mögött. Válogatás nélkül küldik el a jelentkezésüket abban bízva, hogy esetleg „rájuk talál” a megfelelő állásajánlat is. Mindegy tehát, hogy akaratlan vagy szándékos félrevezetésről van-e szó, a munkavállalóknak – még az interjú előtt és különösen a személyes beszélgetés alkalmával – érdemes minél több információt megtudniuk az érintett munkaadóról. A HumanField ügyvezetője hozzáteszi, a pályázók többsége – bár megtehetné – szinte semmit sem kérdez a személyes találkozón. Csupán azt tartják szem előtt, hogy felvegyék őket, így azonban később szerezhetnek keserű tapasztalatokat.