Az új Mt. veszélybe sodorja a munkaerő-kölcsönzést?
A munkaerő-kölcsönzés egy atipikus foglalkoztatási forma nem csak hazánkban, hanem az egész világon. Atipikusnak nevezhetjük azokat a foglalkoztatási formákat, amelyek az általánostól, tipikustól eltérő ismertető jegyeket mutatnak, azonban ezek az eltérések nem feltétlenül számszerűsíthető, mennyiségi különbségek, hanem inkább minőségi megkülönböztető jegyek.
A hatályos szabályozás legnagyobb hibája a Magyar Munkaerő-kölcsönzők Országos Szövetsége (MMOSZ) szerint, hogy a 2008/104 irányelvben biztosított lehetőségeket a magyar szabályozás nem úgy használta ki, mint ahogyan ki lehetett volna. A direktívában felállított minimumkövetelményeket sokkal szélesebb körben, és tágabban is lehetett volna értelmezni, ehhez képest a magyar szabályozás egy sokkal szűkebb keretet ad. Az Európai Unió többi tagállamában a mienknél „szabadabb” szabályozást alkalmaznak a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozóan és ebben a szabályozási környezetben az állam által felállított rendszer nem elég rugalmas, és akár versenyhátrányt is okozhat.
Az új Munka törvénykönyve jogalkalmazói szemmel, sokkal letisztultabb, átláthatóbb, azonban a szabályozást is szűkíti. Ez a szűkítés egy tartós állapot lesz, ami veszélyeztetheti a szakma helyzetét - véli az MMOSZ. A szervezet attól fél, hogy az általános szabályok alkalmazása a kölcsönzés során a jogviszony atipikusságának és rugalmasságának a rovására mehet - és nagy valószínűséggel menni is fog -, amellyel elvesztheti rendeltetését.
Az MMOSZ szerint az új, rugalmatlanabb szabályozás elrettentheti a külföldi befektetőket, és nem nálunk fognak beruházni. A szervezet javaslatai a következők a módosításokra:
a) Lehessen „rollíroztatni”, azaz a határozott idejű szerződéseket meghosszabbítani és fél éven belül újra megkötni, hiszen ez a szolgáltatási ág egy igen mobil, és spontán helyzet kiszolgálását célozza és azzal, hogy nem lehet határozott idejű szerződéseket hosszabbítani, azzal szintén a piaci igények, nem megfelelő kiszolgálását fogja eredményezni és a rugalmatlan szabályozási környezet lesz ennek az oka.
b) Az ekvivalencia elvének azonnali használata a díjazás tekintetében a tavalyi állapot visszaállítását kívánná, hiszen az azonnali ekvivalencia elv alkalmazás munkáltatói szemmel túlzásnak mondható és a munkaerő-kölcsönzés egyik „vonzó” tulajdonságát veszi el.
c) A csoportos létszámcsökkentés szabályait ne kelljen alkalmazni munkaerő-kölcsönzés esetén, hiszen ez eddig sem vonatkozott erre a foglalkoztatási formára, és nagy terhet jelent a kölcsönzők számára adminisztratív, szervezési és anyagi tekintetben is.
d) A felmondási idő általános szabályok szerinti használata ne lépjen életbe, hanem maradjon az eddigi 15 napos felmondási idő. Végkielégítés szabályait ne kelljen alkalmazni, hiszen ez egy ideiglenes foglalkoztatási forma.
e) A külföldi munkaerő-kölcsönzők az új szabályozás nyomán nem kell, hogy regisztrálják magukat Magyarországon, ezért a külföldi szolgáltatók nagyobb piaci előnnyel indulhatnak, mint a hazai vállalkozások.
f) Ugyan nem az új Munka törvénykönyvében szabályozott, de új kötelezettség 2012. január 1-jétől az Adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben szabályozott, a kölcsönvevő által, a kölcsönzés bejelentése, ami az eddig is magas adminisztrációs terheket tovább növeli. Tehát az adminisztrációs terhek csökkentése mindenképpen elérendő cél.
g) Az új törvényben nem találunk semmit a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó között lévő tulajdonosi kapcsolatra vonatkozóan. Ebből arra következtethetünk, hogy az új szabályozás megengedi a két fél közötti tulajdonosi kapcsolat fennállását, ami azt eredményezheti, hogy a cégek saját maguk alakítanak munkaerő-kölcsönzőt és saját cégeiknek fognak kölcsönözni, ami inkább spórolás a cégeknek, mint a kölcsönzés megfelelő használata. Amit az új törvény legitimizál is.
Munkaviszony megszüntetése
A jelenleg hatályos szabályozással ellentétben nem található külön, speciális szabályozás a jogviszony megszüntetésével összefüggésben az új Mt.-ben. A dilemmát leginkább a megszüntetéshez kapcsolódó egyéb kötelezettségek okozhatják. Ami könnyítést jelenthet a munkáltatónak az, hogy a kikölcsönzés megszűnése működéssel összefüggő ok lehet, és nem kell még 30 napig várni, hogy a kölcsönzött munkavállalót esetleg el lehet-e helyezni más kölcsönvevőnél. Az egyéb kötelezettségek - amelyekre más az előbbiekben utaltam – a felmondási idő és a végkielégítés kérdése.
Az eddigi 15 napos (365 napot meghaladó foglalkoztatás esetén 30 nap) felmondási időt az év második felében már az általános szabályok szerint kell kiadni, ami költségben és adminisztrációban is terhes lehet a kölcsönbeadónak. Munkavállalói szempontból azonban ez egy pozitív rendelkezés, hiszen a felmondási ideje, és így az arra járó felmentési idő is hosszabb lesz, mint az eddigi szabályozás hatálya alatt. Az azonnali hatályú felmondás (mostani hatályos nevén: rendkívüli felmondás) határideje eddig speciálisan volt meghatározva, a szubjektív határidő megegyezett az általános szabályokkal, azonban az objektív határidő eddig 60 napban volt meghatározva.
Ez 2012. július 1-jétől az általános szabályoknak megfelelően 15 nap (szubjektív) és 1 év (objektív) lesz, amely azt jelenti, hogy a vétkes, jelentős mértékű, szándékosan vagy súlyos gondatlansággal elkövetett kötelezettségszegés bekövetkeztétől számítva egy évig lehet az azonnali hatályú felmondás jogával élni.