Ilyen furákat kérdeznek a világ legjobb főnökei az állásinterjún

Ritka eset, hogy egy cég csúcsvezetője beül az állásinterjúra, hogy elbeszélgessen a jelentkezővel, de néha előfordul. Gyakoribb, hogy egy HR-es úgy adja elő magát, mint egy nagyfőnök, ezért is tanulságos, mit kérdez az interjún öt amerikai vezérigazgató.

A kérdéseket a USA Today válogatta, és voltak olyan kedvesek, hogy a helyes választ is mellékelték.

1. Elevator Pitch – Brian Chesky, az Airbnb globális szálláshely-közvetítő portál vezérigazgatója
(Az elevator pitch olyan érdekes beszámoló, amely egy liftezésnyi (elevator) idő alatt felkelti a hallgatóság érdeklődését a megszólaló iránt)
Megkérem a jelöltet, hogy foglalja össze az életét három percben. Az általa hozott döntésekből és tapasztalatokból megpróbálom kitalálni, milyen emberrel van dolgom. Ha már kialakult valamilyen képem az illetőről, átgondolom, mi az a két-három dolog, amire büszke lehet az életében.

Ez a kérdés lényegében a sztenderd „Meséljen magáról!” feladat variációja. A dolog nem arról szól, hogy a jelöltnek meg kell mutatnia, kicsoda valójában, hanem azt kell bebizonyítani, miért pont ő a legalkalmasabb a pozícióra. Vagyis a háromperces bemutatkozásban azt kell kiemelnie a történetéből, ami releváns a meghirdetett állás szempontjából.


2. A valódi probléma – Jane Park, a Julep kozmetikai cég vezérigazgatója
Gyakran kérdezek valamit azzal kapcsolatban, ami éppen engem foglalkoztat, mert így rengeteg minden kiderül az illetőről. Partnerem lesz-e a hétköznapi feladatok megoldásában, képes-e a stratégiai gondolkodásra? Érdekli-e a probléma, és hajlandó-e dolgozni a megoldása érdekében?

Akinek jó a problémamegoldó képessége, örülni fog egy ilyen kérdésnek. Érdemes egy általános megállapítással kezdeni a választ, lefektetve az alapokat, milyen megoldása lehet a problémának, aztán jöhet a szükséges lépések bemutatása, megfelelő indoklással. Természetesen szabad kérdezni további részletek felől, illetve arról, mit gondol az interjúztató a vázolt megoldási stratégiáról. Már maguk a kérdések sokat elárulnak arról, milyen ember és munkatárs a jelentkező.


3. Az előjáték – Kat Cole, a Cinnabon pékséghálózat elnöke
Az interjúfolyamat megkezdődik, még mielőtt találkoznék a jelentkezővel. A várószobában az egyik munkatársam frissítővel kínálja, megfigyeli a reakcióját (kedves, zavart, sértődött stb.), és e-mailben elküldi nekem, mit tapasztalt. Amikor a jelölt belép a szobámba, azzal szembesül, hogy nagy halom irat van szétszórva az íróasztalom előtt. Kíváncsi vagyok, összeszedi-e. Mindezekből nem vonok le messzemenő következtetéseket, de számítanak az így szerezhető benyomások.

Ez a beszámoló arra figyelmeztet, hogy minden mozzanat fontos lehet egy állásinterjún, a jelöltet már onnantól tesztelhetik, hogy belép a kapun. Vagyis már az időpont-egyeztetésnél résen kell lenni, oda kell figyelni, hogyan kommunikálunk a recepcióssal és az interjú utáni köszönőemailt sem szabad félvállról venni.


4. A repülőtéri teszt – Deborah Bial, a Posse Foundation nonprofit diáktámogató szervezet elnöke
Beszélgetek a jelölttel az égvilágon bármiről. Mit ír az aznapi újság? Az érdekel, mit és hogyan gondol, hogyan képes magát kifejezni, miként kérdez és jó hallgatóság-e.

Ennek az interjúmódszernek azért repülőtéri teszt a neve, mert azokat a dögunalmas embereket szűri ki, akikkel nem lenne jó együtt várakozni a terminálon, amikor késik a járat. A kérdés inkább az, mennyire érdekes személyiség a jelölt, itt még kevésbé fontos, alkalmas-e szakmailag. A jelentkező teljesen szabadon elmondhatja a véleményét, minél izgalmasabb, szenvedélyesebb, annál jobb. Kiderül, a jelöltnek van-e markáns véleménye, vagy csak figyelmesen hallgat és jó tanuló módjára válaszol, amikor kell.


5. A jelmezes kérdés – Neil Blumenthal, a Warby Parker online árusító szemüveggyártó cég vezérigazgatója
Cégünk egyik alapértéke a humor, ezért meg szoktam kérdezni a jelöltet, milyen jelmezt viselt legutóbb. Ez nem arról szól, hogy ha valaki nem volt Hamupipőke két héttel korábban, akkor nem vesszük fel, hanem a jelentkező reakciója érdekel. Fapofát vág, mert halál komolyan veszi magát? Ha igen, az komoly figyelmeztetés számunkra. Olyan emberekre van szükségünk, akik a munkájukat komolyan veszik, de önmagukat nem.

A hasonló meghökkentő kérdésekkel azt próbálják felmérni, hogy a jelölt be tud-e illeszkedni a vállalati kultúrába. Fenti esetben bármilyen válasz jó, ha vicces és lelkesen van előadva, hiszen Blumenthaléknál a jó humorérzék és a lazaság a céges elvárás.

Kövess minket a Facebookon!

Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!