Egyáltalán nem vagyunk mobilak

Harmincöt éve nem változtattak olyan kevesen lakóhelyet Magyarországon, mint az elmúlt négy évben - hivatkozik a Világgazdaság a KSH kutatására.

Az elmúlt négy évben 55 ezerrel kevesebben változtattak lakóhelyet, utoljára 1988 és 1991 között volt hasonló méretű (44 ezres) visszaesés a belső migrációban – olvasható A belső vándorlás főbb folyamatai, 1990–2011 című KSH-jelentésben.

A Világgazdaság írása szerint a 2009-es és a 2010-es regisztrált lakóhely-változtatás az elmúlt 20 év legalacsonyabb értékei közé tartozik, mindössze az 1994-es mélypont volt ennél is kisebb. A 2011. évi növekedés ugyanakkor majdnem eléri az 1990-ben regisztrált 475 ezret, de még mindig több mint 50 ezerrel elmarad a 2007-es csúcsponttól.

A Budapest Intézet egyik tanulmánya ugyanakkor azt állítja: a mobilitás egyéni kockázata aránytalanul nagy, ami még vonzóbb munkalehetőség esetén is maradásra bíró tényező. A kutatók a mobilitás fő korlátjának a lakás- és ingatlanpiac változásait, a magántulajdonú bérlakások magas bérleti díjait, a magán bérlakáspiac szabályozatlanságát és az önkormányzati bérlakások hiányát látják.

Különösen az elmaradottabb régiókban élőktől vár nagyobb mobilitást a kormány attól a programtól, amely szerint lakhatási támogatást kaphatnak a legalább három hónapja álláskeresők, illetve a pályakezdők és a csoportos létszámleépítésben érintettek.

A 18 hónapig adható, egyre csökkenő mértékű támogatást azok vehetik igénybe, akik lakóhelyüktől legalább 100 kilométerre találnak állást, vagy akiknek naponta több mint 6 órát kellene tömegközlekedniük. Hárs Ágnes , a Budapest Intézet munkatársa tanulmányában ugyanakkor rámutat: bár az utóbbi évtizedekben több próbálkozási s történt a belföldi mobilitás ösztönzésére, azok inkább sikertelenek voltak.