Miért szorulnak ki a nők a „férfias” szakmákból?

Kevés nő választ mérnöki pályát, aki mégis, azok egy része később kiszorul onnan. Ennek a miértjét firtatja egy nemrég megjelent hazai könyv. Egy friss amerikai felmérés pedig a tudományos pályára lépett nők helyzetére világít rá.

Nagy Beáta, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára azt vizsgálja Háttérben című könyvében, miért olyan alacsony a női hallgatók száma három, hagyományosan "férfiasnak" tartott szakon, a villamos-, a gépész- és informatikai karokon. A Nemzeti Információs Hivatal statisztikáiból az derül ki ugyan, hogy hazánkban növekszik a diplomát szerző nőt száma, a fenti szakonon azonban ellenkező tendencia érzékelhető az utóbbi másfél évtizedben, és ez szembemegy a nemzetközi trendekkel is.

Mint arról korábban a Jobline is írt (például itt és itt) a lányok a társadalom által elfogadott nemi sztereotípiák alapján választanak szakmát (vagyis már korán elveszik a kedvüket attól, hogy például a mérnöki pályák felé orientálódjanak), később pedig a környezet negatív visszajelzései bátortalanítják el őket. Nagy Beáta könyvéből kiderül, hogy a magyar felsőoktatási intézményekben mind a tanárok, mind a diákok régi beidegződések szerint tekintenek a szebbik nem képviselőire, mondván, nem valók ők "férfias" szakokra, inkább a családi tűzhely, a gyerekek mellett a helyük. Ugyanakkor tény, hogy a lányok semmilyen téren nem teljesítenek rosszabbul - nem lustábbak, nem nehezebb a felfogásuk -, mint a fiúk, tehát a sztereotípiáknak semmi alapjuk. A káros vélekedések elterjedtségének következménye, hogy a műszaki felsőoktatásban egy ideje tartósan 18-20 százalék nálunk a női hallgatók aránya.

Nagy Beáta könyvében hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban felismerték a fenti problémát, és lépéseket tesznek a megoldás érdekében, Magyarországon azonban a kérdés nincs napirenden. Az Európai Bizottság a témát vizsgáló munkacsoportokokat állított fel, Hollandiában és Ausztriában női kvótát vezettek be egyes egyetemeken az oktatók körében. A szerző szerint abban, hogy nálunk ezen a téren nem tesznek lépéseket, jelentős szerepet játszik a magyar társadalom beállítottsága és a túlnyomórészt férfiakból álló politikai elit hozzállása is.

Bár a társadalom szerkezete és az egyes csoportok attitűdje jelentősen eltérő, hasonló eredményre jutottak egy amerikai kutatás szerzői, akik nem a felsőoktatásban, hanem a kutatók körében vizsgálták a nők helyzetét. A Harvard Business Review ismerteti Joan C. Williams és két társa kutatását, akik azt találták, hogy 5 tényező nehezíti meg - vagy egyenesen lehetetleníti el - a nők helyzetét a STEM (science, technology, engineering, mathematics) tudást igénylő területeken.

1. Állandó bizonyítási kényszer
A több mint hatszáz megkérdezett női tudós kétharmada azt állította, hogy újra és újra bizonyítaniuk kell, mert tudásukat leértékelik, szakértelmüket megkérdőjelezik. Korábbi kutatások már kimutatták, hogy ez a helyzet az egyetemeken, most az új felmérés azt bizonyítja, hogy nincs másképp később, a munka világában sem.

2. Kötéltánc
A nőknek férfias módon kell viselkedniük ahhoz, hogy kompetensnek tűnjenek, miközben azt várják el tőlük, hogy nőiesek legyenek. Ez valóságos kötéltáncot jelent: nem szabad túl nőiesnek lenniük, különben megkérdőjelezik a hozzáértésüket, de túl férfiasnak sem, mert akkor elvesztik a kollégák szimpátiáját. A megkérdezettek harmada jelezte, hogy nőies viselkedést várnak el tőle, több mint felük pedig arról számolt be, negatív visszajelzéseket kaptak, amikor férfiasnak tartott vonásokat mutattak, például kiálltak a véleményük mellett vagy határozottan hoztak döntést.

3. Az anyaság visszaüt
Ha a karriert építő nő gyermeket vállal, azt feltételezik róla, hogy csökken a kompetenciája és az elkötelezettsége. A megkérdezett családos női tudósok csaknem kétharmada számolt be arról, hogy találkozott ezzel a jelenséggel, és ezt az előmenelük is megsínylette azon férfi kollégákkal szemben, akiknél a feleség otthon maradt gyereket nevelni.

4. Kötélhúzás
Korábbi kutatások azt az eredményt hozták, hogy azok a nők, akik pályájuk elején diszkriminációt tapasztaltak, később távolságot tartottak női kollégáiktól és az idősebbek sok esetben arra törekedtek, hogy a fiatalabb kolléganőknek is rossz legyen, ha már nekik kellemetlen tapasztalataik voltak.

Az új kutatás azonban azt mutatja, hogy ez nem törvényszerűség. A megkérdezettek háromnegyede állította, hogy a kolléganők támogatják egymást, ugyanakkor egyötödük azt állította, úgy érzi, versenyeznie kell a kolléganőkkel a "női posztokért". Ez olyan munkahelyekre jellemző, ahol férfidominancia van, és a helyek le vannak osztva.

5. Elszigetelődés
A felmérés ötödik megálapítása az volt, hogy a kutatónők elszigetelődnek a munkahelyen etnikai származásuk miatt (főleg a feketék és a latinok), illetve azért, mert nem merik közel engedni magukhoz munkatársaikat, nehogy csorbát szenvedjen a tekintélyük.

2015-ben is megrendezésre kerül a nagysikerű Jobline Női Karriernap!
A Karriernap megszervezésével két célnak szeretnénk eleget tenni, egyrészt a diplomás nők számára biztosítunk lehetőséget arra, hogy személyesen találkozhassanak a munkaerőt kereső cégekkel, e mellett pedig a karriertervezési folyamatot kívánjuk támogatni inspiráló előadásokkal és sikertörténetek bemutatásával, illetve személyes tanácsadásokkal.